NYELVÉSZ

Nyelvészeti vitafórum
It is currently 2019. November 20, Wednesday, 10:24

All times are UTC + 1 hour




Post new topic Reply to topic  [ 27 posts ]  Go to page Previous  1, 2
Author Message
 Post subject: Re: Ideálok
PostPosted: 2009. November 15, Sunday, 19:13 
Offline

Joined: 2004. November 11, Thursday, 12:46
Posts: 1080
szigetva wrote:
varasdi wrote:
20 éve rövidtávon gondolkodnak... ez már teljesen olyan, mint az "ideiglenesen hazánkban állomásozó" szovjet hadsereg volt annak idején.
Miért csak 20 éve? Csak a posztkommunista világra volna jellemző ez a fajta politikusi paternalizmus? Persze lehet üdítő példákat felhozni, de azért a francia vagy olasz politikai élet sem feltétlenül a hatalmat közvetlenül és ésszerűen gyakorló zemberekről szól, nem?

Persze, hogy nem. De nekik nem is volt 20 évvel ezelőtt egy egyszeri és valószínűleg többé nem ismételhető alkalmuk arra, hogy ésszerűen rendezzék be a világukat. Nekünk lett volna, de nem tudtunk élni vele.


Top
 Profile  
 
 Post subject: Re: Ideálok
PostPosted: 2009. November 15, Sunday, 16:27 
Offline

Joined: 2004. November 10, Wednesday, 18:20
Posts: 2183
varasdi wrote:
20 éve rövidtávon gondolkodnak... ez már teljesen olyan, mint az "ideiglenesen hazánkban állomásozó" szovjet hadsereg volt annak idején.
Miért csak 20 éve? Csak a posztkommunista világra volna jellemző ez a fajta politikusi paternalizmus? Persze lehet üdítő példákat felhozni, de azért a francia vagy olasz politikai élet sem feltétlenül a hatalmat közvetlenül és ésszerűen gyakorló zemberekről szól, nem?


Top
 Profile  
 
 Post subject: Re: Ideálok
PostPosted: 2009. November 15, Sunday, 15:58 
Offline

Joined: 2004. November 11, Thursday, 12:46
Posts: 1080
varasdi wrote:
Mit lehet akkor tenni?

Ebben a szálban úgyis elsősorban magammal szoktam társalogni, úgyhogy akkor egy szerintem ideillő megjegyzés az Élet és irodalomból:
Péterfi Ferenc wrote:
Ha az egyetemen megtanítanák a diákoknak ezeket a készségeket, rögtön meg is szerveznék magukat, és akkor négy-öt év tapasztalattal és gyakorlattal a zsebükben végeznének. De az iskola ebben nem érdekelt, mert akkor sokkal nehezebb lenne kezelni a diákokat. És ez más szinten is így van. A politikai hatalmat birtoklóknak és az intézményi tevékenységeket végzőknek nem érdekük ez a fajta „hatalommegosztás". Hosszú távon persze jól jönne nekik is, mert egy idő után sok problémát az emberek maguk oldanának meg. Ők azonban rövid távon gondolkodnak.

20 éve rövidtávon gondolkodnak... ez már teljesen olyan, mint az "ideiglenesen hazánkban állomásozó" szovjet hadsereg volt annak idején.


Top
 Profile  
 
 Post subject: Re: Ideálok
PostPosted: 2009. November 14, Saturday, 18:01 
Offline

Joined: 2004. November 11, Thursday, 12:46
Posts: 1080
fejes.lászló wrote:
Gratulálok, szerintem ez nagyon jó összefoglalása a lényegi problémáknak. Világos, hogy egy ilyen rendszer kialakítása nem történhet egyik pillanatról a másikra, de már az is szép lenne, ha naz ellenkező irányba nem mozdulnánk. Ma még ez sem érvényesül.


Nem nagyon érvényesül. Pedig ezt 2006 nyarán írtam, és nyilván nem akkor alakult ki bennem ez a kép. Egyébként ez nemcsak az én teljesítményem, akkor több embert is megkérdeztem e-mailben és személyesen is, hogy ha ők lennének abban a helyzetben, hogy ezt megírhatnák, miket írnának bele.

Nem tudom, mi lett a sorsa ezeknek a szösszeneteknek; őszintén szólva azt sem tudom, mi lett a sorsa az akadémiai reformnak. De mintha nagyon kevés elszánás lenne arra, hogy ezeket a dolgokat valakik megvalósítsák, holott nyilvánvalóan "benne van a levegőben". Talán politikai szándék kéne hozzá, de hát azt meg ki lehet védeni a tudomány autonómiájára vonatkozó hivatkozásokkal. Mit lehet akkor tenni?


