A Temze és a londoni Temze-part jelentősége
az 1666-os nagy tűzvész előtt

1. London szerepe Angliában a 16. század elején

Henri Pirenne óta a várostörténet fontossága megkérdőjelezhetetlen, hiszen a városokból eredt mind a szellemiség, mind az ipari-kereskedelmi gyakorlat, ami aláásta a feudalizmust, és utat készített a kapitalista gazdaságnak. Ez pedig egyben a kormányzati forma átalakulására és az új humanista-machiavellista ideológiákra, kultúrára is hatott.Pirenne, Henri: Medieval Cities, their Origins and the Revival of Trade (Princeton: Princeton UP, 1925) Ezért a nagyvárosok, a főbb városok, a későbbi fővárosok és környezetük fejlődésének tanulmányozása támpontot nyújthat a feudalizmusból kapitalizmusba való átalakulás követésében, megértésében. Különösen igaz ez Londonra, Anglia legnagyobb és legközpontibb, a rómaiaktól kezdve szinte fővárosi rangú településére, hisz egyrészt relatíve sok – mind írásos, mind vizuális – forrás áll rendelkezésünkre, ugyanakkor Angliát és Londont mindig is az európai kapitalizáció, tőkefelhalmozás, a ’kapitalizmus bölcsőjének’ tekintették, és a város fontossága a mai napig megkérdőjelezhetetlen.

London római (Londinium) vagy egyes elméletek szerint még azt megelőző, kelta alapításától (Llyn-Dun/Din, jelentése szerint a ’domb a víz mellett’) kezdve az kétségtelen, hogy kialakulását, dinamikus fejlődését és későbbi vezető szerepét nagyrészt földrajzi adottságainak, köztük a Temzének is köszönheti.Watson, Bruce: Old London Bridge Lost and Found 11. (London: English Heritage Museum of London Archeology Service, MOLAS, 2004) Ez nem csupán a mai kutatóknak nyilvánvaló, de John Keill már a 17. század végén megjelent, Examination of the Reflections on the Theory of the Earth (1699) című művében leszögezte, hogy folyók nélkül nem lennének nagyvárosok, sem távoli helyekkel való kereskedés, mert ezek nélkül nem lehetne tömegesen ellátni az embereket.Keill, John: An Examination of the Reflections on the Theory of the Earth (London: Henry Clemens, 1699) idézi Ackroyd 9.

Tény, hogy a dél-kelet Angliából északra tartó fő római útvonal, az ún. Watling street a másik, dél-nyugatról északra futó főbb utat, az ún. Stone street-et Londonnál, a Temzét pedig Westminsternél keresztezte, ami hozzájárult mindkét település fontosságához. Westminster fejlődését segítette a fejlődő London közelsége mellett a Hitvalló Edward (Edward the Confessor) által az 1040-es években alapított Westminster Apátság, majd a későbbi építésű Westminster palota, ami később királyi és bíráskodási-törvénykezési központtá is vált.Watson 13. Az 1965-ös Nagy-London (Greater London) néven történő egyesülésig jogilag különálló, bár 1540 óta városi rangot is élvező Westminster, London szomszédjaként függött ugyan Londontól, ahogy London pedig a Westminsterben székelő királytól, de közigazgatásilag független maradt. Ugyanakkor mindkettő egyformán függött a Temzétől, és sok mindenben a Temze is kapcsolta össze őket. Westminster és a szomszédos London, amely a 16. században már Anglia legnagyobb városa, 1750-re pedig a világ negyedik legnagyobb városa, tehát tanulságos esettanulmányt kínálnak, fő közlekedési és kereskedelmi útvonaluk, a gazdaság egyik motorjának és vénájának tekinthető folyójuk, a Temze funkcióinak és változásának rövid feltérképezése pedig ennek szerves részét képezheti.A. L. Beier – R. Finlay (szerk.): London 1500–1700, The Making of the metropolis 1. (London: Longman, 1986)

A városok, köztük London és később Westminster is, gazdasági, társadalmi és adminisztratív szerepükön túl fontos kulturális központok is voltak.Le Goff, Jacques: The Town as an agent of civilization In Cipolla C. M (szerk.): Fontana Economic History of Europe. The Middle Ages. (Glasgow: Fontana, 1972) Ugyanakkor, ahogy azt Philip Abrams és E. C. Wrigley Towns in Societies című 1978-as munkája is hangsúlyozta, a városokat nem szabad elszigetelten vizsgálni, csakis az adott társadalmi kontextusban értelmezni, és erre London jó példa, hisz egyrészt a kapitalista fejlődés előképe volt, mégis fejlődése egyedi és megismételhetetlen volt más városokhoz képest.Abrams, Philip – Wrigley, E. A. (szerk.): Towns in Societies: Essays in Economic History, Economic Sociology 2. (Cambridge: CUP, 1978) Ezt részben tükrözi London eltérő és dinamikus demográfiai növekedési üteme is: amíg London lakossága 1550-ben közel 120 ezer fő volt, addig 1600-ban már közel 200 ezer lakos élt a városban. Angliának a 16. század közepén közel 3 millió lakosa volt, ebből kb. 120.000 volt londoni, míg 1600-ra a 4 millió angol lakosból már közel 200.000 ember élt ott. London demográfiai növekedése tehát jóval az országos átlag felett volt, nem véletlen, hogy a korabeliek vágyai-hiedelmei szerint “a Londonba vezető út arannyal volt kikövezve”.Finley-Shearer-t idézi Beier-Finlay 36. A vágyak, legendák és hiedelmek mindig szubjektívek, de az földrajzi-történelmi- és politikai tény, hogy London (és Westminster) elfoglalása mindenkor az ország elfoglalásának előfeltétele volt, a Temze szélesebb értelemben történő „elfoglalása és uralása” pedig London (és Westminster) elfoglalásáé. Az alábbi rövid tanulmányomban ezért a Temze és London az 1666-os nagy tűzvész előtti kapcsolatát, főként pedig a késő-középkorban és kora-újkorban betöltött szerepének legfontosabb aspektusait igyekeztem csokorba gyűjteni főként London városának és ehhez kapcsolódóan Westminster, azaz a király szempontjából is.

