Ha valaki nem merne/akarna a linkre kattintani: ezt azert ne hagyja ki:
Quote:
98-ban az Ozirisz kiadónál megjelent az Új magyar nyelvtan című könyv, amelyben a szerzők nyíltan kétségbe vonják, hogy a magyar egyáltalán ragozó nyelv-e, és megpróbálják összemosni a hajlító nyelvekkel. Kétféle hajlítás van: A belső hajlítás, ami a tőhangzó minőségi megváltozásával jár, amire egyáltalán nincs példa a magyarban. A külső hajlítás is, amikor toldalékok jelennek meg, csak messziről hasonlít a magyar ragokra, teljesen másról van szó.
Ezt a 19.század elején még tudják a nyelvészek, ez a felosztás Nyugat-Európában született meg. Nagyon jól megfogalmazzák, mi a rag. A rag a ragozó nyelvek sajátja. Az oroszban nincs rag, még ha látunk is orosz főnévragozási táblázatokat. Ez merő tévedés, az oroszban hajlítás van.
Ugyanez a könyv még tovább megy. Figyeljük meg, mi folyik a háttérben. Kétségbe vonja a nyelvünk ragozó jellegét, és nyíltan megpróbálja összemosni a hajlító nyelvekkel. Másrészt nemhogy kétségbe vonja, teljesen kihagyja a mellérendelő mondatszerkezetet. Az alárendelő összetételekkel hosszasan foglalkozik, a mellérendelést teljesen kihagyja. Hát mi ez, ha nem durva, erőszakos kísérlet a magyar nyelv globalizálására.
Februártól kezdve a debreceni magyar szakosok számára kötelező jelleggel előírták a Chomsky-féle generatív nyelvtan tanulását. Ez egy nagyon tehetséges, amerikai nyelvész. Az angol nyelvre adott leírásai nagyrészt elfogadhatók, de a magyarra nem. Ő nem is foglalkozik a mellérendeléssel, mert nem is érti a jelentőségét.
Ez azt jelenti, hogy a magyar szakosok tanításában ezentúl nem a finnugor elméletet, nem a latin grammatizálást fogjuk erőltetni, hanem hogy a generatív nyelvtan, az angolszász úthenger, ami borzalmasabb és ijesztőbb még a finnugor vagy latin grammatizálás. Úgy történik az anyag leadása, hogy az angolszász szakirodalomból az oktató kiemel egy angol példamondatot, azt lefordítja magyarra, és a továbbiakban ezt hiteles magyar mondatnak tekinti. Most már a példamondatok sem lesznek magyarok. A finnugor rokonságra és a latin grammatikára alapozó magyar nyelvtől merőben idegen módszer legalább a példamondatokat meghagyta magyarnak. Emlékezzünk vissza, hogy az unalmas nyelvtanórákon a példamondatok hoztak egy kis élénkséget, mert azok a magyar szépirodalom legjavából származtak, a legjobb íróinktól, költőinktől, a népdalokból, népmesékből. Ennek vége. A kapukon belül van a generatív gőzhenger, tarol, tipor, a nyomában nem nő magyar szó. Lehet magyar mondatokat hallani ezentúl is, de ezek már angol mondatfűzés szerint lesznek szerkesztve.
Úgy néz ki, mintha a háttérben azt mondanák, hogy ti csak vitatkozzatok, hogy finnugor, török vagy sumér, nekünk mindegy, mert szépen addig végrehajtjuk a nyelv globalizálását. Lépten-nyomon hallani ilyen példákat.