AZ, h kritizálod mások felfogását, szokásait, gyakorlatát, erkolcseit stb., még nem jelenti önmagában, h rájuk is akarod eröltetni.

Bár egyetlen erkölcsi igazság nincs, mégis vannak olyan kiindulópontok, amelyeket mindenki elfogadhat. Ilyen az embernek az élethez és a méltósághoz, szabadsághoz való joga. A kérdés ott válik nehézzé, h honnan kezdődik az ember élete (fogantatás, születés), mikortól és mekkora szabadsága (döntési joga) lehet, mi van, ha két személy szabadsága ütközésbe kerül egymással stb. Pl. jó kérdés, h egy államban a többség megszabhat-e erkölcsi normákat, ill. mikor, milyen alapon kényszerítheti ezeket másokra (az államon belül).

Bármennyire nem tartom én kívánatosnak Győzikét (nem mint személyt, hanem mint jelenséget) vagy a nákolást a magyar kultúrában, bármennyire okosan tudok érvelni ezek valamiféle alsóbbrendűsége mellett (Salamon nem tud, és Ratzinger sem minden esetben), nem tilthatom el tőlük embertársaimat: egyszerűen azért, mert mások rovására és ráadásul nagyon aránytalanul terjeszteném ki a szabadságjogaimat.

Egyébként ha bárki be kíván avatkozni a nyelv életébe vagy az emberek nyelvhasználatába, én nem állom útját: nekem csak azt kötelességem kipellengérezni (de könyörtelenül!), ha valaki ezt áltudományos nézetek és babonák alapján, hibás „logikára” hivatkozva, az emberek félrevezetésével kívánja megtenni. Ha törvényt terjeszt be, hogy internálják mindazokat, akik azt mondják: Itt fogyassza?, nem állom útját, de azt nem nézhetem tétlenül, ha arra hivatkozik, hogy ez a kifejezés „helytelen” vagy „magyartalan” vagy „összekeveri a kijelentő módot a felszólí­tóval”, mert ez mind butaság. Én nem a beavatkozás vagy az előírás ellen harcolok, hanem a butaság ellen.
(A leíró tudomány védelmében. Magyar Narancs, 2007, szeptember 27.)

Nem értem ezt a hangnemet, szerintem itt senki nem vádolta a másikat kevés értelemmel.

international discussions often seem marked by a relativistic logic which would consider as the sole guarantee of peaceful coexistence between peoples a refusal to admit the truth about man and his dignity, to say nothing of the possibility of an ethics based on recognition of the natural moral law.

It is my hope that your study and reflection during these days will result in more effective ways of making the Church’s social doctrine better known and accepted on the international level.

XVI. Benedek bírálta a nemzetközi politikában egyre jobban terjedő "relativisztikus logikát", kiállva az etika elvei és a szolidaritás mellett. Kipellengérezte azt a gondolkodásmódot, amely az "államok közötti nézetazonosságot" teszi a nemzetközi normák egyetlen valódi alapjává. Szerinte ez az emberi jogok szelektív védelmezéséhez vezet.

Szori, csekély szövegértési képességem nem enged más interpretációt.

Szerintem ez abból a néhány sorból nem jön ki sehogy sem. AZ, h kritizálod mások felfogását, szokásait, gyakorlatát, erkolcseit stb., még nem jelenti önmagában, h rájuk is akarod eröltetni.

Én asszem azt értem rajta, hogy az ember nemcsak maga él a saját meggyőződése szerint, hanem úgy gondolja, hogy másoknak is a saját meggyőződése szerint kellene élniük, és ezt hajlamos rájuk is erőltetni.

Azt nem állítanám, h ez az idézet bármiképpen fundamentalizmusra utalna

Arra, h. nem bírtam a segítséged nélkül felfogni, h. miről beszél a pápa, pedig kristálytiszta volt az ő beszéde: a fundamentalizmust promotálta.

Ez mire vonatkozik?

ha valaki azt hiszi, hogy nincsen egyetemes igazság (s így nyilván nem lehet senki ennek birtokában), az vajon nem pont az erkölcsi relativizmus álláspontja?

Akkor talán mégsem pofátlan, inkorrekt és zűrzavaros Salamon, amikor végülis ide konkludál?

úgy látom, annyira értetlen vagyok, hogy kezdek igazat adni Salamonnak: vszleg elvi alapon lemondtam arról, hogy ember legyek (és gondolkozzak), továbbá a szakmám reklámozása (az üzleti érdekeim) megakadályoznak abban, hogy gondolkozzak.

Szerintem vmi olyasmire, h ha az államok meg tudnak állapodni bizonyos jogokban (pl. abortusz), akkor az lesz a norma,

Szerintem vmi olyasmire, h ha az államok meg tudnak állapodni bizonyos jogokban (pl. abortusz), akkor az lesz a norma, és más jogok (a magzat élethez való joga) képviselete devianciának számít. Ez a kifogás így szerintem tök elfogadható lenne, ha nem az lenne vele szemben az alternatíva, h majd az egyház (Biblia, Isten stb.) megmondja a frankót.

A pápa nyilván e folyamatot próbálja visszafordítani, és ezzel erős rokonságot mitat Salamonnal -- minimum annyiban, hogy hiszi, h van szilárd igazság, és vannak, akik ennek birtokában vannak (Ratzinger, Salamon).

Ti értitek, hogy mire utal az utolsó mondat?

Érdekesképpen csatlakozik ez a vonal a Salamon-Nádasdy-Bárány-stb. vitához

A modern kor jellegét alapvetően meghatározza, hogy hatalomátvétellel kezdődött. Isten helyét az ember vette át, bár egy jó ideig nem volt világos, hogy milyen minőségében gyakorolja megszerzett hatalmát.