Egy kis (?) keresgetés után ezeket találtam. (Persze amit igazán kerestem, az nem lett meg.)
http://www.magyaronline.net/forum/viewt ... 8&forum=56
"Az igék feltüntetése a szótárakban
Nem lenne szerencsés dolog áttérni arra a sok helyütt tapasztalható gyakorlatra, hogy az igék főnévi igenévi formában szerepelnének a szótárakban. Nem ok nélkül alakult ki az a szokás, hogy nálunk az igék kijelentő mód jelen idejű egyes szám harmadik személyű formája számít alapalaknak. Azért van ez így, mert a magyarban ez az igének a legrövidebb, minden sallangot nélkülöző formája. Felsorolok néhány tetszőleges példát összevetésre: ad – adni, belenyilall – belenyilallni, kifakad – kifakadni, ölt – ölteni, terjeszt – terjeszteni, úszik – úszni. Mint látható, a főnévi igenévi alapalakok mind hosszabbak a magyar felfogás és szokás szerint alapalakoknál, legfeljebb az ikes igékről mondhatjuk azt, hogy -ik végződésük miatt döntetlenre áll a két forma viadala. Nálunk a főnévi igenév -ni képzője csupán kolonc lenne a szó végén, ellentétben azokkal a nyelvekkel, amelyekben a főnévi igenévi alak az alapforma.Egyébként pedig még azt sem mondhatjuk, hogy az egyes szám harmadik személyű alak számít szinte kizárólagos alapalaknak a nyelvek világában. Nem is kell messzire mennünk ellenpéldáért, hiszen például a latinban nem az egyes szám harmadik személyű, hanem az egyes szám első személyű forma számít alapalaknak, nyilván azért, mert ott meg ez a legegyszerűbb, legrövidebb forma. Nálunk, vagyis a magyarban ez sem volna gazdaságos: adok, belenyilall(ok ? nincs is első személyű alakja!), kifakadok, öltök, terjesztek, úszom. Vagyis a változtatásnak csak hátrányai lennének.
Dr. Grétsy László"
Ellenvélemény:
http://www.magyarora.com/forum/viewtopic.php?t=46
"Ami az igeragozást illeti, azért adjuk meg a főnévi igenevet (tudva, hogy ez nem általános gyakorlat), mert minden igeidőt ebből képzünk, ill. mert ez is az ige ragozási paradigmájához tartozik.
A múlt és a jövő időt, a felszólító vagy a feltételes módot (pl. Hogy aludt? Ne haragudjon, nem értem, amit mond. Kivinne a reptérre? stb.) tapasztalataim szerint csak azok tudják helyesen képezni, akik az ige minden alakját ismerik, hiszen az alszik, haragszik, visz alakból ezeket nem lehet levezetni.
Én személy szerint nagy hibának tartom, hogy a szótárak ezzel az alakkal nem foglalkoznak, hiszen pl. a to work nem dolgozik, hanem dolgozni, de ez talán nem olyan zavaró - a rendhagyó igéket kivéve, amikből azért van néhány.
Természetesen, ahogy Ön is írja, nagyon fontos, hogy a diákok tudják, milyen típusú igével van dolguk. Ezért én a főnévi igenevet szoktam megadni, amely mellé mindig odaírjuk, melyik csoportba tartozik az ige.
A szabályos igék az 1. csoport, tehát pl. a beszélni igét így írjuk fel: beszélni/1., a dolgozni ikes, ez a 2. csoport: dolgozni/2., -z,-s,-sz végű: 3. csoport, a rendhagyók a négyes csoport, de itt az E./3. alakot is felírjuk. Persze, számozás helyett lehet rövidítéseket használni (szab., -ik stb.). Van olyan kollégám is, aki mindkét alakot kiíratja, gondolván: különösen az elején nem árt a gyakorlás, kössük össze a kinetikus, a vizuális meg az auditív tanulást...."
Aztán egy rövid:
http://hungarianteacher.com/?page_id=5&lang=HU
"A szótárban nem a főnévi igenévi alak szerepel, mint azt más nyelvek esetében megszokhattuk, hanem az egyes szám harmadik (ő/ön) személyű igealak, hiszen ez árulja el nekünk, hogy az adott ige ikes vagy iktelen, és ez nyújt további segítséget az ige ragozásához."
|
Másik az, h a szótár nem kifejezés-tár, mármint nem címszavak szerint, és az európai nyelvek szótáraiban csak igen elvétve vannak főszócikkben különírt szóképek (és itt nem a kötőjelesekről beszélek, vagy a 'what-d'you-call-it' félékről 