Top
 Profile  
 
 Post subject: Re: Ideálok
PostPosted: 2009. November 14, Saturday, 17:30 
Offline

Joined: 2007. September 9, Sunday, 18:13
Posts: 2367
Gratulálok, szerintem ez nagyon jó összefoglalása a lényegi problémáknak. Világos, hogy egy ilyen rendszer kialakítása nem történhet egyik pillanatról a másikra, de már az is szép lenne, ha naz ellenkező irányba nem mozdulnánk. Ma még ez sem érvényesül.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)


Top
 Profile  
 
 Post subject: Re: Ideálok
PostPosted: 2009. November 14, Saturday, 0:31 
Offline

Joined: 2004. November 11, Thursday, 12:46
Posts: 1080
Megtaláltam azt a fogalmazványomat, amit annak idején írtam a Pléh Csaba és Radácsi László (ő volt a reformbizottság titkára) kezdeményezte megkeresésre 2006 nyarán. Az alapkérdés az volt: "Az MTA mint életperspektíva". Nem tudom, mi lett a sorsa ezeknek a kis tanulmányoknak (egyébként úgy tudom nem sokan vették a fáradtságot azok közül, akiktől kértek ilyet, hogy aztán meg is írják). Valamivel rövidebb, mint emlékeztem, de azt hiszem, semmi vállalhatatlan nincs benne. Úgy gondoltam, ne a hard drive-omon porosodjon tovább, inkább megosztom veletek. Lehet kommentelni, és megpróbálom megvédeni, amit akkor gondoltam (egyébként ma is hasonlóan gondolkodom). Persze az se zavar, ha naivnak neveztek, mert elviselem a kritikát. :)

És nagyon szépen kérek mindenkit, hogy tartózkodjunk a személyes(kedő) megjegyzésektől, mert marhára nem az lenne a lényeg itt, hanem a kommunikáció ezekről a dolgokról.

Quote:
A probléma. A probléma - kissé nyersen megfogalmazva - abban a kérdésben foglalható össze, hogy "Miért nem tűnik jelenleg életperspektívának egy fiatal tudós számára az MTA?" Először azzal kezdem, ami nem tartozik a megváltoztatható tényezők körébe (bár némi javulás azért talán itt is elképzelhető lenne), majd áttérek azokra, amik szerintem reálisan elérhető célok.

A határoknak a rendszerváltást követő teljes megnyílásával lehetővé vált az, hogy egy tehetséges fiatal az országon kívül folytassa a tanulmányait illetve építsen tudósi karriert magának. A nagy laborigényű tudományok esetében a külföldi infrastruktúra eleve nagy vonzerőt jelent, de még az "elméletibb" tudományok esetében is csábító a folyóiratokhoz, könyvekhez történő könnyű hozzáférés lehetősége, a konferenciarészvétel magától értetődő anyagi támogatottsága.

Ha azonban eltekintünk ettől az - elsősorban anyagi - kérdéstől, és azokra koncentrálunk, akik a vonzó külföldi infrastruktúra ellenére is itthon szeretnének maradni, akkor - szerintem - azt a komoly problémát látjuk, hogy tulajdonképpen nem rajzolódik ki semmilyen akadémiai "életpálya" lehetősége előttük. Ez alatt azt értem, hogy nem rajzolódik ki egy a) kölcsönös elkötelezettségre építő, b) explicite adott, c) folyamatosan ellenőrizhető szakaszokból álló "karrierterv" a pályáját kezdő kutató előtt. Ezt a tervezési keretet az alábbiakban "motivációs létrának" fogom nevezni.

Motivációs létra. "Motivációs létrán" egyszerűen egy olyan, "ha-akkor" állításokból álló explicit kritériumrendszert értek, amelyért az intézmény (az MTA, vagy akár az egyes intézetei) vezetősége egyértelműen felelősséget (garanciát) vállal. Ezek az állítások azt mondják ki, hogy "ha te ezt és ezt teljesíted, akkor mi ezt és ezt a karrierállomást megadjuk a számodra". Itt nem szabad feltételes módban fogalmazni - "megadható" - mivel ez teljesen kiüresíti magát az elkötelezettséget. Jelenleg azonban - úgy tűnik számomra - még ha van is valami, ami emlékeztet egy motivációs létrára, az intézetek az elkötelezettség másik oldalát igyekeznek hangsúlyozni ("évente ennyi és ennyi publikációt kell megjelentetned"), ami az ellentétes irányú elkötelezettség explicit felvállalása nélkül kevéssé nyújt vonzó perspektívát az egyén számára, hiszen így nem alakítható ki racionális és a kölcsönösségen alapuló bizalom az intézménnyel szemben.

A motivációs létra tartalmazhat negatív klauzulákat, azaz szankcionálhat is. A szankcionált feltétel bekövetkezése akár a karrierrel kapcsolatba hozható hierarchián való visszacsúszást jelentheti. Általában is, a létra tetszőlegesen finom feltételeket fogalmazhat meg, de a legfontosabb vele kapcsolatos tényező az intézmény elkötelezettsége a betartása mellett, illetve az ebben való következetesség.

