Na
ezt értem felhasználóbarátság alatt, ezer bocsánat, hogy eddig nem volt világos: hiába közeli rokona egymásnak a WG és az LG, az LG ábrázolható egyszerű ASCII izékkel (jó, az általam eddig megnézett cikkekben szép lekerekített ívek voltak, de pl. a parser az sima ASCII), a WG pedig nem (vagy legalábbis vért izzadva). Ez pedig elrettentő hatással bír. Valamint én egy WG ábrát nem tudok áttekinteni egy ránézésre, egy LG ábrát viszont igen (persze gyakorlással ez biztos kialakul, elvégre a szerző is csak át tudja tekinteni valahogy; de ha már elsőre elriasztja az embert, nem jut el odáig). Szerintem ezek igenis sokat számítanak abban, hogy egy elmélet mennyire terjedhet el,
függetlenül attól, hogy mennyire jó. A különböző Chomsky-variáns fákat pl. tök jól át tudom tekinteni, szépek, esztétikai örömet okoznak - nyilván ez teljesen szubjektív -, de nem hiszem, hogy jó módjai lennének a nyelv kezelésének.
Itt szerintem a marketingről van szó - hiába jó egy elmélet, ha senki sem akarja a gyakorlatban alkalmazni, mert a megjelenítése (hiába nem több, mint csomagolás) nehézkes, vagy valamilyen szempontból nem vonzó.
Nem is tudom, mi lehet ilyen szempontból az optimális, talán az LFG (most biztos többen felhördülnek

). De ezt én nem egy objektív topicnak szántam, a felhasználóbarátság szerintem teljesen szubjektív (sorry, ha ez nem volt világos) - pl. off-topic példa: tegnapelőtt teljesen hiába próbáltam meggyőzni az egyik ismerősömet, hogy a CDisplay milyen felhasználóbarát és intuitív. Persze közös pontok nyilván vannak, mert az emberek kognitív architektúrája (meg mindenféle egyéb architektúrája is) hasonlít.
Éppen ezért várom mások felhasználóbarátságtalan nyelvelméleteit is, nem azért indítottam a topicot, hogy a WG-t szidjam. Van egy másik erős versenyzőm is, csak azért nem azt hoztam fel először, mert szerintem egy-két cikknél tovább még a kitalálója se forszírozta (most próbáltam keresni, de nem nagyon találtam), a konstrukciós és a kognitív nyelvtan egyfajta kombinációja, olyan ábrákkal, hogy még Tebe is szívinfarktust kapna. Ha jól emlékszem, ez az:
Leino, J. (2005): Frames, profiles and constructions. Two collaborating CGs meet the Finnish Permissive Construction. in: Jan-Ola Östman & Mirjam Fried (eds.): Construction Grammar(s): Cognitive Grounding and Theoretical Extensions. Constructional Approaches to Language 3. Amsterdam, Benjamins. Pp. 89120.
De nincs meg a könyv, és akkor még scannerem se volt, szóval nem 100%, hogy pont ez a cikk belőle; mindenesetre végigpörgetés során vélhetően rögtön világossá válik.