Azt én elfogadom, hogy többen úgy gondoljátok, a Mai Magyar Nyelvi Tanszék munkatársai semmihez nem értenek. Én biztos, hogy nem vonnék egy kalap alá mindenkit: nagyon különböző felkészültségű emberek vannak ott is, mint mindenhol másutt. Azt viszont kifejezetten téves gondolatnak tartom, hogy ők úgy gondolnák, ne értenének semmihez, és ezt akarnák rejtegetni. Általában egy emberről, akármennyire is nem ért valamihez, nehezen tudom elképzelni, hogy ő maga is így gondolja. Tehát ezt a megközelítést valamiféle paranoiának tartom inkább. (Ez még mindig töredéke annak a paranoiának, amit Kálmánt vagy Fejest, de sorolhatnám még tovább, kelt arrafelé.)
Két markáns dologról, ami sok egyéb mellett ezt a beteges viszonyt eredményezte, mindenképpen érdemes beszélni.
Az egyik az a radikális kommunikációs stílusbeli különbség, ami az egyetem és az intézet között figyelhető meg. Az előbbi (az okok elemzése most nem fontos) az utóbbiból kenetteljesnek, szervilisnek, seggnyalónak, kétszínűnek látszik, az utóbbi az előbbiből sértőnek, durvának, tiszteletlennek. Azt hiszem, mindkét kommunikációs stratégiában el lehet mondani mindent, csak tudni kell, hogy a másik milyen nyelvet beszél, ahhoz, hogy az üzenetet dekódolni lehessen.
A másik ok az, hogy teljesen más tudományfelfogás, teljesen más cél, teljesen más gondolkodásmód, teljesen más fogalmak (vagy ami még rosszabb: azonos nevű fogalmak más tartalommal) dívik az egyik, illetve a másik helyen (a különféle belső tagoltságokról nem is beszélve).
Most nem az volt a célom, hogy igazságot tegyek, melyik a „jó”, melyik a „rossz”, hanem az, hogy rávilágítsak arra, hogy nem minden színvonalkülönbség, ami bármelyik oldalról is annak látszik.
kalman wrote:
a MG úgy beszél mondattanról, hogy a szórend nem érdekli. Érdekelhet valakit úgy a magyar mondat, hogy a szórendet lényegtelennek minősíti?
Igen. Bármily nehezen fogható ez számomra is fel. De bizony vannak dolgok, amiket érdekesnek tart az MGr., mondattan, és nincs köze a szórendhez. Erre persze te is mondhatod, hogy az meg számodra nem érdekes. Erre mondom, hogy kb. mindenben különbözik a két társaság.
kalman wrote:
a "hagyományos magyar nyelvtan" keretei -- éppen elvetlenségéből kifolyólag -- vannak olyan rugalmasak, hogy pl. az új magyar nyelvtan tényanyaga (tehát legalább a megfigyelések) átültethető legyen a hagyományos keretbe.
Így igaz. Azt leszámítva, hogy a „klasszikus grammatika” számára még nem telt el elég idő az ÚMNy. óta, hogy ők leülepedettnek, tankönyvképesnek tartsák a benne foglaltakat. (De mondjuk a StrMNy. I.-ből a Régensek és vonzatok fejezetből igyekeztek elég sok mindent beleépíteni abba, ami az ő oldalukról szintézisnek, a ti oldalatokról kulimásznak néz ki.) Egyébként hallottam én ott is olyan nézeteket, hogy lehet, hogy érdemes lenne a szórenddel foglalkozni, de azért el kell ismerni, hogy nagyon nehéz abba a felépítésbe beleilleszteni szórendi dolgokat. (Amúgy is, számukra a szintaxis inkább a szintagmatan, a mondattant sok tekintetben – például a szórend tekintetében – grammatikán kívüli, kommunikációs-pragmatikai dolognak tartják.)
kalman wrote:
escaepe wrote:
molnarcili wrote:
Hogy lehet egy tudományos vitában szurkolni?
úgy lehet, hogy vannak érzelmek is. szerintem ezt ti is ismeritek, amikor dühöt vagy szimpátiát érzel miközben valami racionálisan is feldolgozható dolgot tapasztalsz.
Persze, hiszen van valaki, akivel egyetértesz.
Szerintem nem feltétlen. Lehet valakinek egészen más okból is szurkolni (itt érzelmekről s nem gondolatokról van szó), akár például annak is, akit védtelenebbnek tart a szemlélő. Nem véletlen az a riporteri mondás, hogy ha legyőzöd az interjúalanyt, elbuktál.
(Egyébként egészen biztos vagyok abban, hogy Kugler nem szakmai tudás híján „dobta be a törülközőt”, hanem lelkileg nem bírta a terhelést. Én nagyon szeretem az éles adok-kapokot, de van, amikor már nekem is szükségem van kisebb-nagyobb szünetekre, mert a stressztűrésem nekem sem végtelen.)