kalman wrote:
néha gáz lehet az "alany" fogalmával (ha azt akarod rajta érteni, amit általában a generatív nyelvtanban szoktak, ti. hogy mondattanilag a legfelső legbaloldali összetevő)
kamperg wrote:
Ebből az alany univerzaliása dologból mongyuk akkor se jövünk ki jobban, ha a nominatívuszban álló NP-t vagy az igével egyeztett NP-t akarjuk annak tekinteni, nem?
Próbálom összecsavarni a széttartó szálakat. Őszintén szólva erős alkoholos befolyásoltság alatt sem mernék olyat állítani, h járatos vagyok a generatív mondattanban, de nekem furcsa volt az a meghatározás, amit Kálmán adott. Utánanéztem az ÚMNy-ban (azért itt, mert ez elég közös kiindulási pont lehet mindannyiunk számára, mivel ezzel mindenki találkozhatott, a Redford meg nem volt kéznél), és nekem úgy tűnik, h É. Kiss is kb. abban az értelemben használja az alanyt, ahogyan én: nominativusban van és egyeztetjük vele az igét. A 133. oldalon egyenesen azt írja, h "a ragozott ige alanyát az ige személyragja engedélyezi, a ragozatlan alaptagú VP-ből hiányozni fog a hangzó alany". Olyasmit azonban, amit
kalman ír, nem találtam. Persze lehet, h van, de kérdés, h a generatív szakirodalomban, vagy az angolra vonatkozó szakirodalomban.
Egyébként egyáltaléán nem állítottam, h minden nominativusban álló NP alany. Ez több szempontból is értelmetlen lenne. Hasonlóképpen minden, az igével egyeztetett NP-t sem lehet alanynak tekinteni. Én az alany meghatározást a következőképpen képzelem el.
Olyan igéket veszünk, amelynek az egyik bővítménye/vonzata/ahogytetszikje aktív, tudatos cselekvőt fejez ki. Ha ezek formailag egységesek, akkor ezt nevezhetjük alanynak, az ezt kifejező esetet nominativusnak. Ha van igeragozás, jó esetben az ige ezzel fog egyeztetődni. (Szóljon, aki tud ellenpéldát.)
Természetesen ez nem jelenti, h az alanyok kizárólag aktív, tudatos cselekvőt fejeznek ki. A lehetőségeket jól mutatja, h bizonyos esetekben ugyanannak a mondatnak is kétféle, különböző olvasata lehetséges:
Anna izgatja Pétert 1. Anna lehet aktív cselekvő, Péter patiens vagy cél (lehet, h Péter teljesen közönbös marad); 2. Anna teljesen passzív (forrás?), Péter expiriens. A szerkezet mégis teljesen ugyanaz. Nyelvtanilag azonban ez már mindegy.
Ha ergatív nyelvről van szó, akkor az aktív cselekvő különbözőképpen lesz kódolva, attól függően, h tranzitív vagy intranzitív ige bővítménye-e. Éppen ezért egatív nyelveknél nem beszélünk alanyról.
Ha direkt/inverz nyelvről van szó, akkor a tranzitív mondatoknál fog bukni a dolog, mert ott az aktív cselekvő jelölése attól függ, h a patiens a animációs hierarchiában (hogy hívják ezt magyarul?) hol helyezkedik el hozzá képest.
Ha aktív nyelvről van szó, akkor ugyan bejön az, amit írtam, de felesleges az alany fogalmának a bevezetése, mert ez lényegében ugyanaz lesz, mint az (aktív) cselekvő, így felesleges a terminus.
Azt hiszem, így elég univerzális az alany fogalma, függetlenül attól, h valóban mivel jelöli a nyelv (szórend, esetmorfológia).