„Kedd-csütörtök 5–6, Margó néni, angolóra” – fiktív zsebnaptári bejegyzés a múlt század hatvanas éveiből. A pesti bölcsészkar angol szakos diákjainak nagy része maga is így sajátította el a nyelvet, és ilyesmi képeződött le bennük, ha nyelvtanári fizetés-kiegészítést terveztek. Ebbe a légkörbe robbant be kollégánk, Lóci, aki az angol követség könyvtárában rábukkant az amerikai hadsereg által kifejlesztett army method tananyagára (An Intensive Course in English by Robert Lado, Charles C. Fries, Ann Arbor: The University of Michigan Press, 1954–1958). A forgatókönyvszerűen megírt tananyag heti 30–40 óra tényleges drillt jelentett, és a föllelkesült Lóci 1966 őszén egymaga lezavarta az első ilyen tanfolyamot Pesten. Tömény normakerülésről volt szó, minden elemében civil szervezésben, copyright és egyéb bejelentés nélkül, amin nem az adóhatóságot kell érteni, mert az gyakorlatilag nem létezett.
Lóci rövid időn belül társakat toborzott az angol szakon, így alakult meg az a csapat, amely kemény önképzéssel – a pedagógiai módszerek begyakorlása mellett elméleti nyelvészeti alapozással – készült fel az egymást követő intenzív kurzusok megtartására. Ez a rövid előzménye Nádasdy Ádám nyomtatásban – hm, stencilen sokszorosítva – megjelent első munkájának:
„Structura” – Angol nyelvi jegyzet magyar anyanyelvűek számára. I-II. rész. Kézirat. Budapest 1968
Szerkesztették: Benedek Loránt és Nádasdy Ádám. Írták: Benedek Loránt, Fülöp Judit, Inkey Péter, Lengyel Anna, Nádasdy Ádám.
Kiejtés („Introductory Lessons”) 69 oldal, nyelvtan („Grammar Lessons”) 137 oldal, szókincs („Vocabulary Lessons”) 56 oldal.
A csapatot kézről-kézre adták. – Tíz hét alatt megtanulhat angolul! – ez volt a merész ajánlat. És működött! Heti hat alkalommal, napi tíz egymásra épülő tanóra, motivált tanárok, akik mélyen hisznek a módszerükben, és motivált hallgatók, akiket visz a lendület. A hetvenes évek derekáig a Structura nyelvtanári közösség közel félszáz intenzív tanfolyamot tartott magánlakásban, üzemi tanácsteremben, kultúrházban, főiskolai tanteremben, csónakházban – egy idő után már pecsétes megbízásokkal. A megbízások minisztériumoktól, az újságíró-szövetségtől, tervezőintézetektől, a filmgyártól, informatikai cégektől jöttek – nem véletlenül. 1968 körül megélénkült a külkereskedelem Nyugat-Európával (ld. új gazdasági mechanizmus), hirtelenjében szükség lett angolul tudó szakemberekre, és ilyenek nemigen voltak.
A Structura csapat lendülete akkor sem tört meg, amikor – a hasonló izzású újító kollektívák esetében szinte törvényszerű módon – az alapító a többieket a „tan”-tól való elhajlással vádolta meg, majd kiszállt. Pedig inkább arról volt szó, hogy addigra sokkal többet akartunk, mint amit a drill-módszerrel el lehetett érni, és ehhez sokoldalúbb, gazdagabb módszerre volt szükség.
Structura – Angol nyelvi jegyzet magyar anyanyelvűek számára. I-II. kötet. Kézirat. Budapest 1969
Szerkesztette: Inkey Péter és Nádasdy Ádám. Írta: Gabay László, Gyulai István, Lengyel Anna, Nemes Anna, N. Tóth Zsuzsa. A kiejtési rész Dr. Kádárné Fülöp Judit munkája. Munkatárs: Fort Péter.
F.k. Gábor Pál. Készült a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium Információs Központja házi sokszorosító részlegében B/5 méretben, 515 példányban, 230+186 oldal terjedelemben, 69/661 és 69/727
Törekvő, vállalkozó szellemű és a nyelvtanítás hagyományai ellen lázadó csapatunkat néhány szaktekintély – Mikó Pálné, Szépe György, Fülei-Szántó Endre és mások – jóindulata kísérte, egészen a nyelvoktatás akkori fellegváráig. A TIT megbízást adott egy teljes, integrált tananyag megírására.
