Brain Storming wrote:
a performancia egyéni nyelvhasználatot jelent, de ezek közül sok nem az egyén saját stílusát tükrözi (nem feltétlenül követik el ezt a hibát még egyszer az életben);
kompetencia szempontjából azért érdekes, mert a beszélő ezeket esetleg önmaga sem ismeri fel, és a hallgatóság is átsiklik felette a beszédáramlás folyamatában, vagyis elsősorban egy külsö szemlélő, ... fülelő veszi észre.
A nyelvészetben a performancia nem egyéni nyelvhasználatot jelent, hanem azt, ami éppen kiszökken a szánkon. Performanciahibának meg épp az ilyen "változtat annyit a méreten rajta" féléket nevezzük, amit ahogy mondod, nem követnek el még egyszer az életben. Értem, hogy te mást értettél alatta, de ez a nyelvészeti szakszó ezt jelenti.
Brain Storming wrote:
OK, én sem tartom őket elkerülhetőknek, azonban van egy komoly probléma ezekkel - miért tartják őket hibának pl egy nyelvvizsgán?
A nyelvvizsgán meg nyelvoktatás közben valamiféle normához mégiscsak tartja magát az ember. Ez meg persze a "köznyelv", egy kicsit nyilván mesterséges nyelvváltozat. Ha a liverpooli dialektust tanítanánk, mást fogadnánk el a nyelvvizsgán. Ennek a kérdésnek anyanyelvi beszélőket illetően semmi relevanciája, ideális esetben számtalan nyelvváltozat köszöni, jól elvan egymással. Ha egy pityantyatyara anyenyelvű magyar középfokút tesz, valszeg nem fogják neki elfogadni, hogy "majd meglássuk" - holott a magyar anyanyelvű beszélők valamekkora hányada így mondja, tehát aligha mondhatjuk rá, hogy "magyartalanság" (whatever that is).
Brain Storming wrote:
és ez már ott elkezdődik, hogy a legelső szódolgozatoknál a magyar nyelv írásszabályai szerint javítanak, vagyis pl 1,2 elvétett betűért az egész szót hibásnak, rossznak veszik.
Hát, a magyar nyelv szabályait azért ne keverjük ebbe bele. Ez legföljebb a magyarországi tanárok megszokásának kérdése.