fp wrote:
Én nem látok "quote"-taget a hozzászólásaimban.
varasdi wrote:
De, természetesen Ön is lát, amikor írja a hozzászólásait.
Itt fp mellé kell állnom, ugyanis a quote, mely "mélyszerkezetében" valóban hasonlít a szmájlihoz (tag), a felszínen konvencionális tipográfiai eszközként (szűkebb sorokba szedés) jelenik meg. Ezzel szemben a szmájli a felszínen egyáltalán nem konvencionális tipográfiai eszköz. Egyébként szerintem századokig jól megvoltunk nélkülük, és értettük, mikor van szó ironiáról, elkeseredettségről, együttérzésről stb. Persze tessék csak bátran használni, de szerintem éppen annyira illetlen valakit a használatának elmaradása miatt háborgatni, mint a helyesírása miatt.
Quote:
"fejes" kollégát meg fogjuk hívni a 12. kiadás előmunkálataiba!
Azt a fejest, aki nemrég fejtette ki, hogy semmiféle szabályzatra nincs szükség? De jó! Már most obstrukciót hirdetek!
molnarcili wrote:
ha megengedik a "kollegák", hogy beleszóljak
Megengedjük? Ezt várjuk!
Quote:
a helyesírásnak a világon semmi köze sincs a nyelvhez
Ez igaz, de azért az írás befolyásolhatja a nyelvhasználatot, pl. a -bAn életben maradásában [ezt csináljátok utánam! három -ban egymás után három szóban!] erős szerepe lehetett.
Szerintem nem innen kell megközelíteni a kérdést. Gondoljuk végig a következőket:
1. Egységesítjük a németországi és ausztriai német (brit, amerikai, ausztrál stb. angol) helyesírást. Egy nemzetnek fogják ettől érezni magukat?
2. Norvégiában gyakorlatilag ahány fjord, annyi helyesírás. Baj van a norvég nemzet egységével?
3. Svájcban legalább négy nyelvközösség alkot egy nemzetet. Nemcsak a helyesírásuk, nyelvük sem azonos. Ennek ellenére az egyik legösszetartóbb, legfegyelmezett nemzet, akik otthon a garázsban tartják a harckocsijaikat, és biztosak lehetnek benne, hogy a szomszéd is csak külső ellenség ellen fogja használni. Mit kezdjünk velük?
4. Vajon tényleg azért következett be Trianon, mert volt iskolai és akadémiai helyesírás? Az 1920-as (22-es?) új szabályzat újraegyesítette a nemzetet? Az 56-os nemzeti összefogást az 1952-es szabályzat tette lehetővé?
Lássuk be tehát, hogy akik a nyelv vagy a helyesírás egységesítésében látják a nemzet egységét, azok vagy három évszázaddal vannak lemaradva, vagy egyszerűen ez biztosítja számukra a jövedelmet.