(2009.12.13. 16:40:50-től) egy hete Balázs Géza a magyar nyelvstratégiaról hablatyolt, szokásos mindentudását egy kis lingvicizmussal és egyéb csemegékkel fűszerezve. Kifejtette, hogy vele a nyelvészek (merthogy ő is nyelvész) mindenben egyetértenek, és nem született gondolataira egyetlen tiltakozás sem.
Én a műsor elhangzása után az egyik szerkesztőnél, hajdani tanítványomnál tiltakoztam, de levelemre még annyi reakciót se kaptam, hogy köszi, elolvastalak.
Nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy azért, mert nem tiltakozok a nap minden percében, bármiben is egyetértenék a nyelvművelőkkel vagy immáron a Deme után vezetőjükké avanzsált Balázs Gézával. Épp ezért közzéteszem a levelemet, amelyből a nyilvánoságra nem tartozó részeket elhagyom:
Egyedül a személyes ismeretség visz rá, hogy műsorotok, a Disputa egyik mai riportjához, Balázs Géza kijelentéseinek közzétételéhez fűzzek pár magán megjegyzést. Rég leszoktam arról ugyanis, hogy a nyelvművelők hülyeségeivel foglalkozzak, tőlem azt tesznek a PPP (pénz, pozíció, presztízs --
copyright Cseresnyési László) jegyében amit akarnak, ettől ők még változatlanul a
szellemi alvilág álnyelvész szélhámosai maradnak (ez meg az
én minősítésem).
De nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy ezekkel a dilettáns "gondolatokkal" bármelyik igazi nyelvész egyetértene. Levelem tehát pusztán ennek jelzése, meg annak, hogy a nyelvészek
nem azért nem reagálnak Balázs Géza időről időre előkerülő agymenéseire, mert azzal a legcsekélyebb mértékben egyetértenek, hanem azért, mert vagy nem tudnak a sunyi akcióiról, vagy mert a tudósoknak nem lehet feladata nap mint nap a dilettánsok elmebajával foglakozni.
De azért jó lenne, ha tudnátok, ti, akiknek nagyon nagy a felelősségetek abban, hogy milyen nézetek terjednek az országban pl. a magyar nyelvről és ennek helyzetéről, hogy Balázs Géza mai kijelentései a
szemenszedett hazugságtól a
nyilvánvaló hülyeségig terjednek, nagy kár, hogy a sajtó mind a mai napig teret ad ezeknek a kártékony gondolatoknak.
A dolog eleve ott kezdődik, hogy Balázs Géza nyelvészként nyilatkozik a magyar sztenderdizáció kérdéseiről, és mivel tanszékvezető egyetemi tanár, ezeket a kijelentéseket valamiféle tekintélyből fakadóan a nemnyelvészek komolyan is veszik. (Mondjuk a megszerzett pénzek valóban komolyak, amelyek "nyelvstratégiai" és egyéb tevékenysége (
Manyszi) mögött mozognak.) Pedig Balázs Géza nem nyelvész, hanem nyelvművelő. (A kettő közti különbségről, sőt szakadékról
Laziczius Gyula és
Gombocz Zoltán óta nincs vita a nyelvészetben).
BG műsorotokban elhangzott minden mondata valótlanságot állít, és legjobb indulattal is tájékozatlanságot sugároz. Ez a tudatlanság is az egyik fő oka, hogy a nyelvészek nem szeretik, ha a nyelvművelők magukat nyelvésznek nevezik. Ezért is van az, hogy a nyelvészek -- ellentétben BG állításával -- nemcsak az 1930-as évek nyelvművelését (tegyük hozzá: az egy fasiszta ihletettségű fajvédő célú nyelvvédelem volt, amit maga a nyelvművelés is elítél) tekintik rendkívül kártékonynak, de a teljes magyar nyelvművelést az 1870-es évek óta napjainkig. (Részemről egyenesen köztörvényes bűncselekménynek tartom.)