2. A sokarcú Temze

A Temze (a mai angol Thames) szó Tamar, Teme és Taff gyökere a kelta tam szóból eredhet, amely simát, illetve szélesen elterülőt jelentett.

A kelták a folyót Tamesa vagy Tamesis néven emlegették, a római Julius Caesar második angol partraszállásakor, i. e. 54-ben pedig Tamesis-ként említette. E néven említette két korai forrás, mind a római Tacitus, mind a görög Cassius Dio is. Később, de ezzel egybecsengően, a 9. században élt történetíró, Nennius a The History of the Britons című krónikájában pedig Tamisia-ként említi.Watson 11, Nennius (i. sz. 858): Historia Brittonum In Momsen, Theodore (szerk.): The Latin Library, web. www.thelatinlibrary.com/histbrit.html. Letöltve 2016.08.04, Kitson, Peter R: British and European River Names In Transactions of the Philological Society. 1996/2. 73–74., Coates, Richard: A new explanation of the name of London In Transactions of the Philological Society. 1998/2. 203–229. Ugyanakkor más kutatók szerint a szó lehet akár szanszkrit eredetű is, jelentése ’sötét’, mert a teme szótag sötétre is utalhat.Watson 12, Coates 203–204. Érdekes, és tán ezt alá is támaszthatja, hogy a Temzét gyakran hasonlították a Nílushoz, először feltehetőleg egy 14. századi chester-i szerzetes, Ranulphus Higden Polychronicon című művében olvasunk erről.Ackroyd 24. Mind a Temzét, mind a Nílust gyakran emlegetik a források ’a halottak folyójaként’ is. A mozdulatlan víz a halált idézi fel, a mozdulatlanság, állóvíz benyomása pedig a Temze széles medrű, sekély vízű jellegéből adódhatott az i. sz. 3. század, azaz a folyóvíz szintjének emelkedése előtt.Ackroyd 114–116.

Lássunk elsőként néhány fontosabb jelenlegi földrajzi tényt a Temzéről. A 346 kilométer hosszú Temze ma nyolcvan szigetet ölel körül, és Anglia leghosszabb, Nagy-Britanniának pedig a Severn után a második leghosszabb folyója.Cove-Smith, Chris: The River Thames Book: a Guide to the Thames from the Barrier to Cricklade with the River Wey, Basingstoke Canal and Kennet & Avon Canal to Great Bedwyn. (St. Ives, Cambridgeshire: Imray Laurie Norie & Wilson, 2006). A Temze Kemble-nél ered, amit a Temze ’fejének’, vagy ’Temzefőnek’ is hívnak (the Thames Head), és az Északi tengerbe ömlik.Hewitt, Rachel: Map of a Nation – A Biography of the Ordnance Survey (London: Granta, 2010) A 16. századi londoni krónikás, John Stow is a Temze eredetét Cotswolds vidékére teszi Titburytől kb. egy mérföldnyire.Stow 1603. web i. 1. Letöltve: 2016.08.25.

A Temze több adminisztratív és politikai név előtagja, köztük a Nyugat London és Oxford között elterülő ‘Temze-völgy’ névadója, illetve a torkolat fölötti területen, az apály-dagály ingadozás által még érintett ‘Temze kapujának’ nevezett területnek, és a Londontól keletre fekvő Temze torkolatának is. Nagy jelentőséggel bír, hogy Londonnál az apály-dagály ingadozása akár hét méteres szintemelkedést és süllyedést is jelenthet, és ez csak a Teddington gát és duzzasztó után tűnik el, ezért fontos megkülönböztetni a Teddington fölötti, illetve alatti Temze szakaszokat, előbbi a szárazföldi, édesvizi folyó, utóbbi pedig a tengeri jegyeit hordozza.Dix, Frank L.: Royal River Highway: a History of the Passenger Boats and Services on the River Thames. 5. (Newton Abbot; North Pomfret, Vt.: David & Charles, 1985). A Temze medence egyik részét a ’szász partként’ (the Saxon Shore) ismerjük, amit egyes kutatók szerint a szász támadók elleni védekezésként épített erődről neveztek el, mások pedig az elnevezést a szászok lakóhelyéről vezetik le.Ackroyd 72.

