(borzasztó! két nominativusi és egy dativusi birtokost koordinál!)

A tudomány ma már nem nagyon beszél altaji nyelvekről.

szükségképpen változik a nyelv, igen, de különbség van a természetes változás, a fogalomrendszer, a világ változásainak a megjelenése, a nyelvben való megjelenése közt és a nyelvünk szerkezete, alapjellege, sajátosságának a semmibevétele, megváltoztatása közt

Én főleg a nyelvünk alapjait tartanám tiszteletbe, és védeném

a németek már beadták a derekukat [...], ma már csak a franciák állnak a vártán [...]

véleményem szerint mi fenyegeti a nyelvünket elsősorban. Az, ami a szerkezetét, az alapjait változtatja meg. Ez elsősorban szórendi természetű

-- Pedig elég laza a magyar szórend, nem olyan nagyon kötött?
-- Hát ez a közkeletű tévedés [...]

Manapság az emberek úgy beszélnek, hogy nem azt mondják, amit akarnak

Most fogódzkodj meg! Csakúgy mint az altaji nyelvek, ott ugyanez van

Ez fölveti mindjárt azt, hogy uráliak vagyunk -- vagyis finnugor nyelvet beszélünk --, vagy altajiak. Mind a kettő! A finnek találták ki az ún. ural-altaji nyelvcsaládot, de aztán letettek róla részben, részben nálunk egy egyoldalú uráli szemlélet -- eredetszemlélet -- vált uralkodóvá, és türelmetlenül hallgattattak el minden más hangot. Pedig a türelem nemcsak az altajiakat illeti meg, hanem az uraliakat is. Ha van ural-altaji nyelvjelenség, mi képviseljük azt. Mert mi uráliak is vagyunk, meg altajiak is vagyunk; és a szórendünk [felemelt muatóujjal] altaji.