Annyit mindenesetre megtudtam, hogy a Chomsky-féle generatív nyelvtan tanulása = egy nagyon tehetséges, amerikai nyelvész.

"Ez azt jelenti, hogy a magyar szakosok tanításában ezentúl nem a finnugor elméletet, nem a latin grammatizálást fogjuk erőltetni, hanem hogy a generatív nyelvtan, az angolszász úthenger, ami borzalmasabb és ijesztőbb még a finnugor vagy latin grammatizálás."

Úgy történik az anyag leadása, hogy az angolszász szakirodalomból az oktató kiemel egy angol példamondatot, azt lefordítja magyarra, és a továbbiakban ezt hiteles magyar mondatnak tekinti. Most már a példamondatok sem lesznek magyarok.

Amíg a nyelvünk intakt, amíg egyben van és képes erre a növényszerű fejlődésre és burjánzásra, addig nincs gond, mert addig megvédi az agyunkat. Az agyunkban ugyanis azok a csodálatos asszociációk, amiket a nyelv törvényszerűségei hoztak létre, lehetővé teszik a sajátos gondolkodásunkat a világban. Egy sematikus nyelvet használó, azon felnövekvő, a világot azon keresztül szemlélő, azon keresztül kifejező embernek a fejében sokkal kevesebb lehet, amiből kifejez.

Kötelességünk azonnal elkezdeni ezt tudatosítani. Jó érzés, hogy végre megtaláltuk újra önmagunkat ezen a téren is, azon a téren is, ahol a tudomány a legkeményebben nyomta el az identitásunkat és a függetlenségünket, ami miatt egyfolytában kisebbnek és rosszabbnak éreztük magunkat másoknál. Talán a polgári körök alkalmasak erre, vagy bármilyen csoportosulás. Elsődleges céllá kell tenni, hogy az emberek fejében ezt a dolgot nagyon keményen és most még nagyon egyszerűen helyrebillentsük. Később nehéz lesz, ha már angol vagy német séma szerint fogunk beszélni, gondolkodni, szerintem akkor fogunk elveszni.

Idézet valakitől:
"...
Februártól kezdve a debreceni magyar szakosok számára kötelező jelleggel előírták a Chomsky-féle generatív nyelvtan tanulását. Ez egy nagyon tehetséges, amerikai nyelvész. Az angol nyelvre adott leírásai nagyrészt elfogadhatók, de a magyarra nem. Ő nem is foglalkozik a mellérendeléssel, mert nem is érti a jelentőségét.

Ez azt jelenti, hogy a magyar szakosok tanításában ezentúl nem a finnugor elméletet, nem a latin grammatizálást fogjuk erőltetni, hanem hogy a generatív nyelvtan, az angolszász úthenger, ami borzalmasabb és ijesztőbb még a finnugor vagy latin grammatizálás."

Ld. É. Kiss, Anyanyelvünk állapotáról, Osiris 2004, pp. 48-49, különösen 32. lábjegyzet.

De tényleg, lehántva a mindenféle nagyívű antropológiai, nemzetkarakterológiai és egyéb következtetéseket, pusztán annak az állításnak, hogy a magyarra a mellé-, az indoeurópai nyelvekre meg inkább az alárendelés a jellemző, van valami komoly alapja?

a magyar mellerendelesben, az indoeuropai alarendelesben gondolkodik

Másrészt nemhogy kétségbe vonja, teljesen kihagyja a mellérendelő mondatszerkezetet. Az alárendelő összetételekkel hosszasan foglalkozik, a mellérendelést teljesen kihagyja. Hát mi ez, ha nem durva, erőszakos kísérlet a magyar nyelv globalizálására.

Emlékezzünk vissza, hogy az unalmas nyelvtanórákon a példamondatok hoztak egy kis élénkséget, mert azok a magyar szépirodalom legjavából származtak, a legjobb íróinktól, költőinktől, a népdalokból, népmesékből. Ennek vége.

