Quote: Namármost gondolj úgy a köznyelvi magyarra, hogy abban az a sajátosság, hogy a -ban/-ben alakilag egybeesik a -ba/-be-vel. (Az irodalmiban muszáj a különbséget már a toldalékon jelezni, a köznyelviben a szövegkörnyezet eligazít. De ez még nem irracionális kilengés, mert a racionalitás nem lehet nyelvfüggő. Vagy igen? )
Egyezzünk meg abban, hogy ne azt nevezzük nyelvi sajátosságnak, amit a nyelvhasználók gyakran értelmileg hibásan használnak (az legyen az ő gondjuk), hanem azt, ami eltérő megoldás más nyelvek megoldásaihoz képest. Pl. az angol szórenddel jelzi a tárgyast, míg a magyar tárgyas jelzővel. Magyar sajátosság, hogy a ”-ra”, ”-re” végződések irányultság jelzőként is működnek a ”-ba”, ”-be” helyett (nem Debrecenre és Szegedbe megyünk, hanem fordítva – hogy miért? - ne kérdezd!). Nem ”elhúzom a figyelmedet” és ”elvonom a nótádat”, hanem fordítva (értelmileg mindkettő megfelelő, de az okoskák kötik a karót az ebhez). És így tovább.
Quote: Lassan sztem összegezhetjük az eddigi vita-ciklus kapcsolódását azzal a törekvéssel kapcsolatban, h lehetséges lenne-e egy mesterséges nyelvet általánosan bevezetni az erősen soknyelvű és kulturálisan talán még jobban differenciált Európában...?
Az a kérdés, hogy mit értünk az ”általános bevezetés” alatt. A nyolcadik osztályig tanítottak egy idegen nyelvet, majd a kilencediktől egy további másikat. A többség a korábban kezdett nyelvre fektette a hangsúlyt, és azt többé-kevésbé megtanulta. De a második idegen nyelvet a legtöbben már hanyagolták.
Semmi többet nem kellene tenni, mint az angol után, megengedni második idegen nyelvként egy tervezett nyelvet is. Ehhez persze oktatók is kellenek. De ahogy sok nyelvtanár át tudott szakosodni az oroszról az angolra, úgy a tervezett nyelvet is meg tudják könnyen tanulni (mégiscsak nyelvtanár vénájuk van!). A nebulók pedig örömmel fogadnák a sokkal könnyebben megtanulható tervezett nyelvet (ne feltétlenül eszperantóra gondoljatok!). Tehát maradna fő idegen nyelvnek az angol, és második idegen nyelvnek egy könnyen megtanulható és használható tervezett nyelv.
Annó, engem nem zavart a kilencediktől bevezetett második idegen nyelv. Tulajdonképpen egy kicsit a harmadik is, mert a latin egy évig kötelező volt. Ja igen, az orosz Erdélyben nem volt kötelező 1965 -óta (akkor küldték ki a ruszkikat kínai ”javaslattal”)...
Nem éreztem úgy, hogy a kultúrám, az identitásom csorbulna a több idegen nyelvtől. Még kevésbé zavar egy tervezett nyelv.
Ha egy tervezett nyelv (nem szektás!) nagyobb sikerélményt nyújt a diákoknak, mint pl. az angol, és ha kezdetben csak a privát szférában terjed el, már akkor is egy idő után súllyal bír a közvéleményben.
Ha más is (pl. egy dán is) beszéli a tervezett nyelvet, akkor mi a csudának nyálazni az angol szótárt, vagy keresgélni a netes szótárban, amikor tervezett nyelvvel szótár nélkül is lehet beszélgetni? (azt a pár ezer szót könnyebb megtanulni, mint több tízezer etnikai nyelvi szót).
A használat közben sokkal több önbizalmat nyújtó tervezett nyelvet előbb-utóbb széles nemzetközi téren fogják az emberek igényelni (pl., hogy a tájékoztató szövegek, figyelmeztető táblák, tervezett nyelven is legyenek feltüntetve, stb.)
|
