iandras wrote:
A magyar nyelvtudomány szerintem jelenleg paradigmaválságot él át, de legalábbis több egymást kölcsönösen kizáró (kizárni akaró) paradigma él egymás mellett, és hogy melyik erősebb vagy gyengébb, azt nem annyira tudományos értékük, mint inkább tudományszociológiai helyzetük határozza meg.
Szerintem ez nemcsak a magyar nyelvtudományban van így. Másrészt lehet, hogy az erősségüknek vannak tudományszociológiai tényezői (sőt, főleg azok vannak), de ezt különválaszthatjuk a topik címében szereplő problémától. Ennél okosabbat most nem nagyon tudok mondani, csak azt a személyes tapasztalatomat szeretném megosztani, hogy -- mint ez egy másik topikban már előkerült -- az Elméleti nyelvészet szakon mindenféle emberek és hitek előfordulnak, de ezek nem zavarják egymást, nem próbálják egymást lenyomni. Némelyekkel még vitatkozni is lehet.

Szóval nem szükségszerű, hogy ádáz harc folyjon ezeken a dolgokon, ha a tudományosság minimális kritériumait valaki kielégíti. (Egyébként történetileg szerintem onnan származik a megosztottság nálunk, hogy a 80-as években bizonyos magyar jelenségekre -- pl. fókusz -- összpontosult a figyelmünk, és valahogy senki se volt megelégedve az uralkodó irányzatokban megvalósítható megoldásokkal. Aztán mindenki -- na jó, majdnem mindenki -- kiválasztotta azt, ami szerinte a legkisebb rossz, vagy módosította a paradigmát, amiben dolgozott -- mint pl. É. Kiss Kati --, és aztán úgy maradtunk.)