’98-ban az Ozirisz kiadónál megjelent az „Új magyar nyelvtan” című könyv, amelyben a szerzők nyíltan kétségbe vonják, hogy a magyar egyáltalán ragozó nyelv-e, és megpróbálják összemosni a hajlító nyelvekkel. Kétféle hajlítás van: A belső hajlítás, ami a tőhangzó minőségi megváltozásával jár, amire egyáltalán nincs példa a magyarban. A külső hajlítás is, amikor toldalékok jelennek meg, csak messziről hasonlít a magyar ragokra, teljesen másról van szó.

Ezt a 19.század elején még tudják a nyelvészek, ez a felosztás Nyugat-Európában született meg. Nagyon jól megfogalmazzák, mi a rag. A rag a ragozó nyelvek sajátja. Az oroszban nincs rag, még ha látunk is orosz főnévragozási táblázatokat. Ez merő tévedés, az oroszban hajlítás van.

Ugyanez a könyv még tovább megy. Figyeljük meg, mi folyik a háttérben. Kétségbe vonja a nyelvünk ragozó jellegét, és nyíltan megpróbálja összemosni a hajlító nyelvekkel. Másrészt nemhogy kétségbe vonja, teljesen kihagyja a mellérendelő mondatszerkezetet. Az alárendelő összetételekkel hosszasan foglalkozik, a mellérendelést teljesen kihagyja. Hát mi ez, ha nem durva, erőszakos kísérlet a magyar nyelv globalizálására.

Februártól kezdve a debreceni magyar szakosok számára kötelező jelleggel előírták a Chomsky-féle generatív nyelvtan tanulását. Ez egy nagyon tehetséges, amerikai nyelvész. Az angol nyelvre adott leírásai nagyrészt elfogadhatók, de a magyarra nem. Ő nem is foglalkozik a mellérendeléssel, mert nem is érti a jelentőségét.

Ez azt jelenti, hogy a magyar szakosok tanításában ezentúl nem a finnugor elméletet, nem a latin grammatizálást fogjuk erőltetni, hanem hogy a generatív nyelvtan, az angolszász úthenger, ami borzalmasabb és ijesztőbb még a finnugor vagy latin grammatizálás. Úgy történik az anyag leadása, hogy az angolszász szakirodalomból az oktató kiemel egy angol példamondatot, azt lefordítja magyarra, és a továbbiakban ezt hiteles magyar mondatnak tekinti. Most már a példamondatok sem lesznek magyarok. A finnugor rokonságra és a latin grammatikára alapozó magyar nyelvtől merőben idegen módszer legalább a példamondatokat meghagyta magyarnak. Emlékezzünk vissza, hogy az unalmas nyelvtanórákon a példamondatok hoztak egy kis élénkséget, mert azok a magyar szépirodalom legjavából származtak, a legjobb íróinktól, költőinktől, a népdalokból, népmesékből. Ennek vége. A kapukon belül van a generatív gőzhenger, tarol, tipor, a nyomában nem nő magyar szó. Lehet magyar mondatokat hallani ezentúl is, de ezek már angol mondatfűzés szerint lesznek szerkesztve.

Úgy néz ki, mintha a háttérben azt mondanák, hogy ti csak vitatkozzatok, hogy finnugor, török vagy sumér, nekünk mindegy, mert szépen addig végrehajtjuk a nyelv globalizálását. Lépten-nyomon hallani ilyen példákat.

Ezt egy ,,angol'' nyelveszetbol doktoralt ember irja, es asszem nem viccel.

Csak a végét mondanám el annak, hogy min kellett átmennem, amíg sikerült ezt a fordulatot véghez vinni. Amit nyelvészként megtanultam, annak a 95%-át el kellett hozzá felejteni. A maradék 5% használhatónak bizonyult, de azt is a fejéről a talpára kellett fordítani, mert a feje tetején állt. Most már elmondhatom, hogy sikerült ez az átfordulás.