Tebe wrote:
prezzey wrote:
(Amitől sikítani tudnék, az az, amikor a "formális nyelvészet" kifejezést a "minimalizmus" értelemben használják. Pedig az még sokkal átláthatóbb, hát vagy használ valami formalizmust az elmélet, vagy nem; ha igen, akkor formális. És akkor tökmindegy, hogy minimalizmus vagy teszemazt HPSG. De úgy tűnik, ez nem mindenkinek ilyen egyszerű 
)
)Jó jó, de mijaza formalizmus? A legtöbb irányzat használ valamilyen ábrázolási rendszert, amivel "formalizálja" a mondandóját, a funkcionálisnak nevezett irányzatok is (ld. a Hudson-féle vonalakat, nyilacskákat és háromszögeket, vagy a kognitív nyelvészet gombócait és nyilait --- tudom tudom, a kognitívok nyilaitól ments meg uram minket
).Néha meg szokták különböztetni a puszta szimbolizációt, meg a tényleges formalizálást. A határ nem éles és az előbbi átfolyhat az utóbbiba. A szimbolizáció egy shorthand, azaz egy egyszerűsített leírónyelv. Nem kell, hogy pontosan megadott szintaxisa legyen, az meg még kevésbé, hogy pontos szemantikája. Ember írja embernek, helyet lehet vele spórolni a papíron, ill. felvágni, hogy milyen okosak is vagyunk.
Ezzel szemben egy formális elmélet esetében a reprezentációs nyelv pontos szintaxissal rendelkezik, és többnyire van neki valamiféle formális-szemantikája is. Ez a két feltétel lehetővé teszi, hogy különböző állítások válhassank bizonyíthatóvá magáról az elméletről. Például az, hogy az elmélet szimbólummanipulációs szabályai vajon helyesek és teljesek-e az adott szemantikára nézve. Vagy, hogy az elmélet karakterizálta problémaosztály tagjai milyen komplexitási fokkal rendelkeznek, van-e pl. hatékony algoritmus a megoldásukra. Ilyesmik.