laszlo55 wrote:
Ki beszél itt nyelvváltozatokról?
Én és az előttem szólok mindannyian. És egyébként te is, csak nem egyik és másik nyelvváltozatnak nevezed, hanem helyesnek és helytelennek.
laszlo55 wrote:
Adott nyelvváltozaton belül (legyen az akár pár száz évvel korábbi, vagy későbbi), kialakulnak a kommunikáció konvenciói, hogy egyértelműen tudjanak az emberek üzeneteket közölni.
Pontosan - te viszont a saját nyelvváltozatod (vagy legalábbis annak egy idealizált formájának, mert valószínűleg te is használsz -ba/be-t inesszívuszként, de ezt itt nem fogjuk tudni eldönteni) a szabályait kéred számon egy, a tiédtől eltérő nyelvváltozat beszélőin - ez nem szép. Mintha mi, spenótkedvelők lehülyéznénk a spenótot utálókat, mert ők helytelenül táplálkoznak. Persze hogy pontosan hol húzzuk meg a határt a nyelvváltozatok között, az lehet szubjektív. Pl. tekinthetjük úgy is, hogy van egy nyelvváltozat, mely az illatívusz jelölésére a -ba/be, az inesszívuszéra pedig a -ban/ben ragokat használja, s van egy másik nyelvváltozat, mely az előbbire a -ba/be, s az utóbbira is a -ba/be formákat (így tehát két nyelvváltozatunk van), de tarthatnánk azt is, hogy egy nyelvváltozatunk van, melyben az illatívusz -ba/be, míg az inesszívusz -ba/be/ban/ben alakú. Persze ez így most elméleti eszmefuttatás, mert nyilván nem ezen egyetlen jelenség mentén alakulnak a határok.
laszlo55 wrote:
Még a pár száz évvel korábbi nyelvben is megvoltak a nyelvi eszközök az értelmes fogalmazáshoz. És bizony akkor is voltak, akik rosszul használták az akkori nyelvet, és mindig is lesznek ilyen hanyag nyelvhasználók.
A nyelveknek nincs idealizált, kanonizált, kőbe vésett formájuk. Egy nyelvben az van és az helyes, amit a beszélői (illetve egy csoportjuk, mely az adott nyelvváltozatot beszéli) használnak és helyesnek fogadnak el a nyelvhasználat során. Ez utóbbi kettő tkp. egybeesik: amit használnak (nem esetileg, hanem rendszeresen és következetesen), az helyes - máskülönben nem használnák. A csoportok és nyelvváltozatok között természetesen vannak eltérések, s ugyanaz az ember akár több nyelvváltozatot is használhat (és használ is) a körülményektől függően (otthon, munkahelyen, iskolában, irásban, szóban, ismerőssel, ismeretlennel, beosztottal, feljebbvalóval, fiatalabbal, idősebbel szemben, stb.). Ami eltér a te nyelvváltozatodtól, az nem rossz, csak más. A nyelv folyamatosan változik, nincs statikus állapota, ami valamikor emígy volt, az később amúgy lesz. Egy (egészséges) anyanyelvi beszélő mindig helyesen és teljesen ismeri és használja az anyanyelvét.