NYELVÉSZ

portugál pl- > pr- és nem ch-

“Portugál: pl- > pr- , bl- > br- ( platea > praça, blandum > brando). (Mondjuk sokszor meg ch [ʃ] lett a latin p-, bl-, nem tudom hirtelen, min múlt. Talán későbbi, hogy csak rotacizálódott.)” --- Csak kiegészíteném. A pl- > ch- [i/] ([ʃ]) a szabályos (népi) reflex, a [i] pr- -ben ez elmarad, illetve latinizmus, sőt hiperurbanizmus, hiperkorrekció, még akkor is ha a “helyes latinban” pl- van. Ilyesmi az is, amikor az -n- nem esik ki, viszont nem -n- lesz (marad), hanem hiperkorrekten -nh-, ami pedig a spanyol -nn- > -\~n- -t juttatja észbe. És innen üzenem valakinek, hogy a spanyol oscuro (\vs\ port escuro) nem szabályos, nem eredeti, hanem mot savant / parola dotta, a korábbi (és mai) népi (spanyol) escuro† lecserélése a latinosabb változatra. NB a spanyol flor sem szabályos, tkp átvétel, hiszen *llor helyett áll, é.í.t.
A rotacizmusra ennél jobb példa a román -l- > -r- esete, mert ez szabályszerű, csakis azután történt meg, hogy az -ll--ből viszont -w- lett (illetve hangsúly előtt közvetlenül > -l-). Kérdés: miért maradt meg viszont -l--nek ha *-b- > -0- előzte meg? Mi a fene volt a köztes hangzó alak, illetve hogyan válhatott ez a feltétel (környezet) kondicionáló tényezővé? Mi volt az egyes lépések sorrendje? (természetesen a természetes fonológia szempontjából). --- A pulă < P\=UBULA, sulă < S\=UBULA, és hasonlókról van szó. Sőt! a cal cai m ‘ló’ is idetartozik (< CABALLU), hiszen az sem nem *car, sem nem *cau, vagyis a ‹B > 0› az ‹LL > w›-t is megakadályozta (még a -BALL- szekvenciában is).

Érdekes a hosszú -šš- > -rš-sé válása néhol (ismert példák a magyarból, hegyi (KB) cseremiszből), -š- > -rš- történt némely oláhcigányban a véš m ‘erdő’ szóban (> Kld vërš id. < k(özép)p(erzsa) w\=ešag, ma biše id.) Sőt a kórnica f ‘kosár’ a szokásos kóžnica id. helyett is magyarázatra szorul. Na és a szerb (vagy bosnyák, stb.) more < može!!! Ezt ki magyarázza meg?

Az -lC- > -rC- lesz a népi (új)görögben, főleg ha a C labiális (vagy veláris). Naná hogy nem véletlenül (!) megvan a párhuzama a szicíliai olaszban (Calabriaban és a többi csizmasaroknyelvjárásban), viszont ahol ha a követő C dentális (koronális) -l- > -(w)u- történik.

«Hálás téma» (mert végtelenül sok történet mesélhető a “‹l > r› rotacizmus” kapcsán. Aztán ott van még a lambdacizmus! usw.

Hú, ez jól hangzik, kösz! Mondd erről a szakirodalom valamit?

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Erzsébet ( < Elizabeth) ?

Köszönöm a hozzászólásokat. Annyit azért pontosítanék, hogy olyan esetek érdekelnek, ahol azért az l és a r kontrasztja megmaradt, csak bizonyos esetekben változott. Arról nem is szólva, h már amikor leírtam az [s]-t, rájöttem, h ez kétértelmű, lehet [ʃ] és [sz] is, de végülis mindkettő érdekel, ill. az is, hogy a kettő előtt vajh másképp viselkedik-e.

Köszönöm.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Anekdotikus: én gyerekkoromban egy ideig úgy tudtam, hogy a 'hamis zenei hang', az fars. Mert felénk úgy mondták a gyerekek.

De kis kereséssel lehet találni olyat, aki szintén így mondja:

http://209.85.135.132/search?q=cache:ru7Au5emYeAJ:forum.hirszerzo.hu/index.php%3Fp%3Dforum%26tid%3D601%26direction%3DASC%26order%3Dauto_id%26page%3D2+%22fars%22+-ir%C3%A1n&cd=20&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&lr=lang_hu&client=firefox-a

http://sgforum.hu/listazas.php3?id=1194119120&order=reverse&index=2&azonosito=retrodc

http://www.linuxforum.hu/node/22909

http://www.noilapozo.hu/forum/csalad_es_kapcsolatok/20090908/a_ferfiak_es_a_szeretlek_szo

http://maniakus.freeblog.hu/archives/2007/02/05/privimix/

http://blogol.hu/comment.php?log=1515417

stb. stb.

Ha nem csak a magyarra gondoltál, akkor más nyelvből tudok mondani példákat. Dahúrban a szótagvégi l (más mássalhangzók is) többnyire > r, miként mongvorban is (bizonyos körülmények között lehet nazális is belőle), pl. írott mongol alda "öl (hosszmérték)" > mongvor arda; altan "arany" > xardan; olǰa "zsákmány" > urd'ž'i, stb. Illetve úgy általában a mongolban van helyenként l ~ r váltakozás, pl. čaγalsun ~ čaγarsun "papír", bár ezek jó része egy eredeti r-ből hasonult el l-lé (pl. arčiγur > alčiγur "(törlő)kendő"; keregür > keregül "veszekedés, viszály"; *qarara- > qarala- "feketedik", stb.). Ha s környezete érdekel, ott pont nem szokott l > r lenni, inkább s előtt l > Ø.

Portugál: pl > pr, bl > br (platea > praça, blandum > brando). (Mondjuk sokszor meg ch [ʃ] lett a latin pl, bl, nem tudom hirtelen, min múlt. Talán későbbi, hogy csak rotacizálódott.)

OK, kösz, jogos az észrevétel, de ennél kicsit bonyolultabb esetekre gondoltam...

Mondjuk az ilyesfajta elhasonulás azért kissé gyanúsnak tűnik...

A lajtorjás példa inkább hihető, különösen úgy, h az r a szó belsejében eltűnik, tehát tkp. hangátvetésről van szó.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ha r előtt áll az l, hasonulhat (pl. balra, felráz, stb.). Olvastam olyan elméletet, ami a torlódik, torol, torlasz, stb. szavakat is a tol- tőre vezeti vissza ll hangkapcsolatból elhasonulással (ll > rl). Aztán az erdélyi Magyarón állítólag lenne ràjtija 'lajtorja' szóalak.

Tud valaki arról valamit, h az l milyen környezetekben hajlamos rotacizálódni? Különösen érdekelmne, h s előtt szeret-e.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)