NYELVÉSZ

itt találtam egy szép leírást és "előrejelzést" :
"Általánosságban elmondható, hogy a nyelvhasználat a j beillesztése felé tendál (újabban például szócikkje, sőt állatja, dalja is előfordul)"

http://hu.wikipedia.org/wiki/Birtokos_s ... oz.C3.A1sa

_________________
Az írás a beszélt nyelvben mutatkozó ingadozásokat ... rögzíti, hogy általánossá válásukat segítse.

Mint irtam, odairni azért tűnik feleslegesnek, mert automatikus. Akár azt is hihetjük, hogy erre gondolunk: iói, de ezt ejtjük: ijóji, és észre sem vesszük. Sokan meg vannak győződve arról, hogy a va[zs]golyó-ban [s]-t ejtenek, és a gyűr[ü] második mgh-ját meg hosszan ejtik, pedig nem. Ha irod ezeket a [j]-ket, akkor azért néznek bunkónak, mert nem ismered ezt a helyesirási nüanszt, ergó nem jártál (eleget) iskolába. Van, aki jól érzi magát attól, hogy más helyesirását fikázza.

A -ja/a egész más ügy, vedd észre, hogy ott különböző toldalékokról van szó, mindkettő csak msh után fordulhat elő (pl. barátJA, de barátAi), mgh után csak a -ja: zoknija, zuluja, bigyója, marhája.
Ez egyébként az 3. személyű birtokos rag.

A "hivatalosan"-t többféleképpen értem :

- ne nézzenek már "taplónak" (nem mintha érdekelne ), ha így írom le
- általánosan elfogadott legyen -> se a "korrektorom", se a nyelvhelyességi ellenőrzőm ne akarja kijavítani
- az éppen legfrissebb helyesírási értelmező "engedje már meg", hogy így is "jó" az írása
- ugye vannak/voltak olyan nyelvek, ahol a kiejtett betűk nagy részét nem írják/írták le (pl.: magánhangzók), mert ugye "mindenki tudja", hogy kell kiejteni; de akkor jön a baj, ha tanulni kell valakinek azt a nyelvet (akár külföldiként, akár kisiskolásként tanulja azt; és a sok kivételtől, meg a nem úgy írjuk, ahogy mondjuktól, már kettéáll a füle és igazából nincs semmi "racionális" oka annak, hogy miért ne lehetne odaírni, ha már "ugyis" ott van az a J), vagy ha egy már nem létezőt nyelvet kellene visszafejteni az írás alapján -> DE én úgy vélem, hogy a magyar nyelv olyan, hogy inkább szereti "leírni" azt, amit kiejt (ha nem így lenne, kérem javítani és felvilágosítani engem), ezért kérdezem pusztán kiváncsiságból, hogy található-e valami hasonló változás a nyelvünkben (vagy külföldiben), amikor régebben nem írtunk ki bizonyos kiejtett betűket, később meg már kiírtuk "hivatalosan", mármint ez lett a mindenki által elfogadott és használt

- a "...ja" (mi is ez a végződés pontosan ? ) írása is változó, hol ott a J betű, hol meg nincs (kalap-kalapja (és nem kalapa) - DE - kalpag-kalpaga [és nem kalpagja, bár így is jó, és lehet, hogy valaki így is használja, csak az én fülemnek nem szép]; harag-haragja (és nem haraga) DE valag-valaga [és nem valagja])

_________________
Az írás a beszélt nyelvben mutatkozó ingadozásokat ... rögzíti, hogy általánossá válásukat segítse.

Mit értesz azon, hogy ,,hivatalosan''? Mondani mindenki [vakácijóji]-nak mondja. Az irásában meg ezeket a [j]-ket minek mutatni, ha úgyis automatikusan betoldódnak oda?

Ilyen [j]-ket a szláv irások szoktak hozni: pl. Srbija. De fontos: a különbség csak az irásban van, a magyarban is [szerbija] az ejtése.

Lehet, hogy elsőre kicsit bugyutának tűnő kérdés, de :

mikortól és hogyan változik át "hivatalosan" egy ilyen nehezen kezelhető szerkezet, mint például ez:
variációi - variációji
(nagyon sok megánhangzó gyötri ott a végén egymást)
(tudom, ha nem tetszik, használjam helyette a változatai-t, de csak példának hozom fel ezt, mert hirtelen nem jutott eszembe más).

Szerettem volna találni más példát, de akkor vetődött fel egy másik gondolat :
variációi - variációjai,
ez meg így még rosszabbul hangzik, pedig mondjuk a kalap szónak nincs kalapi esete, csak kalapjai.

Jó lenne, ha valaki tudna hozni analógiát, hogy itt-és-itt ez megtörtént, esetleg más nyelvben.

_________________
Az írás a beszélt nyelvben mutatkozó ingadozásokat ... rögzíti, hogy általánossá válásukat segítse.