Úh, vagy én ugrottam be. Mert ez poén volt...

azt nehéz lenne cáfolni, hogy a nyelvművelés legkiválóbb meghatározói Magyarországon korukban a legképzettebb nyelvészek közé tartoztak

Nyelvművelő munkájukat tehát tudományos megalapozottság jellemezte.

A nyelvművelő sokszor azért kénytelen a meglévő (hiányos) adatok, elméletek alapján következtetni, mert az alaptudomány, a nyelvtudomány nem végzett el bizonyos kutatásokat, a társadalom pedig várja a választ.

hibás nyilvános szövegeket éppen a nyelvművelők kritikájának hatására kijavítottak.

Végül pedig sokan kifogásolták, hogy kinek van ma Magyarországon saját gyógyszerésze. „Gyógyszerészem nekem?” kérdezte meg esszéjében egy írónő. A mondatot – mivel törvényszöveg – csak az országgyűlés módosíthatta. Végül ez is sikerült, ma helyesen így hangzik a szöveg: A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a tájékoztatót, vagy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

Van elég eszem:
Nem eszek – eszem!

Ilyen klapanciákat azonban nyelvművelők sohasem gyártottak.

egyrészt eltúlozza a nyelvtanórák hatását (köztudott, hogy a magyartanárok jó része a nyelvtanórát nem szívesen tartja meg)

A magyar nyelvművelésre azt mondják, hogy hatástalan. Ha hatástalan, akkor mi a bajuk vele.

Balázs Géza is reagált a Kálmán-írásra az Ellennyelvművelők című dolgozatában. De nem csak erre az ebben a szálban főszereplő írásra, hanem egy régebbi, Kálmánnak Kornai Andrással együtt írt régebbi cikkére is, a Nemzeti nyelv, nemzetközi tudomány címűre is találunk benne hivatkozásokat.

Balázs Géza is reagált a Kálmán-írásra az Ellennyelvművelők című dolgozatában. De nem csak erre az ebben a szálban főszereplő írásra, hanem egy régebbi, Kálmánnak Kornai Andrással együtt írt régebbi cikkére is, a Nemzeti nyelv, nemzetközi tudomány címűre is találunk benne hivatkozásokat.

Beugrott.

Nádasdy Ádám: Ízlések és pofonok. Magvető, Budapest, 2003. 130.

A nyelvi jeleknek keletkezésük óta nem csupán közlekedési feladatuk van, hanem a közösséget összetartó, azaz rituális feladatuk is: a nyelvi rendszer rituális gyökerekből nőtt ki. Vélem, hogy Kálmán ezt nem látja, máskülönben azt kéne hinnem, hogy írásának éppen az a célja, hogy gyengíthesse nyelvünk nemzeti közösséget összetartó erejét. A nyelvművelők a nyelvet nemcsak közlekedési rendszerként óvják, hanem rituális rendszerként is, és úgy tűnik, hogy emiatt támadják őket mindazok, akik a nyelv közösség-összetartó feladatát nem látják - vagy látják, és éppen ennek léte zavarja őket.

Szerintem itt van a tehén elásva. Rá vannak kényszerülve, hogy tudomást se vegyenek a szociolingvisztikáról, mert tételesen cáfolja minden állításukat - viszont nincs semmilyen más elméleti alap sem, amire építhetnének.