NYELVÉSZ

1. Bár nem ez vele az igazi problémám, szerintem az az állítás, h (és a szövegkörnyezetből egyértelmű, h nem egy feladata, hanem a feladata), ill. az, h , aligha tekinthető nem ellentmondónak. Vagy a megkülönböztetés (a lehetséges toldalékok között) a fő funkci, vagy a testesítés, vbagy ha mindkettő egyformán fontos, akkor ne mondjuk már külön hol az egyiket, hol a másikat.

2. Nem értem az állításaidat. Először is szerintem azért ez a kérdés elég jól le van már írva a StrMNy3-ban (egy fórumtársunk keze munkáját dícséri). De ha nem így lenne, szinkrón leírásba történeti szempontokat bevonni hiba lenne (még jobban összekuszálna mindent), maga a leírás pedig értelemszerűen egy korlátozott lektusra vonatkozik (amin belül vagy nincs ingadozás, vagy van, akkor meg leírjuk, h itt és itt ingadozik, oszt jónapot). Nem értem, miért kell túlmisztifikálni a dolgot. Mi is megtanultuk gyerekkorunkban, pedig nem is tanultunk nyelvtörténetet.

Ez így nagyon kezd off lenni. Szóval erik: persze, igazad van, én is csak azt mondtam, hogy a két rész nem mond ellent egymásnak. Azt nem mondtam, hogy igazuk is van. Ezért használtam az idézőjelet (érzékeltetendő, hogy nem a saját véleményemet írom le). Egyébként (megint nem a MGr. védelmében), de megjegyzem, hogy ezt a problémát tisztán leíró alapon eddig senkinek sem sikerült maradéktalanul megoldania. Nyilván figyelembe kell venni a történeti hátteret meg a keresztül-kasul ható analógiákat, ráadásul még a különböző lektusok szerteágazó variációit is ahhoz, hogy valamelyest meg lehessen közelíteni az igazságot. Vagy az igazság odaát van?

Komolyan megrémisztesz.



Szerinted így több értelme van? Az előhangzó nem megkülönbözteti a variánsokat, hiszen a variánsok attól variánsok, h nincs közöttük funkcionális különbség, azaz nem is kell megkülönböztetni őket. A variánsok éppen atól különböznek, h különböző előhangzókkal állnak. Ha nem lennének előhangzós különbségek, nem lennének a variánsok sem (ill. egy "variáns" lenne).



És? Mit kezdjek ezzel? Semmi értelme sincs azt mondnai, h "én ezt ennek tartom". Annak lenne értelme, ha azt mondanák: az [elő/töltelék/kötő/történeti utó stb.]hangzót a toldalék részének érdemes tartani, mert ez teszi lehetővé a leghatékonyabb elemzést, az alakok legfrappánsabb, legtömörebb és egyben legpontosabb leírását.



De honnan a Zalatnay cuclijából szopják ezt? Miért van szükség a "testesítésre" a vár-at esetében, ha nincs a kár-t esetében? Vagy mire kell a gyönyörűek esetében, ahol még hiátussal is jár? Egyáltalán, honnan veszik, h egy morfémának testesnek kell lennie? Egy halom nyelv el tudja intézni az ilyen dolgokat szupraszegmentálisan! Nem mondom, ha elő tudnának jönni adatokkal (pl. a -dA esetében valóban szükség van a testesítésre, mert egyszótagúakkhoz csak előhangzóval járulhat, pl. süt-öde), rendben, de akkor sem lehet többet tenni, mint megállapítani a szabályt, h mondjuk ilyen esetekben kell, olyanokban nem. De akkor se lehet olyat mondani, h a kiemelés a funkciója! Miért kéne egyáltalán kiemelni bármilyen toldalékot? Vagy miért kell "kiemelni" a tárgyragot a kutyámat, macskádat alakokban, ha el is lehet hagyni? Ugyna, kérem, elvégre felnőtt emberek vagyunk, ne hülyítsük már itt egymást!

Na nem azért, mintha a MGr. mindenben kifogástalan lenne, de ez esetben hadd védjem má meg: szerintem a két idézett hely nem mond ellent egymásnak. "Feladata a morfémavariánsok megkülönböztetése" -- ez nyilván azt akarja jelenteni, hogy feladata a morfvariánsok megkülönböztetése, azaz egyazon morféma különböző alakváltozatait hozza létre. Az "előhangzó" megnevezésből ki is derül, hogy ők a toldalék részének tartják. A második idézetben megengedik, hogy valaha más funkciója volt, de ma már csak az, hogy "kiemeljen", azaz testesítse a toldalékot. A testesítés közben persze különböző változatok is létrejönnek. Tehát szerintem nincs ellentmondás a két rész között. Más kérdés, hogy jó-e ez az egész így, vagy sem. Egyébként ON: szerintem is kellene egy "szakszövegírás" vagy valami hasonló című és tartalmú szeminárium.

ÉN fejtsem ki?????



stb. Igaz, 20 oldallal később már egész más az előhangzó funkciója (fejlődik a tudomány???):



Az elejét különösen érdemes olvasni, mert eszement hülyeségeket hordanak össze egymás hegyén-hátán. Szerintem eszéfeladatbnak különösen alkalmas innen kiragadni egy-két bekezdést és kiadni, h akkor gyerekek, rázzátok helyre...

Ez izgin hangzik, kifejtened?

Na, az a kérdőjel egy vessző akart lenni.

Különben meg miért, ha egy szó történetét megtanítják jól megírni, akkor már egy csomó mindent hozzá kell tanítaniuk... Szóval a módszerrel van a baj, nem azzal, h mit is csinálnak.

Egyébként jó, h Saussure-t említed, tényleg az ő nevétől visszhangzik a magyar szakos képzés, miközben a strukturalizmus legelemibb fogalmaival sincsenek tisztában. (L. az MG-t, ahol azt írják, h a kötőhangzók feladata az allomorfok megkülönböztetése.)