tucyka wrote:
lehet, hogy az integrációra gondoltál?
Nem, az asszimilációra. Az őseim között 4-5 generációval visszamenve tudomásom szerint egyetlen magyar nem volt, az én anyanyelvem, identitásom mégis egyértelműen és kizárólagosan magyar. Ettől nem hiszem, hogy én boldogtalanabb, szerencsétlenebb, csökevényesebb lennék. Mindenki a személyes sorsából indul ki, én is ezt teszem.
tucyka wrote:
Az asszimiláció az identitás elvesztésével jár együtt.
És akkor az eredmény egy identitás nélküli ember? Nem hinném. Inkább az identitás felcserélésével jár. Azért nagyon nem mindegy.
tucyka wrote:
Ez az ami ellen harcolnak a kisebbségek.
Harcolni szerintem egyes emberek tudnak. Olyan elvont/virtuális létező, mint egy kisebbség nem tud harcolni. Gondolom, kisebbséghez tartozó emberek egy része küzd az asszimiláció ellen, másik részük vígan asszimilálódik. Legalábbis nem nagyon szoktak velem szembe jönni az utcán avarok, besenyők stb. Tehát az idő az asszimilációnak dolgozik, a tapasztalat szerint. Nyilvánvaló, hogy a
magyarság jelentős része asszimilált szlávokból, románokból áll, hát bizonyos területeken ez a folyamat megfordult.
De nem véletlenül tiltakoztam a kisebbség mint önálló létező emlegetése ellen. Szerintem igazából mindegy, hogy egy adott kisebbség mint csoport létezik-e, vagy nem. Ami nagyon nem mindegy, az az, hogy az egyes kisebbségekhez tartozó embereknek (akik valóban cselekszenek, akiknek valóban vannak érzéseik) van-e a többséghez tartozó emberekkel megegyező esélye a boldogságra, a boldogulásra, a sikerre, arra, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. A kisebbségi jogok szerintem mind erről kell, hogy szóljanak. Ha valakinek nem fáj az identitása lecserélése (nyilván több generáción keresztül), semmi baj azzal. De aki nem szeretne felvenni egy másikat (függetlenül a korábbi feladásától), annak számára is pontosan olyan feltételeket kell teremtenie a többségnek. És természetesen meg kell adni a szabad mozgás lehetőségét: aki magyar akar maradni, és közben a többségi társadalomhoz akar tartozni, annak legyen lehetősége felkerekedni, és
Magyarországon letelepedni. – Természetes, hogy egy romániai magyar számára három kívánság egyszerre nem teljesíthető: megőrizni a kizárólagos magyar identitást, a többségi társadalomhoz tartozni, szülőföldön maradni. (Egy cigány számára egy „saját” országba való költözés lehetősége sincs meg.) De azért a „Te is más vagy, te sem vagy más!” mozgalom üzenetében is nagyon sok az igazság: tehát mindenki kisebbségi bizonyos szempontból, és mindenki többségi is.)
tucyka wrote:
Az integráció esetében pedig megtartják és bôvítik az identitásukat.
Azért elég nyilvánvaló, hogy ez az első lépés, aztán a következő generációban, vagy eggyel arrébb szépen elhagyják a korábbi identitást. Vagy megmarad, de tartalmatlanul (l. USA: tudják magukról, hogy pl. „olaszok”, de ez nem jelent többet ennél a tudásnál; anyanyelvük angol, az amerikai kultúrát hordozzák, legfeljebb kicsit gyakrabban esznek pizzát és spagettit, mint a „németek”).
tucyka wrote:
Sajnos a többség elég egoista ahhoz, hogy ne elégedjen meg ezzel, és minden erôvel az asszimilációjukra törekedjen.
Nem fognám fel ezt én ilyen üldözésszerűen. Ha belecseppentesz egy csepp (poláros) tintát egy nagy üveg vízbe, idővel szétoszlik a csepp, nem marad meg zárványként, ugyanakkor a víznek is lesz egy enyhe kékes árnyalat. Nem hinném, hogy a víz egoista, de azt sem, hogy a tinta sem. Egyszerűen a dolgoknak ez a természetük.