Kulturális-vallási értelemben a Temze a civilizáció kezdetétől kezdve ‘szent hely’ volt, kelta papok, druidák hódoltak, áldoztak a folyónak, amit a régészeti leletekből, a folyóba dobott számos érméből, tárgyból is láthatunk.Watson 15–16. A népszerű középkori krónikás, Geoffrey of Monmouth a 12. században is ‘nemesnek és szentnek’ nevezi a Temzét a History of the Kings of Britain című művében. A Temze védőszentje Szent Birinus volt, aki a 7. században térítette az első szászokat keresztény hitre, és merítette be őket a folyóba.Monmouth, Geoffrey (1136): The History of the Kings of Britain 53–55. (translated by Lewis Thorpe, New York: Penguin, 1966) Peter Ackroyd Venereble Bede krónikájából azt a legendát idézi, amely szerint Angliai Szent Albán pedig “kettéválasztotta a Temzét” mielőtt keresztény mártírhalált halt i. sz. 303. június 22-én.Venereble Bede krónikáját idézi Ackroyd 88. lexikon.katolikus.hu/A/Alb%C3%A1n.html Letöltve: 2016.08.23. A középkorban a London hídon állt a 12. században szintén mártírhalált halt Becket Tamás (Thomas Becket, St Thomas the Martyr) kápolnája is, egy 18 méter hosszú gótikus templom.Watson 34–35. Kívételesnek számít ma már, hogy Putney hídjának mindkét lábát a mai napig egy kápolna őrzi. A Temze partján, a szent hely (és jó közlekedés) vonzáskörzetében sok apátság és kolostor is épült: Abbingdon, Reading és Dorchester, Eynsham, Rewley, Osney, Streatley és Chertsey. A 7. században bencés kolostor épült Westminsterben, melyet Sebert, a keleti szászok keresztény királya patronált, akinek sírja az apátságban található.Ackroyd 97–100. A bencések továbbá mocsarakat csapoltak le és erdőket ritkítottak, vágtak ki, a művelés előmozdítására. Bradley, S. – N. Pevsner: The Buildings of England – London 6: Westminster, 105. New Haven: Yale University Press, 2003.

A Temze nem csupán ’szent és kultikus folyó’, de ’az idő és a végtelenség, és örökkévalóság szimbóluma’ is volt. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy a Temze két partján fekvő, a Nyugat Londonban, Syonban található Brigitták kolostorának (Syon Bridgettines) és a folyó túlsó, déli partján Sheenben fekvő karthauzi kolostornak (Charterhouse) kötelező volt VI. Henrik (1422–1461) idejében felváltva harangoznia, így amikor az egyik parton elhallgatott a harang, a másikon kezdtek el folytatólag harangozni.Barber, Bruno – Thomas, Christopher: London Charterhouse, London: Museum of London Archeology Series (MOLAS), 2002) A Temze parthoz kapcsolódó fontos egyházi intézmények, templomok, apátságok és kolostorok sorában kivétel a londoni Szent Pál templom (későbbi székesegyház), amelyet Mellitus, London első püspöke 604-ben alapított a városban, a központban, de nem a folyó partján. Watson 18. Szintén szimbolikusnak tekinthető, hogy London nagy és híres órái is mindig a Temze mellett találhatók. A mai napig a westminsteri parlament toronyórájaként közismert Big Ben is a Temze partján áll. A Big Ben előtti időkben pedig a régi westminsteri királyi palota toronyórája töltött be hasonló szerepet, ütött óránként, ami John Stow, a Tudor-kori London krónikása szerint (1603) egészen London városáig elhallatszott.Stow 1603 web ii. 120. Letöltve: 2016.08.26. Az idő meg a Temze így tehát szimbolikusan is összekötötte Westminstert és Londont a folyón keresztül.

A Temze használata nem csupán területenként, szakaszonként, de évszakonként és évszázadonként, azaz térben és időben egyaránt változott. A Temze legnagyobb jelentősége hajózhatósága volt, főként télen, magas vízállás mellett volt jól hajózható, amikor az utak amúgy is járhatatlanok voltak.Langdon, John: Inland Water Transport in Medieval England, In Journal of Historical Geography 9. 1993/19. 1–11. A Temze hajózhatósága és völgye sok népet, letelepülőt vonzott, köztük a keltákat, rómaiakat, angol-szászokat, majd a Vikingeket és a normannokat is, gazdasági jelentőségét pedig már az 1086-os I. (Hóditó) Vilmos (William the Conqueror) készíttette Domesday Book feljegyzései is bizonyítják. Az 1215-ben I. Földnélküli Jánossal pedig éppen a Temze partján, Runnymeednél aláíratott Magna Carta 23. klauzája („Senki nem kényszeríthető saját pénzén hídat építtetni.”) szintén részben a Temzéről szólt, amely a folyó fontosságát közvetve is igazolja.Magna Carta, 1215, web: www.bl.uk/collection-items/magna-carta-1215, fordítás tőlem, illetve Bagley, J. J. – Rowley, P. B. (szerk. 1966): A Documentary History of England (1066–1540) 105. (Aylesbury: Penguin, 1966)

Ma a Temzén 106 gyaloghíd van, 76 a Teddington gát fölötti, a nem áradó részen (magasságuk 2,2 métertől 9,7 méterig terjed) és 30 híd van a Temze áradó, tengeri részén a 9 vasúti és 19 autós híd mellett. A legrégebbi, 1250 óta fennálló Temze híd az ún. New Bridge, ahol a Windrush folyó a Temzébe ömlik, a legújabb pedig az ún. Millénium gyalogos híd (Millenium Footbridge), melyet a Szt. Pál székesegyház és a Tate Modern galéria között gyalogosok részére építettek 2000-ben, és adtak át nekik 2002-ben.Thacker, Fred S. (szerk): The Thames highway: a history of locks and weirs. 77, (London: Thacker, Fred S., 1920)

