kalman wrote:
Nádasdy (alapvetően a generatív tanokat követve) azt állítja, hogy minden magyar anyanyelvűnek ugyanaz az anyanyelve és ugyanúgy tudja azt ("kompetencia"), legfeljebb nem ugyanúgy használja ("performancia")
Azért érdekelne, hogy ezt mely kijelentéseiből vontad le.
kalman wrote:
Ebből következik, hogy szerinte nem lehet nyelvileg másnak tekinteni azt, aki mondjuk egyáltalán nem használ összetett mondatokat (tudom, ez túlzás, csak a példa kedvéért).
Ha tett is hasonló kijelentést, ebből nem következik az, amit te állítasz. Az illető nyilván (?) megért összetett mondatokat (legalábbis valószínűtlen, h valaki összetett mondatok széles spektrumát ne értse, miközben hasonló egyszerű mondatokat megért), tehát ezek a szerkezetek részei a nyelvének, maximum nem aktivizálja őket.
kalman wrote:
Nádasdy szerint a lexikon nem is a nyelv része
Ez igaz, ebben Nádasdy sarkít, hiszen a morfo(fono)lógiai jelenségek jelentős része (pl. tőtípusok) csak konkrét szavakhoz köthetők. De azért én úgy figyeltem, meg, h ő olyan kontextusban mondja ezt, melyben legfeljebb csak szakembernek jut eszébe ilyesmi. A laikusok pontosan értik, hogy arról beszél, h a magyar nyelv nem lenne más, ha színház helyett teátrumot mondanánk.
kalman wrote:
Vannak nyelvi babonák (mint pl. hogy a leszáll a buszról nem "helyes", mert "szállni csak madarak tudnak"), és vannak olyan megfigyelések, mint pl. hogy kik használják az Olaszba alakot, hogy kik suksüköznek és így tovább, plusz vannak olyan megfigyelések, hogy valaki igénytelenül, sematikusan, pontatlanul fogalmaz.
E kettő között szerintem nincs éles határ. Mindegyik példádat széles rétegek használják. A különbség abban van, milyen széles rétegek ítélik el. (Bár ez nyilván azzal is arányban van, hogy milyen széles rétegek használják.) Nem tudom, elméleti (nyelvészeti) alapon milyen különbséget lehetne tenni.
Egyébként olyan jó lenen, ha Nádasdy is bekapcsolódna ebbe...