kalman wrote: Az lenne érdekes, ha mondjuk a bálna szó vagy az Eiffel-torony kifejezés nyelvileg eltérően viselkedne a prototipikus vs. nem-prototipikus használatában, vagyis ha a kétféle viselkedésüket a prototipikusság segítségével kellene magyaráznunk. De én nem igazán látok nyelvi különbséget a kétféle használat között (kivéve persze, hogy mást értünk rajtuk a két esetben).
Amikor az egyik mostani hozzászólásomban a prototípusokat emlegettem, egyúttal erre a régi megjegyzésedre is reagáltam, sajnos nem idéztem akkor, amiért elnézést kérek.
Ha a prototípusokat vesszük alapul, a nemrég említett tagadásos példa ("Ez nem bálna") szerintem épp azt mutatja, hogy e régi megállapításoddal ellentétben vannak különbségek a kifejezések prototipikus és nem prototipikus használata között. Ilyen lehet még ez a kontraszt is:
Ez ugyan egy bálna, de nem él vízben.
???Ez ugyan bálna, de vízben él.
Vagy: pl. az a jelenség, hogy a generikus mondatok topikjában szereplő "A bálnák"-at sohasem lehet plüssbálnaként értelmezni.
Itt még tisztázni kéne, hogy ezek a prototipikusságon kívül a szó szerintiséget is jellemzik-e, mert szerintem a "szó szerinti" tágabb, mint a "prototipikus".
Én továbbra is szeretnék választ kapni arra, hogy amikor valaki, aki semmit se ért a számítástechnikához, azt mondja, hogy
A pénzem a bankban van.
akkor annak, amit (esetleg) a pénz szóhoz asszociál, mi köze van ahhoz, hogy az illető ebben az esetben a "pénz" szóval sikeresen referál a bank számítógéprendszerében lévő elektromos töltések egy konfigurációjára. Szerintem semmi, és ez arra utal, hogy az asszociációk szerepe a referálásban elég kétséges, főleg ha a már említett példákat is figyelembe vesszük.
Pl. annak is sikerül referálnia az autó megfelelő alkatrészeire, akinek a "karburátor"-ról és a "gyújtógyertyá"-ról egyformán csak annyi jut eszébe, hogy "valami izé a motorházban", és felőle akár ugyanaz is lehetne a kettő. Pl. ha a szerelőtől megtudta, hogy elromlott a karburátor a motorjában, akkor ezt a tényt közölheti az ismerőseivel, és aki ért hozzá, az tudni fogja, miről beszél, pedig ő maga nincs tisztában vele.
Mondok egy másik példát is. Úgy emlékszem azt mondtad (de javíts ki ha nem így van), hogy pl. mivel nem csak George Bush elnök létezik, hanem rajta kívül még rengeteg utánzata, ábrázolása stb. amit így hívnak, a "George Bush" tulajdonnévnek nincs egyetlen kitüntetett szemantikai értéke, hanem a lexikonban hozzá van társítva mindenféle, amit vele szoktak asszociálni az emberek.
Ebből a megfigyelésből viszont szerintem nem vonhatunk le ilyen radikális következtetést a lexikon szerkezetére nézve. Összesen csak az a triviális megállapítás vonható le belőle, hogy ennek a kifejezésnek (vagy általánosabban a tulajdonneveknek) rengeteg viselője van. De ha Frege-t követve valaki elfogadja azt az elvet, hogy
"A szavak csak a mondatok összefüggésében (kontextusában) jelentenek valamit",
akkor semmi drámai következménye nem lesz ennek a ténynek a szemantikájára nézve. Ugyanis egyrészt semmi bizonyíték nincs arra, hogy a lexikon olyan volna amilyennek te bemutattad (sőt Klein és Murphy eredményei ennek az ellenkezőjére utalnak), másrészt az asszociációkkal az a megfigyelés állítható szembe, hogy akárhányszor egy adott mondatban előfordul a "George Bush" név, a kontextus figyelembevételével mindig taláható egy interpretálófüggvény, ami egy határozott szemantikai értéket rendel hozzá.
Az pedig, hogy hogyan határozható meg ez a függvény, nem nyelvi tényezőkön múlik, hanem a beszélgetésben részt vevők ismerethátterén, feltevésein. A szemantikára csak az interpretálófüggvény tartozik, illetve az, ami meghatározza ezt a függvényt. Ugyanis ebben a megközelítésben a "George Bush" névnek van egy jól megfogalmazható potenciális jelentéstartalma, ami azonban csak mondatokba helyezve aktiválódik:
Az a (kontextuálisan kijelölt) dolog, amely a "George Bush" név viselőinek egyike
Ez szerintem egyrészt alátámasztja a szemantika-pragmatika különbségtétel jogosultságát, másrészt (Frege-stílusban) ennek alapján lehet valakinek az az álláspontja, hogy a tulajdonnevekneknek (és a szavaknak általában) izoláltan tekintve nincs se egy, se több (velük asszociált) szemantikai értékük, legfeljebb olyan jelentés-potenciáljuk, amit Hanks említ (és amire példa lehet az előbb bemutatott jelentéstartalom). Persze tisztázni kellene még azt is, hogyan jön ez össze a Klein-Murphy féle eredményekkel.
|
) a bankjegy szónak kifejezetten lenne egy 'hamis pénz' használata, ezt nehéz elképzelni (mert túl sok félreértésre adna okot, gondolom).