A Temze folyón először a rómaiak emeltek pontonhidat. A római korban, az i. sz. 3. század előtt, a Temze apály-dagály emelkedése kicsi, nem egészen egy méter volt, és medre kétszer szélesebb volt és majd fele olyan sekély, mint ma.Watson 17. A rómaiak alatt Londonban ugyanakkor már három híd is állt a Temzén: az elsőt az i. sz. 40-es években a Fish Street Hillnél emelték, majd egy ideiglenes hídat építettek i. sz. 85–90 közt a Pudding Lane-nél, végül egy állandó híd is épült i. sz. 100 körül, a London híd, ami aztán kb. 230 évet állt.Ackroyd 135. A kis jégkorszak miatt a kora-középkorban, i. sz. 3. századtól folyamatosan emelkedett a folyó vízszintje. A fa híd helyett a 13. század elején kőből épült London híd (amely 1760-ig állt az eredeti helyén), így már kettős funkcióval bírt. Egyfajta barikádként is szolgált, csökkentette az apály-dagály hatását, egyben pedig elősegítette a folyó téli befagyását is. Ezután a gyorsabb áramlású és mélyebb folyóvíz a gyorsabb közlekedésnek kedvezett, viszont az áthaladásra képes hajók mérete ettől kezdve korlátozott volt. A hidak ugyanakkor jó ürügyet szolgáltattak egyben az áruk megállításához és helyi adóztatáshoz.Blair, John (szerk.): Waterways and Canal Building in Medieval England 262. (Oxford: OUP, 2009) Sok helyen azonban iszapos és ’álló’ zárványok alakultak ki. (Ld. továbbá az iszaposodás (silting) problémáját. A 14. századtól a Temze Henley és Oxford közt nem volt nagyobb hajókkal hajózható, de a 16. századra megnyitották azt Henley és Burcot közt. Blair 263.

A Temze és London korai kereskedelmi fontosságára az egyik közvetett bizonyíték a London híd különleges gazdasági-kereskedelmi szerepe. John Stow 1603-ban már kiemeli a Temze, illetve a London híd használatát, hasznát. Leírja, hogy a hídon egy kápolna mellett számos kereskedő, és rövidárukereskedő boltja található, a híd egyfajta piacként is működik.Stow 1603 web i. 21–22. Letöltve: 2016.08.26. A London hídon a 14. században 62 bolt volt a keleti és 69 bolt a nyugati oldalon, azaz 131 bolt volt összesen.Watson 34–35. VII. Henrik alatt a 16.század elején pedig még szintén 129 ingatlanról tudunk a London hídon, és piacot is tartottak rajta, de a túl nagy tömeg miatt azután ezt átköltöztették a Temze déli partjára, Southwark területére. A London híd legimpozánsabb épülete, egy festett fa építmény tornyokkal és kupolákkal az ún. Nonsuch house, azaz a ‘páratlan ház’, vagy ‘nincs még egy ilyen ház’ volt.Watson 36. Már kevésbé impozáns látványt nyújtott, hogy a London hídra tűzték ki a felkelők, haza- vagy felségárulók levágott fejeit is elrettentésképpen, hisz így azok mindkét partról, távolról is jól láthatók voltak.Ackroyd 140–144. A híd központi szerepét, közösségformáló erejét és jelentőségét az is mutatja, hogy a londoni polgárok végrendeleteikben sokszor hagytak pénzt vagy építőanyagot a Temze hídak építésére vagy karbantartására.Stow 1603 web ii. 22. Letöltve: 2016.08.26. A 15. század elején Sir Peter Bessils köveket adott Abingdon hídjának újjáépítéséhez, míg Geoffrey Barbour 1000 márkát hagyott ugyanerre a célra.

Laura Wright Sources of London English: Medieval Thames Vocabulary (1996) című munkájában 28 féle középkori bárka, ladik, csónak és hajó típust említ.Wright, Laura, Sources of London English: Medieval Thames Vocabulary. Oxford: Clarendon Press, 1996. Egy 1514-es rendelet az olyan bárkákról beszél, melyeket a Temzén használnak „az ember emlékezete óta”. A közel nyolc méteres „hajó-kompot” három ember evezhette, és 6–8 utast tudott szállítani, bár sokszor túlterhelték.Stow 1603 web i. 12, 24. Letöltve: 2016.08.26. Az egyik legrégebbi komp az északi parti Vauxhallból Lambethbe közlekedett, a Horseferry út neve a mai napig őrzi emlékét. Volt egy komp Dowgate és a déli-parti Southwark közt a 13. századig, mielőtt a kő London híd megépült volna. Egy másik komp pedig Gravesend és Tilbury közt járt, ezt hívták rövid átkelésnek (short ferry), míg a hosszú kompátkelés (long ferry) Gravesend és Billingsgate közt volt értendő.Ackroyd 126–127.

London népszerűsége és dinamikus bővülése miatt a 16. századtól kezdve a város mólóin megjelentek már a tengerjáró hajók is, Deptford-nál pedig hajódokk is épült. A Shadwell és Limehouse közti szakaszon a késő-középkorban, kora-újkorban mind több hajójavító dokkról tudunk, ahol egyre több hajót építettek, illetve javítottak, köztük Deptford volt a leghíresebb.Ackroyd 105.

A Temze mind a Teddington gát feletti édes-, mind a gát alatti, sós vizű szakaszai az emberek és az állatok étel és italszükségleteinek kiszolgálása mellett fontos közlekedési útvonalat és vízi energiát és jelentett, emellett pedig évezredeken át a mezőgazdaság, a halászat, a malmok és a kereskedelem alapvető szükségleteit is kielégítette. Ugyanakkor a molnárok és a halászok, illetve a hajósok, a kereskedők és a szállítók antagonisztikus érdekellentéte mindvégig megmaradt, és e konfliktus az évszázadok során a duzzasztók és a gátak építése körül csúcsosodott ki. John Langdon szerint 1086-tól a 14. század elejéig a folyón levő malmok száma ugyan alig nőtt, ám ezt követően mind a Temzén, mind más folyókon a malmok jelentősen elszaporodtak.Langdon, John: Mills in Medieval English Economy: England 1300–1450 6. (Oxford: OUP, 2004), McDonnell, K. G. T: Medieval London Suburbs 82. (London: Phillimore, 1978) Ez nyilvánvalóan összefüggésben áll a népesség növekedésével és az emberek növekvő élelmiszer szükségletével.

