kapukulcs wrote:
Látható, hogy a suk/sük-ölők nem egyszerűen felszólítót mondanak kijelentő helyett, hanem pontosan meghatározott helyeken különböznek a tjuk/tjük-ölőktől.
Például olyat senki nem mond, hogy
"Milyen gyakran nézzétek a tévét?"
"Mi régóta ezt a fajtát vegyük."
"Nem lássam, hol van a kulcs."
A fenti 2. mondatra ez nem áll: bizony a felső-Tisza környékén mondanak ilyet (többek között az egyik nagymamám is így beszélt). Az a gyanúm, hogy ez a tesz-vesz igék T.1.Def-jére áll:
letegyük, megvegyük, elvigyük, megegyük, megigyuk; de nem vagyok benne biztos.
Amúgy az sem igaz, hogy csak a suk-sükölés neutralizálja a kijelentő és felszólító módokat, idézetek Imre Samu (1971) A mai magyar nyelvjárások rendszere c. könyvéből:
Imre Samu wrote:
[T.1.Def.Kij-ről, ami a köznyelvben -juk, -jük:] Baranya déli és nyugati részein, Somogy néhány déli pontján a toldalék a kijelentő módban -junk, -jünk alakú: pl. mögnézzünk, [...] athassunk, [...] nyomgyunk ~ nyomjunk.
[T.1.Indef.Kij-ről, ami a köznyelvben -unk, ünk:] Somogy déli, Baranya nyugati és déli részein a rag -junk, -jünk; pl. mönnyünk [...] E terület nagy részén a T.1 alanyi és tárgyas ragozású alak formailag azonos. [...] Él ez a forma ék.-en is, elsősorban a keleti palócságban.
Úgy tűnik, hogy itt az összes alanyi-tárgyas és kijelentő-felszólító forma egybeesik, és nemcsak a t-végű igéknél.
A suk-sükölő dialektusban sem mindig van neutralizáció (kiemelés tőlem):
Imre Samu wrote:
[A suk-sükölés] egészen általános az Ózd-Tiszafüred-Tisza-Bodrog határolta területen, tehát a mai köznyelv egyik legfontosabb forrásterületén. Igen gyakori egy viszonylag keskeny sávon Szenctől Szolnokig (tehát Budapest környékén is). Gyakori Zala keleti, Somogy nyugati felében, a Sió torkolattól délre eső részeken, Szeged vidékén, Erdély keleti felében, de elszórtan megjelenik máshol is. A "tanítja" [azaz taníccsa] alakban ék.-en ritkább, itt ugyanis a taníti [és még a tanítitok, tanítik] típusú megoldás általánosabb [...]
Tehát ahol a
-ja (és nemcsak a
-je) helyett
-i toldalékot használnak, ott T.1 kivételével sohasem esik egybe a két mód, még ott sem, ahol a köznyelvben igen (pl.
csinálja). Az tehát, hogy egy nyelvváltozatban van-e neutralizáció (és mely toldalékoknál és mely töveknél) nem látom, hogy összefüggne a nyelv bmilyen egyéb (primitív, művelt, kék, piros, hideg, meleg) jellemzőjével.
Ez szimplán a véletlen műve.
Arról nem is beszélve, hogy az igei paradigmában a morfológiai neutralizáció egészen nem különleges, pl. alanyi-tárgyas:
csináltam (vmit/azt),
csinálnánk (vmit/azt),
csinálnátok (vmit/azt). Elölképzetteknél még a szám/személy is szisztematikusan egybeesik E.1.Def Feltételesben még akkor is, ha nem "nákolunk": (én)
szeretnék (vmit) = (ők)
szeretnék (azt). Semmilyen lektusban nem találtak még ezt elkerülő
szeretnák típusú alakokat.
Az fent említett köznyelvi
csinálnánk (azt) alak azt is jól mutatja, hogy a köznyelvi alak neutralizálja az alanyi--tárgyas különbséget, a dialektális/régies irodalmi
csinálnók (azt) viszont nem. Mégsem terjed a "művelt" nyelvváltozatban, hanem inkább visszaszorulóban van.