A fentiekben az a) és a b) feltételről volt szó. Ezekkel szoros összefüggésben áll a c) feltétel, azaz az ellenőrizhetőség is, hiszen egy explicit kritériumrendszer az egyénnek is segít elhelyezni önmagát, illetve meghatározni azokat a teendőket, amiknek végrehajtása esetén továbbléphet. Ugyanakkor érzésem szerint a fiatalabb kutatók valószínűleg igényelnék az intézmény részéről a személyre szabott és rendszeres visszajelzéseket annak vonatkozásában, hogy hol is tartanak a létrán, illetve hogy mi lenne a követendő stratégia a továbbiakban. Egy ilyen informális megbeszélésen ezen kívül kiderülhetnek olyan dolgok is, amik egyébként nem feltétlenül kerülnének a látótérbe. (Például az, ha valakinek gyereke születik, nyilván nem tartozik az "adminisztrálandó tudományos teljesítmény" körébe, viszont egy ideig elkerülhetetlenül kihatással van a legtehetségesebb kutató teljesítményére is.)

Karrierállomások. A karrierállomások jelenleg lényegében két dimenzió mentén helyezkednek el: (a fizetéssel korreláló) segédmunkatárs - munkatárs - főmunkatárs - tanácsadó, illetve (a létbiztonsággal korreláló) (határozott idejű) szerződéses vs. véglegesített kinevezések mentén. Ezek a dimenziók tipikusan nem függetlenek, bár esetenként lehetnek kivételek.

A véglegesítéssel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Némelyek hasznosnak tartják, mások nem. A tudományos karrier esetében azonban a véglegesítésnek jól látható funkciója van. Egyrészt elejét veszi a tudományos kutatás mellett egyébként elkötelezett egyén szétforgácsolódásának (ld. alább), és így magasabb színvonalú teljesítményhez vezet. Másrészt nagymértékben megnöveli az intézmény melletti elkötelezettséget (ami ez esetben a kölcsönös megbecsülésen alapul). Ezenkívül az előzőek miatt a tudományos életperspektíva egy fontos potenciális karrierállomásának tekinthető.

A szerződéses kutatók tipikusan projektumokból kapnak fizetést. Egy futó projektum az intézmény számára rendkívül hasznos: a projektummal kapcsolatos infrastrukturális fejlesztések később is az intézménynél maradnak, ugyanakkor a projektumban alkalmazott kutatók bérköltségei nem az intézményt terhelik, emellett az intézmény (jogilag) nyugodtan elháríthatja a mégoly kitűnően dolgozó kutató - aki nem biztos, hogy gyengébb képességű véglegesített státuszban lévő társainál, pusztán ilyen-olyan okoknál fogva "kívülrekedt" - távolabbi kilátásaira vonatkozó felelősséget is (ha nem teszi, jelenleg pusztán erkölcsi okoknál fogva nem teszi). Sőt, miután a projektumban dolgozó kutató publikációi az adott időszakban az intézmény publikációs listájába számítanak, elvileg előfordulhat, hogy egy adott intézmény publikációinak komoly hányadát az intézmény körül szatellitként keringő, de a tényleges (véglegesített) állományba nem tartozó, illetve abba lényegében átkerülni nem tudó kutatók hozzák létre. Cserében az intézménynek semmilyen garanciát nem kell vállalnia a kutatóval szemben. (Az esetleges félreértés elkerülése végett, mivel társadalomtudományról van szó, az általam használt "szatellit" kifejezésnek nincs konnotációja azzal, amit néha "spin-off research company" néven emlegetnek - ennek legfeljebb a nyelvtechnológiában lehetne némi lehetősége, de Magyarország túl kicsi piac ehhez.)

A nyugatról átvett (és egyébként alapvetően helyesnek tekinthető) projektalapú kutatásszervezés azonban kétélű fegyver. Magyarország nem elég nagy ahhoz, hogy egy kutató egy (mondjuk) budapesti projekt befejezése után egy másik városban kapjon hasonló munkát. (Szemben Amerikával, ahol esetleg az ország másik végén, de valószínűleg lesz hasonló - igen specializált - képességeket/tudást igénylő munka.) Ennek a problémának a "megoldása" nálunk jelenleg a szétforgácsolódás, azaz az, hogy a túlélés érdekében az emberek túlvállalják magukat különböző intézmények különböző projektumaiban (és esetleg ezen felül még tanítanak is, eleinte talán tényleg azért, mert szeretik, de később inkább talán már azért, mert azt remélik, hogy előbb-utóbb álláshoz jutnak az állandó óratartás fejében). Ezen a módon persze a legnagyobb kreativitást igénylő elméleti kutatás húzza a rövidebbet. Nyilvánvaló, hogy ezek a problémák a jobb képességű fiatal kutatókat külföld felé mozdítják, hiszen - még ha ott sem kapnak véglegesítést - a jelentős fizetéskülönbség illetve a tágabb lehetőségek (akár infrastrukturálisan, akár a projektumokkal kapcsolatos nagyobb mobilitás tekintetében) indokolják, hogy ugyanazt a munkát külföldön végezzék el. Látni kell azt is, hogy ezeknek az embereknek az aktuális projektumot hosztoló intézmény melletti elkötelezettsége tipikusan alacsony, hiszen kilátásuk sincs arra, hogy a kiszolgáltatott helyzet megváltozzon - az x. projekt után talán jön egy x+1., de ez relatíve sovány vigasz, ha hosszabb távon gondolkodunk -, az egyén fizetése szempontjából pedig nagyjából mindegy, hogy az Akadémia vagy egy másik intézmény neve szerepel a bérszalagon (hiszen a projektum az, ami végső soron a fizetést adja).