A molnárokkal állandó harcban állva ugyan, de Oxford és London közt rendszeresen fát, gyapjút, élelmiszert és élőállatot is szállítottak a Temzén. Az 1666-os nagy londoni tűzvész után a város, különösen a Szt Pál templom újjáépítéséhez Cotswolds környékéről a követ szintén a folyón úsztatták le. A vasút korszaka előtt a Temze teherszállító kapacitása kulcsfontosságú és megkérdőjelezhetetlen volt. A Temze parti londoni Dowgate kerületben levő Steelyard, amely 1170 után a Hanza kereskedők központjaként a népszerű kereskedelmi mérlegéről, ’mázsálójáról’, lett ismert, a kereskedők és a hajósok köreiben ismert rakpart, dokk és kikötő, kirakodó és mázsáló kerület volt egyben.Stow 1603 web i. 23–25, ii. 284, Letöltve: 2016.08.26. Ld. továbbá a három London rakparti daru jelentőségét.

A Temze hozzájárult London gazdasági-kereskedelmi, majd ehhez kapcsolódóan pénzügyi felemelkedéséhez, hisz a gyapjú, majd textilexport egyik fő központja és útvonala volt. Ugyanakkor Londont a kontinens és a világ különböző részeiről számos használati és luxus cikkel, fával, fűszerekkel szőrmével, selyemmel és borral is ellátta a Hanza és a velencei flotta, majd később az angol flotta a Temzén és a londoni kikötőin keresztül.Ackroyd 187.

A halászat és a hajózás konfliktusát úgy próbálták feloldani, hogy úgynevezett „bárka és csónak csatornákat”, ún. „bárkanyelőket” (barge-gutters) építettek ki, melyeken mind a csónakok, mind a lazacok és az angolnák át tudtak jutni.Pannett, David: Fish Weirs of the River Severn with particular reference to Shropshire I. 371. (1988) A halhálók problémáját ez azonban nem oldotta meg. A Magna Carta ugyan már 1215-ben rendelkezett a temzei halhálók korlátozásáról, de az angol főadmirális még 1580-ban is arról panaszkodott a londoni polgármesternél, hogy a London híd és a Windsor kastély között a temzei hajózást nehezítik a londoni halhálók, és egyben újból kérte a probléma orvoslását.Stow 1603 web ii.153, 170. Letöltve: 2016.08.26.

A halhálók problémájának megoldása annál is nehezebbnek bizonyult, hiszen a változó éghajlat, aszályos évek, pestis tizedelte lakosság változó lélekszáma, termelési és fogyasztási arányain túl a hal fontosságához a vallási szokások is hozzájárultak. I. Erzsébet pedig még a pénteki halnapot szerdára is kiterjesztette 1596-ban, hogy a 16. századtól duzzadó lélekszám, az ‘elkerítések’ (enclosures) miatt, illetve az aszályos, mind gyakoribb rossz termésű években elszegényedett embereken segítsen, és az éhínséget csökkentse, a lázadásokat megelőzze. A törvénynek az is célja volt, hogy az „embereket eltántorítsa a felesleges pazarlástól, felháborító fogyasztástól, és megelégítse mérsékeltebb táplálkozással”, ezért I. Erzsébet a szerdát is halnapnak nyilvánította. Ez tovább növelte a hal és így a folyó, illetve a halászat fontosságát, a növekvő halkereslet pedig minden helyi és országos rendelet és a súlyosbodó bírság ellenére a temzei halhálók újbóli elszaporodását eredményezte.Royal Proclamations 1596, Ld. még Stow 1603 web i. 8. Letöltve: 2016.08.26.

Amikor az 1630-as években Wenceslaus Hollar lefestette Londont az 1666-os nagy tűzvész előtt, képén a Temze partját sokféle tevékenységi köre mentén ábrázolta, a rakparton a kikötők és rakodóhelyek nevei tisztán kivehetők és beszédesek: Queenhithe, a Paul’s Wharf, Three Cranes, a Stilliard, vagyis a korábban említett Hanza központ a ‘Steelyard’ stb.Ackroyd 106. Hugh Willoughby és Richard Chancellor 1553-ban a Temze partjáról, Deptfordból indultak el a világ körbehajózására északi átjárót, utat keresve Indiába.Ackroyd 105. Willoughby és Chancellor egyik hajója orosz partokat ért, később ez a kapcsolat eredményezte a ’Moszkva Kereskedelmi Társaság’ (Moscowy Company) angol–orosz kereskedelmének kezdetét.

További hajózást és halászást nehezítő tényezőként tartják számon, hogy a vízigényes szakmák iparosai, köztük a mészégetők, a serfőzők, a harangkészítők, a téglavetők és cserépégetők, a fa- és a fémfeldolgozók is mind nagyobb számban települtek a folyók, így a Temze partjára is. A városi tűzveszély miatt szintén a folyó mellé száműzték a tűzveszélyes szakmák, köztük pl. a kosárfonók képviselőit is.McDonnell 77–81. Samuel Pepys naplójában szintén sokat ír Londonról és a Temzéről, a víz és a tűz kapcsolatáról, köztük az 1666-os nagy londoni tűzvészről is. A nagy londoni tűzvész után újjáépülő város északi folyó és rakpartja is megújult, új dokkok épültek Dowgatenél és Puddle Docknál, a Temze utcát kiszélesítették és a házakat rendezettebb sorban építették újra a Sir Christopher Wren által újjáépített 51 templom mellett.The Illustrated Pepys. Extracts from the Diary (1660) 7–9. 162–164, 226. (szerk.) Latham, Robert, (Bungay, Suffolk: The Chaucer Press, 1979) Sir Christopher Wren Chelsea-ben kórházat is épített sebesült katonák számára, Greenwichnél pedig egy másikat a tengerészeknek.

