Jó darabig gondolkodtam, hogy egyáltalán mit szóljak hozzá. Nem igazán értem az egész threadet. Ez most komolyan tömeges probléma? Amikor én jártam órákra, én voltam az egyetlen ember laptoppal - ez kényszerből alakult így, mert igen nehezen írok kézzel, jegyzetelnem viszont muszáj, mert hallás után semmit se jegyzek meg, nagyon vizuális típus vagyok. (Felmerült bennem, hogy az egész thread tulajdonképpen ellenem irányul, de aztán rájöttem, hogy itt a többség az elmúlt két évben legfeljebb Fiesztán látott engem, hónapok óta nem voltam Pesten, stb. szóval ha ellenem irányulna, akkor valószínűleg egyszerűbb lenne írni nekem egy mailt.)
Én őszintén bevallom, nekiálltam valamit olvasni a számítógépen, ha untam magam, de ez leginkább a pszichológia alapképzés óráin volt jellemző, mert ott helyenként olyan ... na jó, inkább nem mondok jelzőket, hogy miket kellett végigszenvedni. Összességében szerintem meglepően színvonalas volt az alapképzés, de mivel a pszichológia minden területét be akarta mutatni (nyilván ez a célja), ezért néha óhatatlanul szó esett olyasmikről is, amiknek szerintem nem sok értelme van. De ezeket is meg kellett ismernem ahhoz, hogy ezt ki tudjam mondani (azért ezt átélni meglehetősen fájdalmas volt
). Nyilván a hallgatók nagy része sírt bánatában az élettantól meg az idegtudományi akármicsodáktól, de énvelem nem tudom mi lett volna anélkül (most egy olyan doktori programra járok, ahol szinte csak orvosok vannak, és hát baromi jól jött, hogy anno az összes ilyen tárgyat felvettem, amit csak lehetett). Én meg attól szenvedtem naphosszat, amit ők élveztek. Nem lehet mindenkinek kedvére tenni, alapképzés/BA szinten meg főleg nem. Aztán lehet szakosodni és mindenki örül.
Viszont az utóbbi időben azon veszem észre magam, hogy nem nagyon tudom, mit csináljak. Mindenki gyönyörű ppt-ket meg ilyesmiket használ előadni (amikor én elkezdtem hurcolászni egy gépet magammal, akkor ez még nagyon nem volt így!), amikre rá van írva minden, úgyhogy elég csak azokat a dolgokat leírni, amik nincsenek rajta a fóliákon. De a legtöbb ember azért használ fóliákat, hogy emlékeztesse arra, hogy mit kell elmondani. Úgyhogy tulajdonképpen a jegyzetelés egyre okafogyottabbá válik. (Pedig anno nagyban növelte a népszerűségemet az a tény, hogy bárkinek tudtam mailben órai jegyzeteket küldeni. Pfff!
)
Amúgy szerintem olvasni simán lehet úgy, hogy közben az ember mellette figyel az előadásra (persze ez nagyban egyénfüggő - még nemi különbségek is vannak, lányoknak nagy átlagban jobban megy -, meg attól is függ, mennyi újdonság hangzik el, amit le kell írni), viszont netezni, hát azt komolyan kétlem.
Quote:
Mondjuk azt elfogadom, hogy a kritika egy markáns formája az, ha a diákjaid vörösizzásig járatják a wifit az óráidon. Akkor kicsit vissza kell vonulni.
Egyáltalán van az intézetben nyílt wifi? (Én sose használtam, fogalmam sincs.) Ha meg ez akkora probléma, akkor ne legyen nyílt a wifi és akkor látszik, hogy melyik user netezik akkor, amikor épp órán ül, gondolom ez technikailag megoldható. Aztán utána következhet a "nevelő célzatú elbeszélgetés".
Quote:
Másik irány, ugyanolyan abszurd: Hogy venné ki magát, ha szigorlaton a laptopomon levelezgetve kérdezgetném a vizsgázót erről arról, és közben néha a NOL-t böngészgetem? És most ne gyere azzal, hogy "Te, barátom, itt keményen szolgáltatsz" mert rögvest síró-röhögőgörcsöt kapok...
Én bizony láttam olyat is a Zegyetemen, hogy az előadó foglalta el magát valamivel, akármilyen abszurd is ez. A középiskolai matektanárunk meg egyenesen azt csinálta, hogy hétfőn leadta a heti elméletet egyben, aztán a többi napon felírt egy halom példaszámot a táblára, és nekiállt napilapokat olvasni. (És rengeteg matekóránk volt, mert tagozatos voltam.)
Quote:
fejesnek tök igaza van az alternatívákban, amiket felsorolt.
Csak az a baj, hogy a tanulmányi rend szerint pl. egy szemináriumra kötelező bejárni. (Vagy ez már nincs úgy?!) És ha a tanár megengedi, hogy te mint hallgató mégse, akkor neki lehet még baja belőle. Azért én sokszor éltem ezzel a megoldással. (Volt hogy a színvonalas rendszer miatt olyan szemináriumra kellett volna járnom, aminek az anyagát akkor már tanítottam, szóval azt végigülni tényleg csak arra lett volna jó, hogy lássam, mások hogy csinálják.)
Quote:
Nyilván okoskodtam... A miszticizmus és a nyáladzás nem annyira jellemző rám...
Hát én jártam olyan szemináriumra, a laptopommal meg mindennel együtt, ahol az előadó ki is fejezte a véleményét, hogy lehetnék KEVÉSBÉ aktív.
szóval olyan is van...
Másik oldalról:
Mint előadó, én személy szerint inkább örülök neki, ha a hallgatók nem MINDEN IDEGSZÁLUKKAL RÁM TAPADNAK. (Olyankor elkezdek gondolkozni, hogy mi van, elfeküdtem a hajamat vagy kifordítva vettem föl a szoknyámat, hogy hirtelen ilyen érdekes lettem? Vagy megint sikerült nem egyeztetnem a mondat különböző részeit?) Persze ha senki se figyel rám, az más, de felőlem amőbázhatnak közben vagy mittudomén. (Csak az zavar, ha folyamatosan beszélgetnek. 1-2 mondat még oké) Ha nem jut el a tudatukig a dolog, az úgyis kiderül... előadáson lehet kérdezni a diáktól. Ha meg valaki egy konferencián nem figyel, az az ő baja. Sajnos az én előadásaimon általában szoktak figyelni, mert utána kellemetlen kérdéseket tesznek fel!
(Szerintem inkább arról kéne beszélgetni, milyen botrányos előadások hangozhatnak el szakmai konferenciákon is, és nem csak a nyelvészetre gondolok - ha még sok kört fut ez a téma, akkor bemásolom azt az absztraktot, ami nálam az idei év abszolút győztese. Nem nyelvészeti konferenciáról.)
Login
FAQ
Search
