Kedves mini,
mini wrote:
Néhány kommentárt fűznék a cikkhez.
.
Quote:
A huszadik század második felében a nyelvészetben teret hódított az a felismerés, hogy a grammatikai szerkezeteket, azaz a hangtani, morfológiai, mondattani szerkezeteket, alapmintákra lehet visszavezetni. Ezeket az alapmintákat a strukturalista, generatív, funkcionalista nyelvtudomány mélyszerkezeteknek mondja.
A strukturalista, generatív és funkcionális nyelvészet még csak nem is azonos kategóriába esik. Ráadásul az állítás nem is igaz, a funkcionális nylevészeti irányzatok nem fogadnak el mélyszerkezetet, és a nyelvelsajátításról teljesen más nézeteket vallanak, mint amit Marácz itt ismertet, transzformációkról pedig nem beszélnek. (Hogy a generatív nyelvészet ma éppen hogyan áll e kérdésekhez, azt majd valaki más elmondja.)
Quote:
minthogy olyan formális mintákról, szabályokról van szó, amelyek programozhatóak, ezáltal betekintést adhatnak az emberi tudás alapjaiba is.
Ezt nem igazán értem.
Quote:
Először is már több mint egy évszázada nem folyik a magyar nyelv tudományos eszközökkel történő kutatása. Másodszor annak a kutatásnak, amely viszont folyik, eleve megvalósíthatatlan célja van. Olyan nyelvi állapotot akar rekonstruálni, amelyet nem lehet konkrét nyelvi adatokkal alátámasztani, így az egész vállalkozás olyan, mint az égi szivárványt űző kisfiú.
Na ezt értem. A pofátlan hazugság, és a történeti nyelvészetben való legalapvetőbb jártasság hiányának szép kombinációja. Nagyon jellemző a finnugor nyelvészet kritikusaira: egyszerűen nem képesek (vagy inkább nem hajlandóak) megérteni, mi az a rekonstrukció.
Quote:
Nem látok semmilyen kiátkozni valót abban, ha valaki a magyar--sumér nyelvi párhuzamokat tanulmányozza, vagy esetleg óegyiptomi hieroglifa szövegeket a magyar nyelv segítségével olvas.
Ezek szerint azt sem tudja, hogy ezeket már megvitatták és megcáfolták. Lehet kísérletezni boszorkányégetéssel is, csak elég komoly elmaradottságról tanúskodik.
Quote:
Magyarországon a huszadik században alig volt grammatikai kutatás, amely komolyan vette volna az ún. mélyszerkezeteket és a transzformációs szabályokat.
Elképesztő, hogy valaki ennyire ne ismerje a magyar szakirodalmat. Tényleg nem értem, hogy valaki ilyen mondatokat miért ír le, csak önmagát hozza vele szégyenbe.
Quote:
Például ha a finn kota-t rokonítják a magyar ház-zal, akkor minimálisan két hangszabályt tételeznek fel: szóeleji magyar h < finn k, és a másik egy szóközti hangtörvény: magyar z < finn t. Itt azt is feltételezik, hogy a magyar ház-nak az alapmintája a finn kota lenne, és hogy a magyar ház-nak és a finn kota-nak (sátor) ugyanaz volt a jelentése. Ezekkel a hangszabályokkal az a baj, hogy önkényesek, nem rendszerszerűek, emiatt tudományos és magyarázó erejük rendkívül kétes.
Ez egy újabb gyöngyszem. Lehet, hogy Marácznak nem tetszenek a megfelelések, de ez nem jogosítja fel, hogy egyszerűen ne törődjön velük, ráadásul elég vicces "nem rendszerszerű"-nek nevezni őket.
Amit gyökelméletnek nevez, az, amennyire én értem a tetszőleges szabad asszociációk "rendszere". Ő sem tér ki arra, hogy ha van egy k_r gyök, akkor mit lehet kezdeni a
kór, kér, kár, kúr stb. szavakkal, amelyek nem illenek bele a "gyökjelentésbe". Semmit nem szól arról, hogy milyen státusza van a gyökökhöz illeszett szórészeknek, mint pl. -ona, -lát, -mány stb. Ugyanis ha a K-R hordozza az alapjelentést, a jelentés többi, specifikáló részét ezeknek kéne hordoznia,nem? Az -ona pl. azt jelenti, hogy királyi jelkép, amelyet fejen hordunk? Elég sok általam nem ismert szóval is találkoztam, bár lehet, hogy ezek valóban szerepelnek a CzuFo-ban. De még egyszer: a szóbokrokat összetartó szemantikai kapcsolat teljes mértékben a szező fantáziájára van bízva ebben a rendszerben. Ez a szóbokor pl.
Quote:
F_R:
FÚR: FUR: FÚR-ó, FUR-dal
FOR: FOR-dít, FOR-dúl, FOR-gat, FOR-og, FOR-gács
FER: FER-eg, FER-de
FÖR: FÖR-getyű, FÖR-geteg
FÜR: FÜR-ge, FÜR-dik
FAR: FAR-ag, FAR-adék, FAR-acskál
FŰR: FŰR-ész
jelentős részében ellentmond a nylevi intuíciómnak. Mi a köze pl. a fürge és a fürdik szónak egymáshoz??
A kérdésedre válaszolva az a véleményem, hogy ez a cikk egy nagy maszatolás. A gyökelmélet ebben a formájában inkább játék a szavakkal, a nyelvészetet érintő megjegyzések pedig nagy fokú tájékozatlanságról tanúskodnak. Az irodalomlista remekül alátámasztja ezt: az egyetlen komolyan vehető hivatkozás Lakoffra történik, akinek semmiféle gondolata nem merül fel a cikkben, csupán megjelenik a "kognitív" szó, nyilván ennek nyomatékosítására vette be a bibliográfiába.