A Temze sokoldalúságára, modern szóval élve „multi-funkcionalitására” jó példa, hogy befagyása 1815-ig lehetőséget nyújtott télen vásártartásra is, így 1608-tól tartottak az akkoriban rendszeresen befagyott folyón ún. ’Jeges vásárt’ (Frost Fair), mely során számos sátrat állítottak fel a Temze jegén mind a vásárosok, mind szórakozást keresők részére. 1815 után azonban az éghajlat felmelegedése, és az 1825-ben már kicsit más helyen megépült alacsonyabb és laposabb London híd véget vetett a jeges vásároknak, hisz a folyó ezután nem, vagy nem eléggé fagyott be már ehhez.Hart, Dorothy (2004): Seven Springs and the Churn. web: www.the-river-thames.co.uk. Letöltve: 2010.05.17.

A Temze a középkorban szélesebb és sekélyebb is volt, hisz nem volt még kiépítve a rakpart, és mivel a folyó lassabb folyású volt, könnyebben befagyott. Ráadásul a régi London híd pillérei közel álltak egymáshoz, és télen a nagyobb jégtáblák eltorlaszolták a közöket és így gátat, duzzasztót képeztek.Oliver, Stuart: Navigability and the improvement of the river Thames, 1605–1815. 176. In Geographical Journal 2010/2. A Temze befagyásáról szóló első beszámoló jelenlegi tudomásunk szerint i. sz. 250-ből származik, amikor a folyó kilenc hétig volt befagyva. 923-ban is meglepően sokáig, 13 héten át bonyolítottak le forgalmat a befagyott Temzén, 1410-ben pedig a folyó még tovább, 14 hétig volt befagyva. Korabeli leírások szerint VIII. Henrik 1536-ban Londonból Greenwichbe szánon ment le a Temzén, míg I. Erzsébet 1564-ben lövészeten vett részt a befagyott Temzén.Schneer, Jonathan: The Thames 68–70. (New Haven: Yale Univ Press, 2005) Walford 13. Az 1608-as első temzei jeges vásár idején sátorvárost is építettek a folyón, miközben sokan jéghokiztak, és jégtekéztek rajta. Az utolsó jeges vásárról 1815-ben tudunk.Stow 1603 web i. 104; ii. 27, 69, 101, 361. Letöltve: 2016.08.26. A Temze a következő években fagyott be teljesen: 1408, 1435, 1506, 1514, 1537, 1565, 1608, 1621, 1635, 1649, 1655, 1663, 1666, 1677, 1684, 1695, 1709, 1716, 1740, (1768), 1776, (1785), 1788, 1795 és 1814.

Közjogi értelemben a Temze egyszerre senkié és így egyben mindenkié volt, sem a király, sem a londoni városvezetés tulajdonát nem képezte. Ugyanakkor a hasznokért, vámokért nagy harc folyt. A 10. században már feljegyzést találunk Billingsgate vámjáról. Az ott kikötő csónakok, vagy hajók négy penny vámot fizettek.Ackroyd 73.

A folyó egyfajta társadalmi kiegyenlítő szereppel is bírt. A Temze a munkát keresők és az ambíciókkal bírók mellett az ellenállókat és lázadókat is vonzotta, köztük Jack Straw felkelőt is, aki 1451-ben a temzei halászok elégedetlenségére is építette parasztfelkelését. A John Wycliff, a 14.század végén élt első angol reformátor követőiként ismert lollardok az oxfordi központjuk mellett szintén a folyó mentén Marlow-ban, Faringdonban és Abingdonban szervezkedtek, mozogtak, terjeszkedtek. Az 1431-es lollard felkelést Abingdon mellett verték le.Ackroyd 117–118. Később, a 17. században pedig a levellerek, az ún. forrdalmi ’egyenlősítők’ a Temze partján levő Putney-ban gyűlekeztek 1647-ben. A folyót ezért sokan a szabadság, szabadságharc szimbólumaként is említették.Ackroyd 119.

A középkorban a Temze a négy királyi folyó egyike volt, és a vízőr (waterbailiff) felügyelte azt a Stainestől felfelé. A Temzén a hattyútartás királyi privilégiumát a király a londoni borkereskedők céhének (London Vintner’s Livery Company) engedte át annak minden dicsőségével és költségével.Schneer. xiii.

A Temze Tudor kori térképe (John Norden, 1593)
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:London_-_John_Norden%27s_map_of_1593_version_2.jpg

A Temzére épült a fent említett Westminster apátság és palota, melyek a királyi udvar és az angol parlament későbbi székhelyeként nyilvánvaló központi szereppel bírtak, de a 16–17. században uralkodó Tudor és Stuart királyok kedvenc palotái, Hampton Court, Richmond, Greenwich, Kew, és Whitehall is a Temzére épültek, kiaknázva védelmi és szállítási előnyeit, és ezzel az udvar jelezte és egyben tovább növelte a folyó fontosságát. A Temze volt a fő összekötő út Westminster királyi palotája és udvara, illetve a City of London, a londoni adminisztráció és városvezetés között is. Többek között John Campbell is hangsúlyozta az utak és a folyók, köztük a Temze jelentőségét a királyi kormányzat rendszerében.Campbell, John: Power and Authority 600–1300 51–78. In Palliser, D. M. (szerk.): The Cambridge Urban History of Britain I: 600–1450 (Cambridge: Cambridge UP, 2000) A királyi felvonulások többnyire Londonon át a Towertől a Cheapside úton át a Szt. Pál templom érintésével Westminsterbe tartottak. 1509-ben például VII. Henrik gyászmenete elôször a London hídon keresztül a Szt. Pál templomba tartott, majd másnap tovább ment a király végső temetkezési helyére, Westminster Apátságába.

