Quote:
Gondolom azért, mert gn-vel nem nagyon kezdődnek szavak.
Vagy pluralia tantumok: vö.
http://www.google.hu/search?hl=hu&clien ... %A9s&meta=http://www.google.hu/search?hl=hu&clien ... %A9s&meta=Lehet, h az olaszok is elbizonytalanodtak???
Quote:
Hát ha az ʃ palatális, akkor a ʧ/ʤ miért ne lenne az?
Nem tudom, h az ʃ palatális-e. Mivel azt láttuk, h a névelőalternációt nem az elágazó onset váltja ki, valószínűleg nem is az a magyarázat, h a palatálisok mögöttesen clusterek, tehát az sem indokolt, h palatálisnak tekintsük. (Arról nem is szólva, h ha a palataliztás magyrázza a névelőalternációt, akkor a ʃ és a ʧ közül csak az egyik lehet palatális...)
Ha valami oka van, akkor szerintem az, h a korábbi sʧ szókezdetből a s átszótagolódot a megelőző szóhoz (*illo > il, *illos > *los > lo), és ha a mai állapotot mindenképpen szeretnénk fonológiailag levezetni, akkor vmi ilyesmit kell mögöttesen feltételezni. Persze továbbra is ott lebeg a kérdés, h e a mögöttes reprezentáció mellett szólnak-e független érvek is.
Quote:
többszáz éve az volt, és ezt a beszélők most is tudják.
A beszélők természetesen nem azt tudják, h mi volkt évszázadokkal ezelőtt, csak azt, h a felmenők valamiért így mondták, és ezért ők is így mondják (legalábbis egy ideig).
Quote:
Ugyanígy magyar máglya vs. mágia.
Azt feltételezed, h a mögöttes reprezentációban nincs különbség az
i és a
j között? Mert csak ebben az esetben kell arra gondolnod, h mögöttesen már szótagolva van.
Quote:
Van pl. a franciában olyan, hogy l'ouate [lwat], de le watt [ləwat]. Ezek a névelő nélkül homonimák. A különbség csak az, hogy az elsőben nincs onszet, a másodikban meg van. Ergo a szótagszerkezet lexikális tulajdonságuk.
Ebben az esetben valóban nehéz lenne más megoldást találni (hacsaknem azt feltételezed, h az egyik magánhangzóval -- egy diftongus első elemével -- kezdődik, a másik meg egy félhangzóval). Viszont itt nem megjósolható, h melyiknél lesz betoldás, melyiknél nem. Az olasz példa azonban egyfelől abban különbözik ettől, h megjósolható a névelő alakja a szó alakjából, másfelől hogy a névelőalternáció sem írható le egyszerű betoldással, hanem az alakváltozatok meglehetősen messze állnak egymástól.
Quote:
De ha a szó első mássalhangzója ,,geminálódik''? (Mondjuk szerintem akkor se az onszetben van mindkét része, de nem akartam elméletezni.)
Óvatosan feltételezném, h ez csak olyan nyelvekben következhet be, ahol az új jövevény átszótagolódhat az előző szóra. Megnyilatkozás elején pedig talán a megnyilatkozáshoz kellene kötni, nem tudom, konkrét példákat kellene látni. DE nagyon nehezen tudom elképzelni, h a szókezdő gemináta jelmegkülönböztető szerepű a röviddel szemben...
Azért az olasznál kíváncsi lennék a független érvekre is...