Quote:
Igen, és ezzel tartoztál is.
Jó, igen, és mit akarsz még? Kérjek elnézést hetente? Vagy jelentessek meg féoldalas hirdetést a Népszabadságban? Hibáztam, és elismertem. Mit kellene még tennem? Szerintem aki felnyomott a főnökömnél, sokkal nagyobbat hibázott, de annyit nem tett meg, h legalább utólag vállalta volna nyilvánosan, h miért tette, még ha nem is hajlamos elismerni, h hibázott.
Quote:
Ezek szerint valahogy még mindig nem érted, miről van szó: egy ilyen jelző használata becsületsértésnek számít, ha pontosan azonosítható a címzettje.
Azt értem, h becsmérlés, ez az, amiért elnézést kérek. De:
a. Azt nem értem, miért nem becsmérlés, ha azonosítható az illető? Ha mondjuk azt mondom, h "valami faszfej a mozgássérülteknek fenntartott helyen parkol", akkor nem becsmérlés, amíg nem tudjuk, ki az illető? És ha megtudjuk? Akkor becsmérlés vagy nem? Vagy csak attól a pillanattól becsmérlés, amikortól megtudjuk?
b. Szerintem az igazi becsmérlés az, ha nem indokoljuk, miért nevezünk valakit annak, aminek. Pl. ha azt mondom, h "Józsi egy faszfej", az becsmérlés. Ha azt mondom, h "Józsi egy faszfej, mert a mozgássérülteknek fenntartott helyen parkol", lehet, h formailag becsmérlés, de tartalminak nem igazán az, hiszen lehet, h Józsit ettől még kitűnő szintaktának vagy programozónak tartom, ráadásul Józsinak is megvan a lehetősége, h tisztázza magát (pl. "Bocs, részegen jöttem haza, józanul sose tennék ilyet"). Amikor az illetőt lelibáztam, hibáztam, de mindenki számára világos volt, h nem egy teljes személyiséganalízis alapján mondtam ítéletet, hanem egy bizonyos cikk kapcsán. Per definitionem ez nem zárja ki, h az illető egyébként olyan cikkeket írjon, amelyek előtt magam is elismeréssel adózom.
c. Véleményem szerint egy alapos kritikával kimutatni, h valakinek egy műve bizony komoly szakmai hiányosságokról tanúskodik, sokkal súlyosabb az illető tekintélyére nézve, mint egy leakármizés. Egy leakármizés ugyanis nem vehető komolyan, és nem sértheti olyan súlyosan senki méltóságát, mint annak a kimutatása, h munkáját kellő hozzáértés, pláne kellő lelkiismeret nélkül végzi. Ez persze nagyon sokáig vezethetne...
Quote:
Így van, kocsmai színvonal lenne. És szerencse, hogy nem is történt meg.
Ja, és milyen szerencsém van, h egy 747-es se jött be az erkélyemen, elvégre az sem lenne kizárható.
Quote:
Felsőbb szinteken kéne lépni, de még akkor is hosszú idő lenne, míg a fennen hirdetett nagy szavakhoz valóban igazodnának a dolgok. De én nem látom a valódi szándékot sem, csak a szavakat, amikkel köd képződik, semmi több. Félek, a mi generációnk már csak szívni fog.
A felső szintek határozottan nem kívánnak lépni. Az egyetlen módszer, ha szorosan zárunk, és nem hagyunk szó nélkül semmi disznóságot. A legfőbb bátorítás a tisztességtelenségre pillanatnyilag szerintem nem az, h nem lesznek súlyos következményei (állás-, esetleg szabadságvesztés), hanem az, h még tekintélyvesztéssel sem jár igazán. Hogy azokkal az emberekkel, akik kontraszelektíven működtetik a rendszert, szóba állnak, mi több, közös projekteket csinálnak azok, akik tudják, mindez hova vezet.
Ez a helyzet azt a veszélyt hozza ránk, h előbb-utóbb bármelyikőnket bedarálhat ez a gépezet, bármelyikünk érezheti úgy, h "kompromisszumképesnek kell lenni", "bizonyos engedményeket kell tenni egy magasabb -- és persze távolabbi -- cél érdekében" stb., és mire észbe kap az ember... Éppen ezért nagyon kell figyelnünk egymásra is, és támogatni egymást.
A másik fontos cél lenne, h míg mi mitugrász kis pöcsök vagyunk, addig van felettünk már egy(-két?) generáció, aki hozzánk hasonlóan gondolkodik, de hallgat, mint a sír, holott nincs igazán vesztenivalójuk, szakmai tekintélyük megingadhatatlan. Szerintem az ő felelősségük óriási.
Megjegyezném, h az utóbbi időben a helyzet romlott. A kilencvenes években pl. a haladó szellemű nyelvészek hozzászóltak a dolgokhoz, nyilatkozatokat adtak ki fontos társadalmi kérdésekben, ilyesmire jó régen nem volt példa. Másfelől -- anélkül, h nevesíteném a dolgot -- a haza irányadó nyelvészeti intézmények némelyikében korábban valamivel progresszívabb vezetők ültek, akik ha nem is cselekedtek úgy, ahogy mi szeretnénk, mégis megtettek bizonyos lépéseket, amelyekhez hasonlókat ma nem látunk. Ma ehelyett a "párbeszéd" eröltetését látjuk olyan "partnerekkel", akik valóban nem partnerek, és enm alkalmasak a párbeszédre.
Nem mellesleg: a tököm tele van azzal, h egyesek azt hiszik, nekem külön élvezet ilyen kijelentéseket tenni. Csak ezek olyan dolgok, amiket előbb-utóbb valakinek ki kell mondani, én meg hiába hallgatok, hallgatok, csak nem mondja ki hangosan senki, akinek kellene. Úgyhogy ne azon tessék gondolkozni, h ez a töketlen Fejes minek ír már megint ilyeneket, hanem azon, h "és én miért nem írtam már meg helyette?".