A valódi megoldást én egy tenure-track-szerű rendszernek a helyi sajátosságokhoz való adaptálásában látnám. Természetes, hogy egy tehetséges pályakezdő projektumokban kezdjen el dolgozni. Mivel a projektekben való részvétel eleve jobban van monitorozva - hiszen a határidők és a hozzá kapcsolódó vállalások kötnek - a legjobban teljesítő kevesek számára adott ponton (néhány év projektumokban eltöltött idő után) felajánlható volna egy fix hosszúságú próbaidő (pl. 5 év, ami nagyjából két középtávú projekt hossza), aminek a végén elbírálásra kerül a próbaidő alatt a projektumokban nyújtott teljesítményük, és odaítélhetővé vagy elutasítható válhat a véglegesítésük.

Ugyanakkor a véglegesítés fogalmát is érdemes lenne talán kissé újragondolni. A véglegesítés egy bizalmi aktus az intézmény részéről, és a bizalommal vissza is lehet élni. Jelenleg az intézmények vezetőinek kezében nincs semmilyen eszköz a véglegesítés visszavonására. Itt megint a fenti motivációs létrára kell hivatkoznom, amennyiben az nem más, mint a kölcsönös elkötelezettség kodifikálása. Ha ez az elkötelezettség permanensen sérül a kutató oldaláról, az igazságosság azt diktálja, hogy a már megítélt előny is felülvizsgálható legyen. A véglegesítés tehát nem jelentene sérthetetlenséget, csupán egy nagyságrenddel nagyobb stabilitást, mint amit a projektumrészvétel Magyarországon valaha is biztosíthat.

A teljesítmény mérése. Ez kényes problémakör, aminek a korrekt kidolgozásán sok minden múlik. Nyilvánvaló, hogy egy ember tudományos értékét nem lehet pusztán a publikációs listája hosszával mérni. Van, aki sokat publikál, de nem túl rangos helyeken és van, aki keveset, de rangosabb folyóiratokban. Hasonló a helyzet a konferenciaelőadásokkal is: több kisebb konferencián való előadást ellentételezhet kevesebb, de nagyobb súlyú konferencián való előadás. A lényeges pont az, hogy a tényleges méréshez szükség van a konferenciák és folyóiratok (itt vélhetőleg a folyóirat impaktfaktora egy figyelembe veendő tényező) rangsorolására (külön a magyar, külön a nemzetközi), e rangsor nyilvánossá tételére, és az azon alapuló következetes teljesítménymérésre. A magyar és a nemzetközi fórumok elválasztását az egyszerű matematika is indokolja: egy - mondjuk, angol nyelvű - folyóirathoz a világ minden részéből érkezhetnek szándékolt publikációk, így az szükségképpen szigorúbb elbírálást kénytelen alkalmazni, mint egy magyar nyelvű folyóirat (itt persze olyan területekről beszélünk, ahol van nemzetközi kutatás). A részletek nyilván nagyon összetettek és állandó vita tárgyát is képezik, ám tény, hogy ilyen rangsorok illetve azok következetes alkalmazásának hiányában nem lehet sem az egyén tudományos kvalitását megítélni, sem rajta a teljesítményt számonkérni. (Tudtommal ezek a rangsorok már készülgetnek, de mivel nagyon sok ellentétes érdek feszül egymásnak, nehéz konszenzusra találni.)

A publikációs teljesítmény mellett azonban vannak egyéb tényezők is. Például - és ez nyilván nem a fiatalabb kutatókat jellemző példa - ha valaki maga ugyan nem publikál túl sokat, de a környezetére olyan szemléletformáló hatással van, ami aztán az ő publikációikban viszont tetten érhető, akkor az illető tudományos súlya - a gyenge publikációs teljesítmény ellenére is - számottevő. Nem értek egyet azzal, hogy ez sehogy sem mérhető. Az általam olvasott cikkek legnagyobb részében megtalálható a Köszönetnyilvánítás/Acknowledgement rész, amelyben - akárcsak egy lábjegyzet erejéig, de - a szerző megemlíti azokat, akik szakmailag segítették a cikke megírásakor. Ez az információ jelenleg - figyelembevétel híján - elveszik, holott a tudományos közösség rejtett, informális hálózatának a szerkezetét mutatja. Bár egy ilyen köszönetnyilvánítás nyilván nem ér fel egy önálló publikációval, mégis egyfajta hivatkozás.