A Temze egyszerre volt természetes határ, amely védelmet biztosított a városiaknak, feltartóztatta a hódítókat, lázadókat, a bevándorlókat, és a kontárokat is. Ugyanakkor a rajta átívelő London híd, illetve a bárkák és kompok révén egyfajta híd és összekötő szerepe is volt. Szerepét a La Manche csatornához, vagyis az ’Angol Csatornához’ (the English Channel) hasonlíthatjuk. Londoni metró állomások neveiről ismert a mai napig romokban még álló londoni városfal számos kapujával: keleten a Tower kapu, északon az Aldgate, Aldersgate, Bishopsgate és Moorgate kapuk, illetve a nyugati városkapuk, Newgate és Ludgate, melyek városi börtönként is szolgáltak. Emellett Henry FitzStephen, London polgármestere, a rómaiak által az i. sz. 3. század végén emelt temzei városfalakat is felújíttatta és kibővíttette a város temzei oldalán a 12. században.Mitchell, R. J. – Leys, M. D. R: A History of London Life 28. (Bungay, Suffolk: Penguin, 1963) További védelmet jelentett a városnak a Toweren kívül a Tilbury erőd is, amely első, D-alakú épülettömbjét a Temze északi, essexi partján 1539-ben építtette VIII. Henrik az esetleges London elleni tengeri támadások miatt. Az erőd egy 1536-ban feloszlatott kolostor helyén épült fel.Pattison, Paul: Tilbury Fort 6. (London: English Heritage, 2004) A Tilbury erőd a Gravesendnél levő hasonló struktúrájú New Tavernhez hasonlóan tűzgátló pont is volt. Jól ismert tény, hogy I. Erzsébet Nyugat Tilburybe hivta össze seregeit a spanyol Armada támadására készülve 1588-ban, és ott hangzott el a királynő híres, hazaszeretetre és védelemre lelkesítő ún. Tilbury beszéde is.Saunders, A. D.: Tilbury Fort and the Development of Artillery Fortifications in the Thames Estuary 4. In The Antiquaries Journal, 1960.

3. Folyékony történelem?

A Temze hol védelmi funkcióval bírt, hol viziszínházként is funkcionált. Egy híres példa erre Boleyn Anna 1533-as temzei felvonulása koronázása előtt, illetve kevésbé dicsőséges felvonulása 1536-ban kivégzése előtt. Hasonlóképpen I. Erzsébet idejében is szolgált védelmi szerepkört a Temze, amikor a későbbi királynőt, Erzsébetet testvére, I. Mária a Tower fogságába vitette a Temzén. Ez a temzei rabságba vivo út I. Erzsébet későbbi, 1559-es részben temzei díszes koronázási menete ellenpontozásaként is tekinthető.Ackroyd 103. Ugyanezt a díszes temzei felvonulást látjuk II. Károly alatt, amikor 1662. augusztus 23-án leendő feleségét, a portugál Braganza Katalint bárkán a Temzén Hampton Courtból a Whitehallba kísérte.A bárkákat sokszor élénk színűre festették. Ackroyd 103, 124–126.

I. Erzsébet koronázási mente 1559-ben a Temzén zene és díszlövések közepette a Towerből Westminsterbe tartott a londoni polgármester társaságában. Lambeth temploma pedig ekkor is harangozott, mint mindig, ha Erzsébet elhaladt mellette a Temzén hajózva. Ugyanakkor a nagy zene-bona és zaj potenciális veszélyt is jelentett, hiszen a zajban könnyebb volt a merénylők dolga, erre egy példa, hogy 1568-ban a temzei felvonuláson egy Erzsébetnek szánt, de eltévedt golyó megsebesítette az egyik királynői bárka evezőjét. Korabeli leírások szerint szerencsére a királynő bárkájának üvegablaka volt, és két csodás kabin volt benne, amelyek megvédték az uralkodónőt.Picard, Lisa: Elizabeth’s London: Everyday Life in Elizabethan London 12. (London: St Martin’s Griffin, 2003), illetve Humpherus, Henry (1981): History of the Origin and Progress of the Company of Watermen and Lightermen of the River Thames 1514–1829. 15. (Wakefield: EP Microform Ltd, 1981) Az 1998-as Shekhar Kapur rendezte Erzsébet című filmben ezt a lövést az Erzsébet elleni egyik merényletként ábrázolják, ugyanakkor a filmben a filmrendező szabadságával élve a bárkát nyitottnak ábrázolja, a golyót a látványosabb nyíllal helyettesítve, hogy a nagyobb életveszély és az igen közeli és jól látható nyílvessző miatti nagy riadalom vizuálisan hatásosabb legyen. (A szerző megjegyzése.)

