A héber szerintem arra nem jó példa, amit vad ír - ott a helyesírásnak épp hogy nem volt konzerváló szerepe, azok a halachikus (vallásjogi) értekezések, amik akkor születtek héberül, amikor az épp nem volt élő nyelv, helyenként kimondottan magyartalanok... izé... hébertelenek.
Ami konzerváló erejű volt, az a nagy mennyiségű szent szöveg, amire gondosan ügyeltek/nek/ünk, hogy változatlan maradjon. De ahhoz, hogy ebből élő nyelv legyen, még mindig kellett erőfeszítés, mert az, hogy héberül imádkozik valaki (egy megadott, rögzített szöveget), vagy olvassa a Bibliát (amihez van minden második oldalon fordítása, régebben jiddisül, most már magyarul) az még mindig csak passzív megértést ad. Jobb esetben! Van, amikor azt se. (...szerintem ez a gyakoribb...)
A bibliai héber közelebb áll a maihoz (teljesen érthető, max. 'régies' a bibliai szöveg - szerintem kevésbé, mint magyarul a Károli), mint a középkori/későbbi irományok, amikor a héber nem volt beszélt nyelv. Ezek az utóbbiak tényleg kimondottan hajmeresztőnek hatnak.
Kíváncsi lennék, hogy viszonyul egy eszperantó anyanyelvi beszélő (mert vannak ilyenek) azokhoz az eszperantó nyelvű 'termékekhez', amiket nem anyanyelvi beszélők állítottak elő; gondolom, valahogy hasonlóan.
Az első "modern" héber nyelvkönyv, amit szintén nem anyanyelvi beszélők produkáltak, egy mai izraeli szemével kimondottan hajmeresztő.
Az izraeli utca embere szentségtörésnek venné, ha azt mondanám, hogy lehet, hogy ahhoz, hogy a nyelv így alakuljon, nem kellett egy Eliezer Ben-Jehuda (kb. mint Kazinczy Izraelben, csak az ötödik hatványon) - a nyelvészek nem tudom, mit mondanak, de épp itt az ideje, hogy utánaolvassak - márpedig szerintem nem biztos, hogy kellett. Itt nem egy pidgin kreolizálódott, hanem egy meglévő nyelv (már ha egy nagy korpuszt meglévő nyelvnek tekinthetünk, ízlés kérdése), amit viszont mindenki úgy tört, ahogy csak bírt
és a végeredmény meglepően hasonlít az 'eredetihez'.
Aztán lehet, hogy erre egy izraeli nyelvész azt mondaná, hogy baromság, se izraeli nem vagyok, se nyelvész. (Mindkettő változhat a közeljövőben
) Csak arra akartam kilyukadni, hogy semmi esetre sem explicit szabályoknak volt szerepe a nyelv fennmaradásában - ismét visszautalnék az általam látott, elég bizarr 'szabályokat' tartalmazó nyelvkönyvre - hanem ha már írásbeliségnek, akkor is egy nagy korpusznak, amivel aztán mindenféle vad dolgok történtek, Eliezer Ben-Jehudát és a sok beszélőt egyaránt beleértve (hogy milyen arányban, max. az lehet kérdéses )