Összefoglalás. Kicsit hosszúra nyúlt ez a gondolatmenet, ezért megpróbálom kiemelni a lényegét. Az alapprobléma, ahogy én látom az, hogy nem igazán érzékelhető a kutatói karrier állomásaira vonatkozó kiszámítható és explicit feltételrendszer, amely mellett az Akadémia egyértelműen és következetes módon elkötelezné magát. Emiatt azonban nem épülhet ki ésszerű bizalom az intézménnyel szemben. (Fontos hangsúlyozni, hogy az említett feltételrendszer keménysége vagy nehezen teljesíthetősége e bizalom szempontjából lényegtelen: a legfontosabb tényező a mellette való intézményi elköteleződés.) Az életpálya ilyen irányú tervezhetetlensége idővel tipikus módon a motiváltság csökkenéséhez vezet, amit még tetéz a bizonytalanságból adódó szétforgácsolódás is. Ezen egy olyan világos "motivációs létra" bevezetése segíthetne, amely a teljesítmény összetett mérésén alapul, és a belőle fakadó kötelezettségeket mindkét fél egyaránt kötelezőnek érzi magára nézve.

Budapest, 2006. 07. 16.


Top
 Profile  
 
 Post subject: Re: Ideálok
PostPosted: 2009. August 25, Tuesday, 10:11 
Offline

Joined: 2004. November 17, Wednesday, 18:58
Posts: 737
Location: Budapest
Én nagy érdeklődéssel olvasom ezt a szálat. És igaza van rebrusnak, most még nagyon nyár van, de szeptembertől biztos beizzik ez a téma.


Top
 Profile  
 
 Post subject: Re: Ideálok
PostPosted: 2009. August 24, Monday, 23:05 
Offline

Joined: 2004. November 11, Thursday, 12:46
Posts: 1080
varasdi wrote:
Hát akkor vitatkozom én


Ettől féltem.


varasdi wrote:
No itt álljunk meg. Miért pont az elméleti nyelvészet? Mi van akkor a nyelvtörténészekkel, a finnugristákkal és a többiekkel?


Termsézetesen rájuk is gondoltam, de ezekhez a területekhez nem értek, mint az írtam is.

varasdi wrote:
És közülük sokan ma is ezt teszik, ne légy igazságtalan.


Tudom, de én arról a kollektíváról beszéltem, ami akkor volt (a "119-es szoba" feeling, ha ez neked mond valamit). Szövegértéssel egyébként hogy állsz? Mert azt írtam, hogy
varasdi wrote:
Ma egy ilyen mag nem létezik

nem azt: ma ilyen emberek nem léteznek. Ma is vannak jó szemantikusok (pl. Gyurist említeném, aki már nem a fenti generáció), de valahogy hiányzik az a cement, ami akkor, úgy tűnik, megvolt közöttük.


varasdi wrote:
"Dormáns", mi? Oda ne rohanjak... Nincs erre jobb szó? Egyébként meg mostanában a cégeknek se megy annyira jól, mint gondolod. Náluk is válság van, hékás!


Nem kéne más nyelvhasználatát cikizni egy nyelvészfórumon. Lehet, hogy jelentelek is az adminoknak. Egyébként meg abban igazad van, hogy a cégeknek se megy annyira jól, de azért ez a válság csak elmúlik egyszer, és akkor az lesz ezeken a területeken a nyerő, aki képes volt stratégiailag is gondolkozni.

varasdi wrote:
Igen, hiányzik, de ez jellemző pillanatnyilag mindenre. Meg hát egy olyan környezetben, ahol semminek nincs igazából gazdája és felelőse, ugyan ki vállalná magára, hogy "eltökélten" (ez is milyen hülye szó) nekifusson a falnak vagy verje az asztalt?


Ebben van talán valami. Vagy inkább mégsem: hiszen ez azoknak lenne a feladata, akiket azért választanak és fizetnek, hogy a rájuk bízott területekből a legtöbbet hozzák ki. Az a dolguk, hogy ne öt másodpercre gondolkodjanak előre, mint egy snellpartiban, hanem az orruk hegyénél kissé messzebb is ki tudják venni a fontos részleteket.

Egyébként most már biztos, hogy feljelentelek az adminoknál.

varasdi wrote:
varasdi wrote:
A tehetségek spontán szikrái, amik törvényszerűen feltűnnek időről időre, nem elegek ahhoz, hogy olyan tűz jöjjön létre, aminek a fénye messze ellátszik, mert megfelelő támogató stratégiák híján ezek egy idő után maguktól kialszanak.


