NYELVÉSZ

nagyon köszönöm. persze, teljesen hüyle vagyok, a holyagot egy pillanatra összekevertem a hályoggal. most ra is jöttem, hogy egesz gyerekkoromban a hályogot olyannak kepzeltem, mint egy hólyag, ami valamit betakar. es most, ahogy probaltam magamnak tisztazni a sorokat, megint csak összekeveredett a ket dolog. Szoval mostanra kb vilagos lett nekem, hogy hályog csak a szemen lehet, ezert az idö csakis egy fajta hályog alatt lehet. Ezzel most leesett a szememröl egy jo nagy halyog. Köszönöm mindenkinek, aki ebben segitsegemre volt!

Bereményi–Cseh-szövegeket elég könnyű visszakeresni:
http://www.cseh-tamas.hu/index.php?menu ... id=s_l2d15

Légy ma gyerek, és játssz megint velem,
emlékezz, ahogy én emlékezem,
játsszuk azt, hogy félünk megint,
játsszuk azt, hogy játszunk megint,
hogy az idő nincs hályog alatt,
hogy a tangó divat.

Légy ma gyerek és bújj függöny mögött,
lessük meg azt, hogy díszbe öltözött
anyánk Tóth úrral diskurál,
s apánk a jövőnkről politizál,
s minden kéz pohárra tapad,
hisz a tangó divat.

Játsszuk újra el, hogy semmiről sem tudunk,
tegyünk újra úgy, hogy semmiről sem tudunk,
mások játszanak, s mi lessük függöny mögül,
és a régi-régi tangó hegedül.

Játsszuk ma újra el, hogy mindenki másról beszél,
egynéhány hírfoszlányt hoz fülünkbe a szél,
játsszuk azt, hogy félünk megint,
játsszuk azt, hogy játszunk megint,
hogy az időre hályog tapadt,
hogy a tangó még most is divat.

Természetesen a szemen levő hályogról van szó (nem a befőttesüvegen elvő hályogról ~ hólyagról). Nézzünk vissza a múltba, ahogy belenézünk valaki szemébe (és az visszanéz ránk (mellesleg a másik szálhoz: nekem spec úgy jó, persze csak fókuszosan, hogy rám nézett rám, belém szeretett belém (bocs))). És képzeljük úgy (játsszuk azt), hogy jól emlékezünk: a múlt szeme, amin át belenézünk (vagy az néz vissza ránk, mindegy) tiszta: nincs hályog alatt. Igen ám, de a múlt – a gyerekkor – lényege a homály, a csupa titok: „Játsszuk újra el, hogy semmiről sem tudunk, / tegyünk újra úgy, hogy semmiről sem tudunk, / mások játszanak, s mi lessük függöny mögül”. Vagyis úgy tudunk csak visszanézni, hogy nem látunk tisztán, a szem, amin át visszanézünk (vagy az néz vissza ránk, mindegy) homályos: az idő( szemé)re hályog tapadt...

Én is a szemre tapadó hályogra gondolnék, ti. ami hályog alatt van, azt nehezen látjuk. Az értelmezést az nehezíti meg, hogy az idő először nincs hályog alatt, aztán hályog alatt van, ráadásul mindkét idő látszólag ugyanaz, hiszen a tangó divat.

Azt mondanám, hogy kétféle nosztalgikus játékról van szó. Először arról, hogy éljük bele teljesen magunk a régi időbe, higgyük el tényleg, hogy itt vagyunk. Másodszor viszont játsszuk azt, hogy tényleg ott vagyunk, miközben persze tudjuk, hogy ez játék, csak húzzunk hályogot az időre.

Namármost nem állítom, h ez valami kurva logikus lehántása a szövegnek, inkább azt mondanám, hogy a lehetséges értelmezés kétségbeesetten jóindulatú keresése.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Miért ne, a költői szabadságba belefér. Nagytudású irodalmárok biztos tudnának 1000 példát mondani hasonlóra.

A két teljes mondat egyébként így hangzik:





Nekem inkább a szem, különösen, mert a hályog ez utóbbi jelentését nem ismerem/használom.

Valaki meg tudja mondani, hogy a dalszövegben talalhato "az idöhöz hályog tapad" illetve "az idö halyog alatt" van, az pontosan honnan jön? Milyen hályogra kell gondolni? Kb ertem a jelenteset, de pontosan vajon melyik halyogra ekll gondolni? Nyilvan nem a szemen levöre, mert az nem tapadhat az idöre. Esetleg arra, amit befözesnel hasznaltak es azzal fedtek be az üveg tetejet? Van valami ötlete valakinek? Köszönöm!