Mehr hermeneutikai jóindulatot! --- ahogy a bölcs német mondja. Fülöp nem lehet a saját felesége (és ily módon leendő gyermeke anyja és apja egy személyben) nemcsak azért, amit a világról tudunk, hogy nem androgün. Hanem grammatikailag se: hogy állna össze az a mondat, amiből ezt lehet kiolvasni? Mit kezdünk Letiziával a mondatban, kedves Hernádi nyelvész úr? Ti. ha úgy értelmezzük, hogy Fülöp a saját felesége, a mondat teljesen rossz, ha viszont úgy, hogy Letizia a spanyol trónörökös felesége, már nem is olyan rossz grammatikailag, és még értelme is van, és még a világról való tudásunkkal is egybevág. (Lehetne másképp is mondani, nem vitás, és még az is lehet, hogy az a mésik szerkezet gyakoribb és elfogadottabb.
Gördülékenyebb...)
A súlyosabbik kérdés inkább ez (és én nem látom, hogyan függ össze az előzővel):
Hernádi Sándor wrote:
Terjed a ragtalanság, a mondatszerkesztő ragok mellőzése.
Honnan tetszik venni ezt? És mivel lehetne alátámasztani? Van ezen kívül más példa is? Én nem tapasztalatam, hogy a ragozás el-elmaradozna a mai magyarban, és hogy nagy küzdemeket kéne
emiatt folytatnom azért, hogy megértsem beszélgetőpartnereimet.