Gyakran, így 1422-ben, és ezt követően számos évben a londoni polgármester beiktatási ceremóniája, városi felvonulása is a Temzén zajlott részben az uralkodói szokások és ceremóniák utánzása, részben a nagyobb biztonság, a város tekintélyének növelése érdekében minden év október 29-én.A Chronicle of London from 1089 to 1483 111–113. (újranyomat, Felinfach: Llanerch Publishers, 1995) A városi libériás céhek temzei bárkái is mind díszesebbek és figyelemfelkeltőbbek lettek, az aranylevelekkel borított bárkákat ezüstözött evezőkkel hajtották, a 17. századtól pedig már bárkai díszletek, tablók, élőképek is szórakoztatták a közönséget. Ezek az éves temzei felvonulások, rituálék 1856-ban értek kényszerű véget a folyó „modern-kori betegségei” miatt, a folyón elszaporodó gőzösök, és főként a mind nagyobb folyó-szennyeződés miatt. 1858-ra a Temze szennyeződése, bűze pedig már olyan méreteket öltött, hogy korabeli hírek szerint a parlamenti képviselők nem tudtak a bűztől a folyóparti westminsteri parlamentben ülésezni. A Temze déli partja, Southwark a 16. századtól a gombamód szaporodó medve- és bikaheccelések, kocsmák, fogadók, „fürdők”, bordélyházak, illetve színházak révén a szórakoztató ipar színhelye lett.Stow 1603 web. ii. 56. Letöltve: 2016.08.26.

A város csatornázását Joseph Bazalgette mérnök segítségével próbálták megoldani.Blair 260, Lsd még Bazalgette, Joseph William: On the Metropolitan System of Drainage and the Interception of the Sewage from the River Thames, (Edinburgh: Livingston, 1965) Eközben Londont az árvízektől a város nyugati részén fekvő vízgyűjtők és „átemelő” állomások (pumping stations) védték. Később, a 19.századtól, miután a vasút korszaka nagyban tehermentesítette a folyót, a Temzét a mind gyakoribb és népszerűbb evezős versenyekkel, regattákkal a sport és szabadidős tevékenységek szolgálatába állíthatták.The Thames web. the riverthames.co.uk. Letöltve: 2016.08.22.

London rohamosan növekvő lakossági és ipari vízigényének kielégítése is nagy kihívást jelentett a középkor végétől, John Stow leírásából nem csupán a vízvezetékek szaporodására és azok finanszírozási módjaira (számos londoni polgár hagyott végrendeletében e célra pénzt) derül fény, és az is látható, hogy az akkor még luxusnak számító „szolgáltatás” fontos lobby célokat is szolgált egyben, több befolyásos udvaronc, köztük VII. Henrik jogi végzettségű tanácsadója, Edmund Dudley londoni házát is „hálából” rákapcsolták a londoni vízvezetékre, ami újdonságnak és luxusnak számított.Stow 1603 web i. 224. Letöltve: 2016.08.24 1582-ben pedig a holland Peter Morice vizi kereket emelt a London híd legészakibb lábánál, amely segítségével vizet tudott pumpálni a városba. Holinshed krónikája (1577) szerint a londoni városvezetés Leadenhallnál felállított egy pumpát a lakosok és az utcák vízzel történő kiszolgálására. Ezt a nagy tűzvészig használták.Holinshedet idézi Ackroyd 249.

4. Epilógus: a Temze ma

Az úthálózat fejlődése és a Birodalom hanyatlása a 19–20. század fordulóján nagyban csökkentették a Temze gazdasági-kereskedelmi szerepét. A II. világháború alatt a Temze védelme kulcsfontosságú volt a honvédelem szempontjából. Rossz emlékként élt London történelmében, hogy a holland hajóhad 1667-ben feljutott a Temzén a medway-i támadáskor. A Temze-torkolat védelmét a II. világháború során részben a Maunsell-féle tengeri erőd látta el, illetve barrage hőlégballonok próbálták a német bombázást akadályozni, hogy a német légierő ne tudjon a Temze jellegzetes alakja alapján és mentén tájékozódni.Turner, Frank R.: The Maunsell Sea Forts. 3 kötet (Kent: magánkiadás, 1995) ill. Kauffmann, J. E. – Jurga, Robert M.: Fortress Europe: European Fortifications of World War II (Boston, Mas: Da Capo Press, 2002.)

London kikötője a mai napig az Egyesült Királyság három legnagyobb kikötőjének egyike, a kereskedelem nagy része azonban Londontól délre tevődött át. Az ipari termelés hanyatlása és a csatornázás (szennyvíz) fejlődése nagyban javította a Temze vízminőségét, és mára visszatért a folyóba az élővilág, a Temze partján ma már gyalogosokat, bicikliseket, sportolókat látunk a középkori hajósok, halászok, iparosok és vásárosok helyett. Az árvízek elleni védekezések jegyében az 1980-as évek elején megépítették az ún. Temze gátat, amelyet évente többször lezárnak, hogy a víz ne öntse el London alacsonyan fekvő részeit, ahogy az 1928-as londoni árvíznél. Az 1990-es évek végén pedig megépítették a a hét mérföld hosszú ún. Jubileumi folyót, mely a Temze árvíz-csatornájaként működik Maidenhead és Windsor körül.Jones, Evan: River navigation in Medieval England In Journal of Geographical History 1993/19. 12–14. Ld. továbbá Biggadike, Eric: Canvey Island Key Drainage Scheme (London: Environment agency, 2006.) www.waterprojectsonline.com/​case_studies/2007/EA%20​Canvey%20​Island%20​Drainage%20​2007.pdf Letöltve: 2016.10.21.

Változó használata mellett és ellenére is a Temze fontossága és multifunkcionalitása ma is nyilvánvaló, és a folyó és a város, a Temze és London kapcsolódásai, ipari forradalom előtti története pedig hasznos betekintést nyújthat mind a középkori, mind a kora-újkori London, mind az angol kapitalizálódó gazdaság, társadalom és kultúra történetébe.

Hivatkozások