A nyelvműveléskritikának bőséges szakirodalma, és kiváló kutatói vannak (Sándor Klára és Lanstyák István a legismertebbek). Van aki a
nyelvművelés és az ideológia erotikus kapcsolatát boncolgatta (azt, hogy a nyelvművelés minden korszakban az épp aktuális politika hátsó felét tisztogatta), van aki
"csacskaságnak" nevezett marhaságokat szemezget belőle, van aki azt bizonyítja, hogy a
nyelvművelés áltudomány, mások meg a nyelvművelés emberi
(lingvicista) jogsértéseit vesézgetik. Ezek a szerzők mind nyelvészek, akik a 2001-es nyelvtörvény-vita kapcsán megszólaltak, de azóta kevésbé aktívak. (Kivéve Lanstyákot, aki miután hiába próbálkozott a nyelvművelés mocskának lekaparásával, inkább nyelvi menedzselésnek nevezi azt a nyelvtervezési irányzatot, ami tudományos eszközökkel közelít a BG által talán fel se fogott problémákhoz.)
A nyelvészek harcos ütközésének elmaradása az utóbbi években azonban nem jelenti azt, hogy bármennyire is elfogadottá váltak volna a nyelvművelő nézetek a tudományban. Sőt! Bőségesen lehet szemezgetni ezekből a vitákból, írásokból,
külön gyűjteményük van.
Mindezekről a nyelvtudósok által mondott, rájuk vonatkozó tényekről a nyelvművelők (akik magukat szintén nyelvésznek tekintik, sőt vezetőik nyelvészeti tanszékek alkalmazottai is) soha nem vettek tudomást, állításainkat megcáfoltnak tekintve mennek tovább a saját hülyeségük után. Volt már
nyelvészi tiltakozás a nyelvművelők akciózása ellen, és hamar kiderült, hogy az értelmes párbeszédek annyi esélye sincs a nyelvészek és a nyelvművelők között, mintha a csillagászok az asztrológusokkal disputáznának.
Az más kérdés, hogy a nyelvművelők mániáinak egy normális országban semmilyen következménye nem lenne. De Magyarország soha se volt normális ország, ilyen módon a nyelvművelőknek sikerült szétverniük, és teljességgel tudománytalanná silányítaniuk a magyar nyelvvel való foglalkozást a 20. század második felében (én csak így egybe írva
magyarnyelvészetnek hívom ezt az így kialakult belterjes, a nem a tudományos módszereket alkalmazó, hanem az anyanyelvet piedesztálra állító izét, ami ma is dúl majd minden magyar nyelvészeti tanszéken, amit te is kiválóan ismerhetsz kisiskolás nyelvtanóráidtól az egyetemi nyelvészet órákig), és sikerült a nyelvművelőknek a nyelvi bizonytalanság és nyelvi megbélyegzés terjesztése révén egy egész beszélő közösséget elidegeníti saját anyanyelvétől. Nem véletlen, hogy
határon túli nyelvészek már határozottan kérték, hogy hagyják őket békén a magyarországi nyelvművelők (és
ne sértegessék őket tovább, pl. épp
Balázs Géza), mert többet ártanak nekik, mint egy Ceausescu-diktatúra...
Nagyon fontos tudni: a nyelvészetnek a nyelvműveléshez való negatív viszonyulása nem valami pitiáner marakodás, hanem a tudomány lényegét és felelősségét mélyen érintő problémakör. Ezért tartunk hosszú évek óta Szegeden vagy Debrecenben olyan órákat, amikor a hajdani nyelvművelés
helyett egy féléven át a nyelvművelés
ről van szó.
Nem akarom hosszabbra nyújtani ezt a levelet, nem is akarok nagyobb fontosságot tulajdonítani az egésznek, hiszen régi ügyekről van szó (pl. Balázs Géza a mai témáját már 2001-ben megírta (számos előzményt egybemásolva) "Magyar nyelvstratégia" c. könyvében).
Egyszerűen azt szeretném, ha tudnátok: ami ma a Disputában Balázs Géza szájából elhangzott az utolsó névelőig hülyeség, csúsztatás, tudatlanság -- nem tudomány. Épp ezért rendkívül sértő azt hallani a felkonfban minden nyelvésznek, hogy ezt egy nyelvész mondja. Nem, nem nyelvész mondta, és amit mondott, annak semmi köze a nyelvészek véleményéhez. Mert persze van olyan is.