martonfi wrote:
Hát profi felirat-előállítók (címfestők, nyomtatványgyártók) körében az 1.-t nyugodtan kizárhatjuk.
Nyomtatvbányt ma már mindenki gyárthat (a profi nyomdákba is laikusoktól megy az anyag pl. szórólapokhoz. A címfestőknél szerepet játszhat az, h a hosszú szavakat nehezebb átlátni, könnyebben kimarad egy betű stb., ezért a rövid szavakat részesítik előnyben. (Láttam ilyet is: HAL (majd másik sor, más betűtípus) VADKERESKEDÉS. Szerintem egy címfestő számára szöveg = szó (összetett szó esetében tag), így nem mérvadó. Nem is szólva arról, h egy címfestő egyáltalán nem ír sokat, és meglehetősen szűk szókinccsel teszi, tehát aligha tekinthető írásban gyakorlott embernek. Nem is címírónak nevezik.)
martonfi wrote:
ugyanannyi hibás egybeírást követő lebunkózásra is van esély
Én éppen ezekre gondoltam. Elvben a hibás különírásra is lebunkózhatnák őket, de úgy látszik, a nyelvűvelők nem erre vannak ráállva (habár imádom, h a
minden nap hivatalosan egybeírandó, gondolom, ez valami különbüntetés a magyar nyelvhasználók számára.)
martonfi wrote:
a magyar írásszokásnak a helyesírásban is rögzített hagyományánál
Szerintem ez fikció. A helyesírási kodifikáció sosem rögzíthette az írásszokást, hiszen a szokás sosem volt egységes (elég, ha a felekezdeti különbségeket idézzük fel). A kodifikáció szükségességét mindig a szokás egységességének hiányával szokták alátámasztani. (L. pl. Mártonfi, aki mindig hangsúlyozza, h a szövegmunkásoknak van szükségük a rögzítésre.)
martonfi wrote:
A hetvenes évektől azonban egyre erősebben felváltotta a német hatást (először csak a szaknyelvekben) az angol
A legerősebb német hatás korszaka már az ötvenes években lezárult. Ha igazad lenne, a különíró tendenciának az orosz hatására már akkor jelentkeznie kellett volna (l. a kisebb finnugor népek helyesírását, ahol a különírás dívik). Mi több, emlékezetem szerint a külön/egybeírási szabályokat először az ötvenes években kodifikálták, azaz akkor, amikor a német hatás a csúcsán volt, azaz folyamatosan azt kellett volna tapasztalnunk, h az emberek inkább különírnák, amit a szabályzat szerint egybe kell.
Arról nem is szólva, h Mo-n közel sem olyan fokú az idegennyelv-ismeret, h bármely esetben idegen hatásra kellene gyanakodnunk. Legalábbis a hibák jelentős része nem a fordításirodalomban jelentkezik, és nem is olyan környezetben, ahol a fordításirodalom közvetlen hatásával kellene számolnunk.
martonfi wrote:
az alapértelmezés mégiscsak két szó különírása, csak okkal írunk egybe
Ez nem igaz, l. a
mindennap, nemcsak példáját. De az ellenkezője sem igaz, hiszen a
'sárga 'rigó más, mint a
'sárgarigó, és ezt a helyesírás nem hajlandó figyelembe venni.
martonfi wrote:
Ebben a helyzetben látszik segíteni a kora nyári vitákban Fejes Lászlónak és Havas Ferencnek az az ökölszabálya, hogy két pucér főnév bizonyos kevés kivételtől eltekintve egybeírandó.
Ez a megfogalmazás így Havas Ferenctől származik, bár én is mondtam hasonlót. Ez azonban nem egyszerűen helyesírási ökölszabály, hanem a magyar nyelv egy szabálya (ti. két, egymáshoz szorosan kapcsolódó főnév szinte mindig összetett szóként -- egy szóhangsúlyt viselő, zárt szintaktikai-morfológiai egységként -- kapcsolódik össze). Különben ez csak az N+N szerkezetekre igaz, és pl. az A+N szerkezetekre sokkal nehezebb szabályt találni. (A népnév+N szerkezetekről nem is szólva, ahol a nyelv is elég szeszélyesen kódol.)
nagyv wrote:
Nem lehetne-e akkor inkább az angol úton haladni?
Kérdés, h érdemes-e. Az angolban ugyanis ezekre nézve gyakorlatilag nincs szabály, néhol csak a szokás szabályozza, h miért írják az egyik szerkezetet így, a másikat úgy, néha pedig az egybe-, a kötőjeles és a különírás is elfogadott. Természetesen bizonyos esetekben ez a magyarban is megengedhető lenne, de mivel rengeteg esetben jól meghatározható, hogy milyen szerkezetről van szó, ez nem szükséges. (Pl. jó, ha megkülönböztethető az
ajándékkosár az
ajándék kosártól, a
magyar tanár a
magyartanártól stb.)
szigetva wrote:
Volt egyszer egy tanszékvezető egyetemi professzor, aki egy napilapban írt arról, hogy a csőcselék nekiment az ő nyelvi szolgáltató fórumának, mire ő otthagyta azt és megivott egy pohár bort (lehet, hogy a sorrend fordítva volt, már nem emlékszem, utána meg nem nézek most, itt ezen a fórumon is meg lehet tenni). Akkor az az írás minek számít?
Alkoholistának.