vad wrote:
Arsalan Kahnemuyipour meg azt mondja, hogy van, és ő - veled ellentétben - érveket is hoz.
Hát jó. Amellett, hogy hüjeségnek tartom az inflexió/deriváció megkülönböztetést, nézzük.
Kahnemuyipour wrote:
(a) a képző megváltoztatja a szófajt, a lexikális jelentést vagy mind a kettőt.
Nem tom, mi az a "szófaj". Ha disztribúciós osztály, azt a magyar többes szám is megváltoztatja, mert a többes számú alakok más kontextusokban fordulnak elő, mint az egyes számúak. A lexikai jelentést a perzsában is csak annyira változtatja meg, mint mondjuk a magyarban:
vas 'egy fém' vs.
vasak 'bilincs'. Hoz egy pár ilyen példát a (d) pont alatt, ezek ugyanolyan arab "kollektívumok", mint amiről az alábbi (b) pontban van szó.
Kahnemuyipour wrote:
(b) a mondattani környezet kikényszeríthet egy ragot, de egy képzőt nem.
Hát ennek alapján a többes szám mindenképpen rag, hiszen a többes számú igealak kikényszeríti, hogy az alany többes számban legyen. Meg persze akkor az
-i is rag a magyarban, meg az összes "igenévképző"... A perzsában vannak olyan arab többes számok, amelyek megőrizték a "kollektívum"-jelleget, és nem egyeznek kötelezően többes számú ragozott igealakkal. Ebből a szempontból jobb példa maga az arab, ahogy mondtam is.
Kehnemuyipour wrote:
(c) az inflexió általában produktívabb, mint a deriváció.
Akkor az "igenévképzők" végképp inflexiósok. Egyébként meg hogy mérjük a produktivitást? És a perzsa többes szám tök produktív, mondjuk annyira, mint a magyar. (Erre a szerző egyáltalán nem hoz példát, de persze az angolban vagy bármelyik más nyelvben vannak singulare tantumok.)
Kahnemuyipour wrote:
(d) az inflexió szemantikailag regulárisabb, mint a deriváció.
Szóval, hogy transzparensebb szerkezeteket alkot, gondolom, erre gondol. Kevésbé lexikalizálódik a szótővel együtt, gondolom ilyesmi. Hát ez biztos jó kritérium, de a perzsa többes szám ebben az értelemben is inflexió. (Viszont vannak ilyenek, mint
kölcsönbe, fejben, fejből stb., amikben egy állítólagos "esetrag", vagyis tipikus inflexiós cucc van lexikalizálódva a tővel együtt...) A szerző példái azok, amiket az (a) és a (b) bizonyítására is felhoz, néhány arab "kollektívum".
Kahnemuyipour wrote:
(e) a ragok után nem jöhetnek újabb képzők, míg a képzők után igen.
Igen, ez benne van minden nyelvtankönyvben. A többes szám a magyarban is, a perzsában is ragnak minősül ennek fényében. (A sok furcsa ellenpéldáról itt nem is szólok, nyilván ismertek ti is ilyeneket.) Erre a szerző egy olyan ellenpéldát hoz, amelyről maga is elismeri, hogy egy önálló képző (ez az
-a:ne képző, és amelyet lényegében diakrón szempontok alapján összefüggésbe hoz az egyik többesszám-toldalékkal (azt mondja, hogy
-a:ne =
-a:n +
-e. Még ha igaza van is, egyetlen egy összetett képző, amelyik tartalmazza az egyik többesszám-toldalékot, az égvilágon semmit se bizonyít.
Szivesen vitatkozom tovább a perzsáról, de szerintem már elsőre is el lehetett volna hinni, hogy nem sok értelme. Ha mégis, akkor nyissunk neki egy új szálat.