NYELVÉSZ

Nem tudom. Én nem nagyon szoktam hagyot hallani eddig, így nem tudom összehasonlítani. E dilemma létezése is új nekem.

Na, végre vettem a fáradtságot, és elmentem a könyvtárba, hogy megnézzem a két szót a TESZ vonatkozó kötetében, de előtte leírom, hogy mi volt az „elméletem” a két szó felcserélésével kapcsolatban.

Arra gondoltam, hogy mindkét szó erős felhívó funkcióval bír a használatban, de a hagy szó mégiscsak erősebb töltetű (gondoljunk az ilyen típusú mondatokra, mint a Hagyj békén! Hagyjál már! stb.), emellett persze hasonló hangzásúak is, így a cserére (dd-gy) „jó esély van”. Egy dolgot még hozzátennék -- nem tudom, hogy ki, hogy van ezzel --, én a hadd-ot kifejezetten választékosnak érzem, sőt, mondhatnám, udvariaskodónak, (itt négy vessző egymás után?) ami megint csak „rontja” a hadd esélyeit a használatban.

Na de mit is ír a TESZ. Röviden: a hadd szó a hagy szóból alakult: „a hagy ige felszólító mód egyes szám második személyű hagyd alakjából keletkezett gyd>d hasonulással (mégiscsak van köze ezek szerint a hangtanhoz – megjegyzés tőlem). Eredetileg óhajtást kifejező összetett mondat főmondata volt; önállóságát vesztve vált a két mondat összeolvadásával módosító szóvá: hagyd, hogy menjen!→ hagyd, hogy menjen→hadd menjen!- első személyű igealak mellett óhajtást, harmadik személyű igealak mellett ráhagyást fejez ki.”

Mondhatjuk tehát, hogy egy egyszerűsítés következtében jött létre a hadd szó.

(Hagyd már, hogy megkérdezzem…→Hadd kérdezzem…→ Hagy kérdezzem… lenne a tendencia?)





Ezt most egy ismeretelméleti probléma lenne? Nem tudom, hogy jön ehhez a nyelvhelyességi kérdéshez. Én itt a „hibás” alatt a helytelen használatot értettem. Ha ezt látom, mondjuk, egy diák dolgozatában, akkor azt gondolnám, hogy az javítandó.

Ha körülnézel ezen a fórumon, láthatod, hogy a nyelvészek nem mondják arra, ami előfordul, hogy „hibás”. Azt már megállapítottuk, hogy előfordul (Akitlosz fantáziavilágát nem vesszük figyelembe), tehát hibás nem lehet. Az lehet, hogy bizonyos kontextusokban (formálisabb helyzetben, írásban) stilisztikailag hibás, de ez nem nyelvi hiba. És még azt sem állapítottuk meg, hogy ezekben a helyzetekben tényleg nem helyénvaló. Ráadásul a beszélőknek erről nagyon is eltérő véleménye lehet.

Pl. én kerülöm a bajuszt, nekem sose volt, és most úgy gondolom, sose lesz, de ettől még eszembe nem jutna azt képzelni, hogy az „hibás”.

Lehet, hogy régiótól is függ, de nem csak Pesten elterjedt. Én egyszerűen erőteljesebbnek, közvetlenebbnek érzem a hagyot, másrészt viszont, írásban mégis hibásnak gondolnám így leírni. ( De akkor meg felmerül a kérdés: szóban nem az?)

Akitlosz! Fejezd be a hozzád képest máshogy beszélők cikizését, ez itt nem szokás.

Hadd. Beszédben is, az esetek 100%-ában, ha magamból indulok ki, és nem is igen hallottam még ezt a hagyos verziót.
Annyira nem sűrűen használt szó.
Érdekes felvetés. kampergnek lehet igaza, ez valami pesti beszéd lehet inkább, ahol azért akadnak elég furcsán beszélők a dunántúlihoz képest.

Nekik a magyar nyelv jó része vagy már kihalt, vagy legalábbis elavult, régies.
Eme jelënség e nyelvben engëmet tëmérdëkszër mëglepëtt kezdetben.

(:

Ez azért rendes tőle.

Még ezt is mondja az a nyelvész, akire a 2.hsz. is hivatkozik : http://www.e-nyelv.hu/2010-12-16/haddhagy/ ,azaz a szóbeli megnyilatkozás esetén elfogadhatónak tartja.

Földrajzi dolgok is játszhatnak ebben, otthon, Kaposváron sose hallottam még a "hagy" verziót (mondani se mondom, felénk egyszerűen nem létezik, asszem), Pesten sokszor.

Hirtelen nem is tudtam, hogy hova kellene tenni. Talán a nyelvi változásokhoz? Most látom, hogy van egy olyan poszt, hogy Változások a magyarban...Esetleg átvihetem oda...

Egy kis guglizással kiderül, hogy nagyon sokan felfigyeltek erre. Itt egy nyelvművelő véleménye. A nyelvészek ezzel szemben azt szokták gondolni, hogy nyelvi változóról van szó, van aki így mondja, van aki úgy, van aki egyszer így, egyszer úgy. Nekem a hagy alak a megszokottabb, írni hadd-ot írok, de szóban az régiesnek hat. (Nem néztem most meg, de az intuícióm szerint ugyanannak az igének két alakjáról van szó.)

Egyébként ezt félreposztoltad: mi köze ennek hangtani elméletekhez?

Azt gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek „rááll” a szája arra, hogy a hadd szó helyett a hagyot (hagy-ot?) használja, bizonyára helytelenül, az ilyen „bevezető szerkezeteknél”, mint a „Hadd, kérdezzem már, hogy…”

Az ember talán azért hajlamos ilyenkor a hadd szót a hagyra (hagy-ra?) cserélni (akár írásban is), mert így erőteljesebbnek érzi a kifejezést, ill. felhívóbbnak. Azt tippelném – mióta jobban odafigyelek erre a jelenségre --, hogy nagyon sok ember hagyot (hagy-ot?) mond ezeknél a szerkezetekben, sőt azt mondanám, hogy tízből kilenc ezt használja.

Mennyire ismerik a nyelvészek ezt a problémát, ill. mennyire elképzelhető, hogy ez olyannyira sztenderddé vált már (esetleg az is volt) a hétköznapi használatban, hogy ezt az értelmező szótáraknak is figyelembe kellene venniük? ( „Anyanyelvünket csak együtt tudhatjuk jól" ?)