Bocsánat, ez itt az amatőr költők klubja? Ady is megirigyelhetné ezt a képet...


OK, már meg is írtam.

varasdi wrote:
varasdi wrote:
Ha nem jön létre a kritikus tömeg, a jó kezdeményezések elhamvadnak. De kritikus tömeg csak úgy jöhet létre, ha valahonnan elveszünk forrást és arra fordítjuk, hogy olyan egységeket támogassunk, amik hosszabb távon a magyar tudomány nemzetközi hírét növelik (és ez akár pénzben is kifejezhető hasznot jelent az ország számára). A kutatás-fejlesztés kockázati iparág, amiben nem lehet előrelépést elérni kockázatvállalás nélkül, csak a "jól bevált" utakon maradva. De azt fel lehet mérni ezen a területen is, hogy mibe érdemes befektetni a jövőbeli megtérülés reményében.


Nem akarsz esetleg beszállni a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsának munkájába? Nem árt az ilyen mély gondolatokat a megfelelő helyen is sulykolni...


Lehet gúnyolódni rajta, de szerinted e szerint az aranyigazság szerint mennek a dolgok? Lehet, hogy nyilvánvaló, mégse gondolják komolyan.

varasdi wrote:
Egyébként lehet, hogy nem érted a problémát, mert inkább lottózni kéne. Milyen jó kis nyelvészeti központot lehetne kihozni egymilliárdból! :idea:


Nem túl eredeti gondolat, rebrus fórumtárs már régebben kitalálta. De azért... jó az ötlet szerintem is. Ez lehetne a világ első, valószínűségi alapon önfinanszírozó tudományos iskolája. Már csak emiatt is bekerülnénk a Nature-be. rebrus fórumtárssal a méhek generatív elemzése után megjelentetnénk "Az önszervező sztochasztikus tanszékek egy kevésbé ismert tulajdonságáról: az ötös-, hatos és a skandináv lottó hatása az idézettség alakulására" című tanulmányunkat is.


varasdi wrote:
Ami meg a szál címét illeti: nagyon félrevezető, először azt hittem, lesznek szűrők is.

Gyökér.


Top
 Profile  
 
 Post subject: Re: Ideálok
PostPosted: 2009. August 24, Monday, 22:44 
Offline

Joined: 2004. November 11, Thursday, 12:46
Posts: 1080
rebrus wrote:
Türelmetlen vagy.


Na tessék. Mintha csak magamat hallanám. :D

rebrus wrote:
Egyébként az 1milliárdon már én is gondolkodtam. Meg lehetne belőle venni a Benczúr utca páros oldalát a Bajzától a Dózsagyörgyig. Minden szakterület kapna egy villát, görkorcsolyás futárok szaladgálnának az épületek között, és évente egyszer az egész Benczúr u.-n Nyelvfeszt lenne, borkóstolás, ökörsütés, zsákbafutás és nyelvészeti találós kérdések. Bevonnánk a kínai és az osztrák nagykövetséget is, a FAO regionális irodáját, de főleg a Brokernet-et azoknak mégtöbb pénzük van.


Nahát... ez egy egész kis üzleti terv, jobb, mint a Sziget! Nincs valami pályázati lehetőségről is tudomásod, hogy megpályázzuk a szelvények árát? :wink:


Top
 Profile  
 
 Post subject: Re: Ideálok
PostPosted: 2009. August 24, Monday, 22:16 
Offline

Joined: 2004. November 11, Thursday, 13:24
Posts: 381
Türelmetlen vagy. 12 óra nem elég, még nyár van.

Egyébként az 1milliárdon már én is gondolkodtam. Meg lehetne belőle venni a Benczúr utca páros oldalát a Bajzától a Dózsagyörgyig. Minden szakterület kapna egy villát, görkorcsolyás futárok szaladgálnának az épületek között, és évente egyszer az egész Benczúr u.-n Nyelvfeszt lenne, borkóstolás, ökörsütés, zsákbafutás és nyelvészeti találós kérdések. Bevonnánk a kínai és az osztrák nagykövetséget is, a FAO regionális irodáját, de főleg a Brokernet-et azoknak mégtöbb pénzük van.


