NYELVÉSZ

Emelkedő, majd ereszkedő hanglejtés. De szerintem egy jellel kellett volna...

Biztos én vagyok alulművel unicodeból, de mi az a fémszilánk az n és a pt között?

Hm... A "Maga vé[m] pterodaktilusz" nekem is jó, de viccet félretéve, lehet, hogy az intonáció is számít? Abban, hogy "Találkoztam egy vén ↗↘ pulykával" nem lesz könnyebben m az n-ből, mint abban, hogy "Találkoztam egy vén ↗↘ pterodaktilusszal"? (Unicode rulez.)

Holnap én is bemegyek az igazgatómhoz, és ilyet fogok szólni neki. Kedvet kaptam. Már gyakorlok tükör előtt, hogy jól menjen, és simán kimondom szünet nélkül. Viszont akkor hasonul az /n/. Oh, yeah.

Az én nyelvem csodákra képes (már említettem az igazgatómmal folytatott beszélgetéseket). Speciel a vén pterodaktiluszt szinte mindig szünet nélkül mondom ki, az esetek 96 %-ában, ha jól számolom.

Ki bírod mondani úgy, hogy a vén és a pterodaktilusz között nem tartasz szünetet?

Megfigyeltem, nálam attól függ. Amikor a szomszédasszonynak mondogatom, hogy maga vén pterodaktilusz, akkor mindig hasonul, de pl. amikor az igazgatómmal beszélünk, és egy harmadik emberről mondom, úgy látszik, egy kicsit zavarba vagyok, próbálok udvarias lenni, és olyankor soha.
:)

Szerintem az olyanokat, mint a "pterodaktilusz," idézve szúrjuk be, úgy, mint a "[ˈθćtʃər] asszony"-t. A vén pulyká-ban hasonul az /n/ a /p/-hez, de a vén pterodaktilusz-ban, legalábbis az én kiejtésemben, nem.

Adatgyűjtöttem. Sajnos nem jegyzeteltem, így pontos adatokkal nem szolgálhatok, de:
A "Mi a neve annak a hangszernek, amit a gyerekek szoktak két ütővel verni, és kis fémlapocskákból áll?" kérdésre a kábé tizenöt válaszadó (rokonok, barátok, üzletfelek) úgy hatvan százaléka így felelt: "szilofon". A maradék "kszilofon" volt, illetve akadt egy ember, aki rendkívül bután nézett.

Én is így értettem a bírjuk/akarjuk-ot, hogy attól még nem feltétlenül ejtjük, illetve, ha valamiért erőfeszítést teszünk, és kiejtjük őket, ez még nem feltétlenük mond olyan sokat a magyar nyelv fonotaktikájáról. Abban is teljesen igazad van, hogy a tl-t valószínűleg kevesebben "egyszerűsítenék". Ennek a "rosszasági" skálának a mérése empirikus kérdés (lenne, ha találunk egy elfogadható módszert).



Egy vizsgálatot ismerek, nem tudom, hogy tartalmazta-e ezeket a clustereket mind. Azt tudom, hogy a mr-ből sokszor r lesz, a dl-ből dschwal, a vz-ből z, a zv-ből zschwav vagy sf, stb. Az esetek 35-45%-ban pedig "erőfeszítést tesznek" még az angolok is és kiejtik a clustert. Persze ez nem létező szavakkal volt, kísérleti körülmények között...

Sziget,
abban teljesen igazad van, hogy az, hogy a gyerekek egy clustert nem tudnak kiejteni, esetleg csak azt jelenti, hogy nehéz, mármint artikulációsan. Az én kislányom a squash ütőt "kass" ütőnek hívja, de ha én is úgy mondom, tiltakozik, tehát pontosan tudja, hogy nem "kass" ütő. Ha egy gyerek viszont sokkal később, mondjuk 8 évesen jön rá, hogy az nem "szilofon", akkor azt addig nem tudja, ez nem csak egy artikulációs nehézség. De jó kérdés, hogy ez mit jelent pontosan a magyar nyelv fonotaktikáját illetően, de azt bizonyára, hogy ez egy jelölt cluster.

Még mindig nem tudok normálisan idézni, bocs

A sht-t John Cleese a Monty Python's Flying Circus egy epizódjában sht-ként ejtette (..'so shtoom!').

En ez utobbit meg nem hallottam. De a jelenseg forditottjara van pl.: MAFC, NOSZF, ami kiejtve elegge ellentmond a "magyar" "fonotaktikai" "szabalyoknak".
De pl. ÁTK (=[átéká]), viszont van Detk
Meg ETR, viszont [szártr] )

Ezt nem értem. A h és a Ch disztribúciójának egyezése mintha épp ez utóbbi nem klaszterségét támasztaná alá. (Kategorikusnak meg muszáj lenni egy vitában, nem? )

En nem lennek ennyire kategorikus. Tudja vki, hogy ejtik az angolok a szoeleji tl dl dn (Dnester!) kv, ml, mr, sht, shp, shk clustereket? Mert ugye ezek hiv. nincsenek ebben a nyelvben.

A C+h erveles is gyanus, mert a magyarban szobelsejeben a th, kh igenis cluster (nátha, pökhendi) -- legalabb fonologiailag. Miert nem eztet mondjuk a gorog szavakban?

Az angolban meg a hehezett zarhangok disztr.-ja (ha jol tudom) csontra megegyezik a sima h disztribuciojaval. Szoval nem latok naon eles hatart a clusterek es a komplex msh-k kozott. Mindketto a fonotaktika resze.

Talán ide kapcsolható, hogy amíg nem került az érdeklődés homlokterébe, a PSZÁF-et a nemszakmabeliek, ha kiejtették, [péeszáef]-nek mondták, gondolom azért, mert a többség számára "mégiscsak fura volt", hogy [psz]-szel kezdődjön egy magyar szó, annak ellenére, hogy van számos psz kezdetű szó a magyarban (bár a többségük gyanús módon -ichóval folytatódik ). Aztán egyszercsak elterjedt a korábban szűk körben már létezett [pszáf] ejtés, amit csomóan (pl. én) elég furának éreztek és éreznek.