Tercinák Nádasdy Ádámhoz

Szigeti Balázs

Az emberélet útjának e szép
Hetvenedik stációját érted el –
Ennek vettük nemrégiben neszét.
Napod nagy figyelmet érdemel:
Jöjjön hát e köszöntő üzenet,
Mely nem mintha Dantéddal érne fel,
Ez inkább csak baráti szösszenet.
Nyelvészet intróval indult a fáma
(Tizenegy éve ismerem – döbbenet!)
Virult a hangtan, zúgott a morféma.
Kiváló szakember, remek tanár!
Óráján nem maradt senki se néma.
S kurzusa emléke máig is visszajár,
Terminusokból kavarog az örvény,
Összefüggésekből készül a leltár:
Jelölt és jel között hogy is van önkény,
S bár angol s latin mássága ordító,
Mégis van kapocs – mondja a Grimm-törvény!
Mindemellett pedig remek fordító:
Hamlet szájába sorait ő adja,
Caliban az ő szavával ordít: „Ó!”
És ha nem elég a Shakespeare-œuvre nagyja,
Dante főműve is ott van a listáján,
S remek verseinek minden darabja.
…
Nem nyúzom tovább a hosszúság láttán.
Fárad a rím… lazul a vers ina.
Isten éltessen sokáig, Ádám!
(Csukódik a sor, zárul a tercina.)