Top
 Profile  
 
 Post subject: Re: Ideálok
PostPosted: 2009. August 24, Monday, 21:33 
Offline

Joined: 2004. November 11, Thursday, 12:46
Posts: 1080
Hát, vagy annyira okos dolgot írtam, hogy csak a csendes csodálat az adekvát reakció, vagy annyira mély szomorban van mindenki, hogy már nem is érdekli semmi, legfeljebb a legújabb húdesumérok vagyunk hírek, amiken jót lehet röhögni. :) Hát akkor vitatkozom én magammal Gollam stílusában. :D


varasdi wrote:
Egy ideális magyar nyelvtudomány, amellett, hogy benne a magyar nyelv kutatása kiemelt szerepet kapna, általánosan megpróbálná magáévá tenni a tudományosság nemzetközileg is elfogadott normáit. Nem lenne támogatva tehát sok minősíthetetlen tan, amit ma nyelvészet címén árulnak a poros "műhelyekben", viszont kiemelt támogatást élvezne mindaz, ami színvonalát tekintve eléri vagy elérheti a nemzetközi színvonalat. Így például az elméleti nyelvészet súlya sokkal nagyobb lenne, mint ma


No itt álljunk meg. Miért pont az elméleti nyelvészet? Mi van akkor a nyelvtörténészekkel, a finnugristákkal és a többiekkel?

varasdi wrote:
Szabolcsi, Kálmán, Szabó, Maleczki, Bende-Farkas nemzetközi szinten alkotott.


És közülük sokan ma is ezt teszik, ne légy igazságtalan.

varasdi wrote:
Ma egy ilyen mag nem létezik. Végül, a számítógépes nyelvészet ugyan egyértelműen stratégiai fontosságú terület, támogatása ugyanakkor ezt egyáltalán nem tükrözi. Bár voltak relatíve szép napjai is, most dormáns, és a kutatás egyre inkább áttevődik a céges világba.


"Dormáns", mi? Oda ne rohanjak... Nincs erre jobb szó? Egyébként meg mostanában a cégeknek se megy annyira jól, mint gondolod. Náluk is válság van, hékás!

varasdi wrote:
A probléma minden területen ugyanaz: hiányzik a komoly eltökéltség ahhoz, hogy akár konfliktusok árán is, de a magyar nyelvtudományt igenis felzárkóztassák a nemzetközi mezőnyhöz.


Igen, hiányzik, de ez jellemző pillanatnyilag mindenre. Meg hát egy olyan környezetben, ahol semminek nincs igazából gazdája és felelőse, ugyan ki vállalná magára, hogy "eltökélten" (ez is milyen hülye szó) nekifusson a falnak vagy verje az asztalt?

varasdi wrote:
A tehetségek spontán szikrái, amik törvényszerűen feltűnnek időről időre, nem elegek ahhoz, hogy olyan tűz jöjjön létre, aminek a fénye messze ellátszik, mert megfelelő támogató stratégiák híján ezek egy idő után maguktól kialszanak.


Bocsánat, ez itt az amatőr költők klubja? Ady is megirigyelhetné ezt a képet...

varasdi wrote:
Ha nem jön létre a kritikus tömeg, a jó kezdeményezések elhamvadnak. De kritikus tömeg csak úgy jöhet létre, ha valahonnan elveszünk forrást és arra fordítjuk, hogy olyan egységeket támogassunk, amik hosszabb távon a magyar tudomány nemzetközi hírét növelik (és ez akár pénzben is kifejezhető hasznot jelent az ország számára). A kutatás-fejlesztés kockázati iparág, amiben nem lehet előrelépést elérni kockázatvállalás nélkül, csak a "jól bevált" utakon maradva. De azt fel lehet mérni ezen a területen is, hogy mibe érdemes befektetni a jövőbeli megtérülés reményében.


Nem akarsz esetleg beszállni a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsának munkájába? Nem árt az ilyen mély gondolatokat a megfelelő helyen is sulykolni...

varasdi wrote:
Ami optimizmusra ad okot, az az, hogy tehetségek a tudománypolitikától függetlenül újra és újra születnek, azaz soha nem késő belevágni. Ha megjelennének olyan, financiális hatalommal is rendelkező emberek, vagy olyanok, akik ilyenekre ténylegesen hatni képesek, és akik valódi ügyüknek tekintenék a fenti területeket, az újrakezdés elképzelhető volna. :)


Ez még igaz is lehet. De ez nem elég ahhoz, hogy bárki is megmozduljon. Sőt, érthető úgy is: csak pihenjetek tovább, majd ha eljön a Kánaán, megint lesznek nagy tudósaink és Nobel-díjasaink, mert a tehetségek újratermelődnek -- ezek már csak ilyenek, nem igaz? ;)

Egyébként lehet, hogy nem érted a problémát, mert inkább lottózni kéne. Milyen jó kis nyelvészeti központot lehetne kihozni egymilliárdból! :idea:

Ami meg a szál címét illeti: nagyon félrevezető, először azt hittem, lesznek szűrők is.


Top
 Profile  
 
 Post subject: Ideálok
PostPosted: 2009. August 24, Monday, 9:12 
Offline

Joined: 2004. November 11, Thursday, 12:46
Posts: 1080
Az általános depresszív, sőt apokaliptikus hangulat ellenére azt gondoltam, érdemes lenne arról is nyitni egy szálat, hogy mi mit is tartanánk ideálisnak, természetesen kizárólag a nyelvészettel kapcsolatban (az általános politikai helyzettel nem akarok itt foglalkozni). :) Ezenkívül elfogult is leszek, mert csak azokról a területekről beszélek, amikhez valamennyire értek (és azokról is szubjektíven).

