Varga Csaba természetesen nemcsak az angol jelenlegi tekintélyét, hanem a magyarság megjelenése előtti korokét is igyexik meglovagolni (mint hun nyilász!
)http://epa.oszk.hu/00000/00005/00020/betu1.html
Quote:
Borbola János bebizonyította az Olvassuk együtt magyarul című művében, hogy a magyar nyelv jelen volt egykor Egyiptomban (Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2000). A Borbola általa vizsgált, négyezer évvel ezelőtt keletkezett ún. "Moszkvai Matematikai Papiruszon" egy egyiptomi matematikatanár diákoknak szánt feljegyzései, matematikai feladatok és ezek megoldási menetei vannak. (Például a csonka kúp térfogatának a kiszámítása.) Borbola János sikerrel olvasott el kettőt e példatár feladatai közül, s mindkét szöveg igen régies, de még ma is jól érthető magyar nyelven "szólalt meg". (Apróság bár, de érdekességként megemlítem: innen tudni például, hogy a két magyar szó, a "nevel" és a "növel" egykor egyetlen szó volt.) De nemcsak hogy sikerült elolvasnia a két szöveget, hanem Borbola magyar olvasatában először lehetett pontosan megérteni az egymás után sorjázó számtani műveletekre vonatkozó utasításokat. Ezeket lépésről lépésre követve a végül megkapott számbeli végeredmény pontosan annyi, amennyinek lennie kell a mai módon végzett számítások szerint. És ez utóbbi a legnyomósabb érv Borbola János megoldása mellett. Mert könnyű belátni, hogy a számtani műveletek befejeztével megkapott végeredmény támadhatatlanul hitelesíti vagy cáfolja a leírt feladatmegoldás olvasatának helyességét. Ugyanis a számolások sorozatában elkövetett egyetlenegy hibás lépés is hamis eredményre vezet. (Jól tudják ezt a dolgozatíró diákok.) Ne feledjük azt sem, hogy egy hosszú szöveg csakis egyetlen nyelven ad értelmes olvasatot, és Borbola János olvasata tisztán érthető és logikus.
Hihetetlenül nagy szerencse tehát, hogy fennmaradt ez a négyezer éves, főleg szóban levezetett matematikai feladatgyűjtemény: megfejtését ugyanis nyelvészeten kívüli eszközzel, a leírt matematikai műveletsor elvégzésével is ellenőrizni lehet.
Borbola egy általános ősnyelv létével magyarázza azt a felfedezését, hogy a magyar nyelv jelen volt Egyiptomban a messzi múltban. Említett könyvének összegzéséből idézem (118. oldal.): "megállapíthatjuk, hogy az ősi egyiptomi írás alapja a magyar nyelv őse volt. Sőt azt tapasztaltuk, hogy az egyik példát a magyar nyelv ismerete nélkül nem is lehetett megoldani...". "...Ez az ősnyelv számunkra tökéletesen érthető magyar szavakat használt, tisztán aglitunált (ragozott -- V. Cs.), szintetikusan építkezett, hangtanát tekintve a mai magyar nyelvvel csaknem azonos volt, valamint fonetikus írással rendelkezett."
Ez pedig tiszta magyarázata az egyiptomi és a régi magyar ábécé azonosságának. De ugyanerre lehet következtetni abból is, amit fentebb megfogalmaztam: két jelkészlet csak akkor azonos egymással, ha semmi ok sincs arra, hogy különbözzenek egymástól. Márpedig csak akkor nincs oka annak, hogy eltérő legyen két ábécé, ha egymáshoz kísértetiesen hasonló nyelvűek használják. Két, egymáshoz megtévesztően hasonlító nyelv pedig nehezen lehet más, mint ugyanaz a nyelv.
Hihetetlenül nagy szerencse tehát, hogy fennmaradt ez a négyezer éves, főleg szóban levezetett matematikai feladatgyűjtemény: megfejtését ugyanis nyelvészeten kívüli eszközzel, a leírt matematikai műveletsor elvégzésével is ellenőrizni lehet.
Borbola egy általános ősnyelv létével magyarázza azt a felfedezését, hogy a magyar nyelv jelen volt Egyiptomban a messzi múltban. Említett könyvének összegzéséből idézem (118. oldal.): "megállapíthatjuk, hogy az ősi egyiptomi írás alapja a magyar nyelv őse volt. Sőt azt tapasztaltuk, hogy az egyik példát a magyar nyelv ismerete nélkül nem is lehetett megoldani...". "...Ez az ősnyelv számunkra tökéletesen érthető magyar szavakat használt, tisztán aglitunált (ragozott -- V. Cs.), szintetikusan építkezett, hangtanát tekintve a mai magyar nyelvvel csaknem azonos volt, valamint fonetikus írással rendelkezett."
Ez pedig tiszta magyarázata az egyiptomi és a régi magyar ábécé azonosságának. De ugyanerre lehet következtetni abból is, amit fentebb megfogalmaztam: két jelkészlet csak akkor azonos egymással, ha semmi ok sincs arra, hogy különbözzenek egymástól. Márpedig csak akkor nincs oka annak, hogy eltérő legyen két ábécé, ha egymáshoz kísértetiesen hasonló nyelvűek használják. Két, egymáshoz megtévesztően hasonlító nyelv pedig nehezen lehet más, mint ugyanaz a nyelv.