Na ez különösen érdekes. Egyfelől szóródnak az ítéletek (ami nem meglepő), másfelől úgy tűnik minél "individuumabb" dologra utal az állítmány, annál kevésbé jó a létige nélküli mondat névelő nélkül.
Vegyük a két végletet:
A) Egy olyan melléknév-szerű dolog, mint pl. a
hülye, gondolom mindenkinek jó névelő nélkül, még fókuszált alannyal is:
PÉTER (a) hülye, és nem Pál.
D) A másik véglet, amikor a predikátum egy személynévvel való azonosítást fejez ki, ekkor nekem fókuszos alannyal teljesen rossz névelő nélkül, pl.:
Ma este PÉTER *(a) Hamlet / Lear király, és nem Sinkovits Imre.
A többi névszói állítmány (igazgató, nyelvész) vhogy ezek között helyezkedik el:
B) PÉTER nyelvész, és nem Pál. -- ez
kalman-nak, nekem jó,
escaepe-nek: ??, másnak: *
C) PÉTER igazgató, és nem Pál. -- ez
kalman-nak jó, nekem: ?*,
escaepe-nek: ??, másnak: *
És természetes, hogy az embereknek a C) nemjobb, mint a B), hiszen az
igazgató "individuumabb" (inkább Hamlet) állítmány, mint a
nyelvész. Fordítva a
nyelvész (ami persze uolyan köznév, mint az
igazgató) inkább hülye-típusú, mint Hamlet-típusú