Egy ideális magyar nyelvtudomány, amellett, hogy benne a magyar nyelv kutatása kiemelt szerepet kapna, általánosan megpróbálná magáévá tenni a tudományosság nemzetközileg is elfogadott normáit. Nem lenne támogatva tehát sok minősíthetetlen tan, amit ma nyelvészet címén árulnak a poros "műhelyekben", viszont kiemelt támogatást élvezne mindaz, ami színvonalát tekintve eléri vagy elérheti a nemzetközi színvonalat. Így például az elméleti nyelvészet súlya sokkal nagyobb lenne, mint ma, illetve az olyan stratégiai területek mint a számítógépes nyelvészet és nyelvtechnológia kiemelt figyelmet kapnának. Ezek a területek ma messze nem kapják meg az őket illető támogatást (szavak szintjén még csak-csak, de hát az semmire se elég). Az elméleti nyelvészeten belül a lényegében egyetlen ember teljesítményének köszönhető szintaxis iskolán kívül (amely viszonylag meg tudott gyökeresedni és valamennyire eltartja már magát) a fonológia egy időben hasonló sikertörténetnek tűnt, de aztán elkezdett zsugorodni a kör, akik művelték, és most már nem tűnik különösebben jelentősnek. Amikor ugyanis éppen kialakult volna az iskola létrejöttéhez szükséges "kritikus tömeg", tehetséges emberek, akik például fonetikai fonológiával, a fonológia egyik legígéretesebb területével foglalkoztak, támogatás hiányában vagy elmentek, vagy vákumba kerültek. Az elméleti nyelvészet másik ága, a szemantika még ennyire se járt jól. Ma az országban egy kézen meg lehet számolni azokat az embereket, akik nemzetközi szintű munkát tudnának letenni szemantikából. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a modern szemantika (ezalatt a formális szemantikát szokás érteni) lényegében nem létezik kis hazánkban. Nem volt ez mindig így, csak meg kell nézni a 80-as és 90-es évek termését. Szabolcsi, Kálmán, Szabó, Maleczki, Bende-Farkas nemzetközi szinten alkotott. Ma egy ilyen mag nem létezik. Végül, a számítógépes nyelvészet ugyan egyértelműen stratégiai fontosságú terület, támogatása ugyanakkor ezt egyáltalán nem tükrözi. Bár voltak relatíve szép napjai is, most dormáns, és a kutatás egyre inkább áttevődik a céges világba.

A probléma minden területen ugyanaz: hiányzik a komoly eltökéltség ahhoz, hogy akár konfliktusok árán is, de a magyar nyelvtudományt igenis felzárkóztassák a nemzetközi mezőnyhöz. A tehetségek spontán szikrái, amik törvényszerűen feltűnnek időről időre, nem elegek ahhoz, hogy olyan tűz jöjjön létre, aminek a fénye messze ellátszik, mert megfelelő támogató stratégiák híján ezek egy idő után maguktól kialszanak. Ha nem jön létre a kritikus tömeg, a jó kezdeményezések elhamvadnak. De kritikus tömeg csak úgy jöhet létre, ha valahonnan elveszünk forrást és arra fordítjuk, hogy olyan egységeket támogassunk, amik hosszabb távon a magyar tudomány nemzetközi hírét növelik (és ez akár pénzben is kifejezhető hasznot jelent az ország számára). A kutatás-fejlesztés kockázati iparág, amiben nem lehet előrelépést elérni kockázatvállalás nélkül, csak a "jól bevált" utakon maradva. De azt fel lehet mérni ezen a területen is, hogy mibe érdemes befektetni a jövőbeli megtérülés reményében. Ami optimizmusra ad okot, az az, hogy tehetségek a tudománypolitikától függetlenül újra és újra születnek, azaz soha nem késő belevágni. Ha megjelennének olyan, financiális hatalommal is rendelkező emberek, vagy olyanok, akik ilyenekre ténylegesen hatni képesek, és akik valódi ügyüknek tekintenék a fenti területeket, az újrakezdés elképzelhető volna. :)


Top
 Profile  
 
Display posts from previous:  Sort by  
Post new topic Reply to topic  [ 27 posts ]  Go to page Previous  1, 2

All times are UTC + 1 hour


Who is online

Users browsing this forum: No registered users and 0 guests


You cannot post new topics in this forum
You cannot reply to topics in this forum
You cannot edit your posts in this forum
You cannot delete your posts in this forum
You cannot post attachments in this forum

Search for:
Jump to:  

Figyelem!
A faliújságon megjelentek nem képviselik többek közt a következő szervezetek hivatalos véleményét:
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group