Vegyük például
ezt. A
ban/ben-nel foglalkozik, úgy téve, mintha a
banda szónak bármi köze lenne ehhez. Csakhogy a magyar
banda az olasz
banda átvétele, ugyanígy van pl. lengyelül is, angolul is hasonló (
band). De a benne levés se lengyelül, se angolul nem hasonlít hozzá, vagyis arra kell gondolnunk, hogy ez véletlenül kijött, mint például a német
Haus is hasonlít a magyar
házhoz véletlenül. A
bendő-nek viszont persze hogy van köze a benne levéshez, hiszen azonos tőből származik mindkettő. A
bendő-ben tehát nem egy rag fordul elő a szó elején (ahogy KD hiszi), hanem az a szótő, amelyből a későbbiekben a
-ben rag is kialakult.
KD wrote:
a magyar nyelv az első szótagot hangsúlyozza a szóban. A mondatban az első szót. Ez nem különlegesség. Az olasz nyelv a harmadik hangot hangsúlyozza. Az, hogy az első szótagot, az első szót hangsúlyozzuk, az egyszerű természeti törvény. Beleillik a magyar nyelv egészébe, amelynek minden része visszavezethető a kézzelfogható valósághoz. Vagyis azért hangsúlyozzuk az első szótagot, illetve az első szót a mondatban, mert akkor van a legtöbb levegő a tüdőben.
Ez már önmagában is illogikus, hiszen a mondat második meg harmadik szavának az első szótagja is hangsúlyos (kivéve, ha egy írtóhangsúly törli, mint például itt: NEM ette meg, ahol az
ette nem hangsúlyos), pedig ott kevesebb a levegő, mint az első szó második szótagjában. Egyébként a csehben, a szlovákban, az óangolban is a szavak első szótagja hangsúlyos.
KD wrote:
Érdekes a magánhangzó illeszkedés törvénye, ami szintén meglehetősen kevés nyelvre jellemző.
Statisztikát nem tudok, de az biztos, hogy a világ több tucat (inkább több száz) nyelvében van még magánhangzó-harmónia. Nem csak más finnugor nyelvekben, de jó sok afrikai nyelvben, altáji nyelvekben, amerikai indián nyelvekben, spanyol nyelvjárásokban, stb. (Itt egy korántsem teljes lista:
http://wapedia.mobi/en/Category:Vowel_harmony_languages).
KD wrote:
Tudjuk, hogy az orvosi nyelvben a mömö görögül az emlőt jelenti.
Mit tudunk?
KD wrote:
Tehát a lényeg, az hogy egészen addig, amíg a mássalhangzók a helyükön maradnak, a magyar megérti a szöveget.
Úgy általában igaz a nyelvekre, hogy a lexikális különbségeket a mássalhangzók viszik, a magánhangzók jelentésmegkülönböztető szerepe kisebb. A sémi nyelvek írásának van például olyan változata, amelyben csak a mássalhangzókat írják.
KD wrote:
Megnéztem: minden szavunkban, amiben jelen van az R hangzó, az körre, karikára, gurigára, görbületre, ferdeségre, pörgésre, forgásra utaló jelentést hordoz.
Hát, most erre mit mondjunk...
KD wrote:
Egyébként finnül is kivi, kova, káva például a kő.
Milyen érdekes!
KD wrote:
agy mondok rögtön egy másik példát, hogy a magyar nyelv milyen emlékekből jeleníti meg ezt a szót, hogy nyilallik. Belém nyilallik a fájdalom. Az éles, szúró fájdalom képe. De például angolban arrow a nyíl, és egy egész más szó, a shouting a nyilallás. Vagy a németben das Pferd a ló és reiten lovagolni.
A magyar viszont nem látja az ősi összefüggést a
lovagolni és a
biciklizni közt, angolul mindkettőre a
ride-dal lehet utalni.
KD wrote:
Hontalan, szegény, szerencsétlen. Nos, miért? Azért, mert a lovon ülő nép szemszögéből a pusztákon, ahol ezer kilométerekben kellett gondolkodni, ahol fontos volt a ló, mint az élet, ott a lovas nép magas lóról nézte azt, akinek lova sem volt s az tényleg elveszett, szegény, földönfutó, szerencsétlen volt.
Hogy jön a
hontalanhoz a ló?
KD wrote:
Ha megnézzük a magyarral rokon népeket, megyünk kelet felé, akkor egyre inkább gyerekesebb a beszéd. Ha a finneket hallgatjuk, egy kis selypítés hallatszik.
Jajjajj!
KD wrote:
mit mi beszélünk, az teljes rendszer. Ez a rendszer azért hasonlít a számtanra, mert a magyar ábécé minden egyes hangzója - persze az X, Y, Q-t kivéve -, önmagában, másodmagával vagy harmadmagával még külön tisztségviselő. Ez azt jelenti, hogy a magyar élőbeszéd szókincsét nem is tudjuk meghatározni, mert nyugodtan mondhatom azt, hogy a dzséimet, az áidat, a káidat, a déidet, a téinket ne bántsátok.
Továbbra is fenntartom, hogy az ilyesmi szövegek jellemzésére igen alkalmas a hülyeség terminus technicus.
Igen, bennem is felmerültek a meg nem értett zsenik. De Kiss Dénes messze van Brunótól, Galileitől, ebben egészen biztos vagyok.
Kodály nyelvészeti munkásságát már elemeztük ezen a fórumon, az, hogy KD-t ő ösztönözte, érdekes adalék, de a szememben ettől KD nem lesz jobb. Sőt.