Intenzív gyürkőzés hónapjai következtek, a napi több órás tanítás mellett. Az első vagy második határidő-módosítás idején, a még előttünk álló penzum láttán fakadt ki Ádám galileis elszánással: „Ha leülhetek az írógéphez, kifordítom sarkából a világot!” És lőn, megszületett a Nádasdy Ádám közreműködésével valaha készült, legtöbb kötetből álló mű:
TIT Intensive English – Angol középhaladó integrált tananyag. A TIT Idegennyelv-oktatási Csoportjának kiadványa. Budapest, 1976
Írta: Inkei Péter, Kádárné dr. Fülöp Judit, Lengyel Anna, Nádasdy Ádám, Nemes Anna. Lektorálta: Vándorné Murvai Márta. Anyanyelvi lektor: Caroline Griffith Bodóczky Istvánné. Felelős szerkesztő: Basel Péter
Készült a TIT Rotaüzemében, Budapest VIII., Bródy Sándor utca 16. Példányszám: 3000 (Student’s Books), 200 (Teacher’s Books)
Mire azonban a tankönyv megjelent, szabad diákéveink fejezete lezárult. „A szocialista társadalomban az oktatás állami és pártmonopólium” – hallottuk, és ezen elbuktak nyelviskola-alapítási törekvéseink. Történelmi mércével egy szempillantással azelőtt, hogy átszakadt a gát, és garmadával jegyeztek be magán nyelviskolákat. Közülünk ki itt, ki ott vállalt „felnőtt” állást – Ádám először a Balettintézetben (!).
Maradt az előfutárok büszkesége és az emlékeink. Kinek-kinek saját benyomásai Ádámról, és közös emlékeink, amelyekben Ádám valahogy mindig markáns alakként jelenik meg. Íme néhány ezek közül.
* * *
Inkei Péter: Először a bölcsészkari menzán szúrtam ki a gimnazista-formájú alsóst, aki Puck-mozgással szállt asztaltól-asztalig, magasra szaladó szemöldöke alatt rebbenő tekintettel pásztázva az alumínium-tálcával vonuló diáktársakat.
Lengyel (Nagy) Anna: Angoltanítás-megváltó csapatunk új tagjaként láttam meg először. Akkortájt Beatles lázban égett a világ, ő meg borzasztóan hasonlított Paul McCartneyra. Ez mellbevágott. Nagyon kölkös, kerek arc, feltűnően piros, izgatott pozsgák, tisztára, mint egy egyfolytában felhevült, tizenéves kiskrapek. Pedig húsz volt már, másodéves.
Gitározni azért ő is tudott. Meg énekelni, hangszerelni, nagyokat röhögni, nem várt összefüggésekre jutni, mindenkit meghökkenteni az agyjárásával. Tulajdonképpen mindent tudott. A pozsgák mögül nagyon hamar egy zseni-gyanús fiatalember kukucskált elő, aki – bár senki se jelölte ki erre – valahogy automatikusan szellemi vezérünkké avanzsált.
Nemes Anna: Amikor a csapatba kerültem, már a Structura második verziója készült. Ezekben az években tanultunk meg igazán angolul, leginkább a tananyagírás révén, egymástól, főleg Ádámtól, aki kitartóan gyakorolta velünk a hibátlan és egyöntetű brit kiejtést. Emellett hatalmas kockás ívekre rajzolta fel a tananyag szerkezetét és lebontását tannapokra, órákra, s ugyanígy strigulázta a tanítandó szókincs szisztematikus újra-előfordulását. Lenyűgözött ez a már-már hivatalnoki precizitás – ugyan hogy fér meg a kreativitással és a humorral?
Kádárné Fülöp Judit: Ádám „felfedező nyelvész”. Mesélte, hogy szülei németre fordították a szót, ha nem akarták, hogy értse (vagy olaszra?). Nem sokáig. Az Ádám gyerek fülelt és megtanult németül (vagy olaszul? vagy mindkettőt?). Ugyanilyen ambícióval fedezte fel és tanulta ki az angol kiejtés szabályszerűségeit, és belevetette magát a magyar anyanyelvűeknél tipikus kiejtési hibák okainak feltárásába. Alapelvvé tette a kiejtés tanításában is a kontrasztív szemléletet, ami abban az időben nem volt jellemző az angoltanításra. Az egyetemista Higgins professzor. Ádám fonetikaórái hasznosnak bizonyultak, amikor a tanítványainknak a 10 hetes nyelvtanfolyam után angol nyelvi környezetben kellett használniuk a nyelvet.
N. Tóth Zsuzsa: Másodéves korunkban csapódott hozzám a Nádasdy, aki azt találta vonzónak bennem, hogy óizlandit tanulok. Aztán amikor egy nyelvtörténet előadáson egymás mellett ültünk, és András László az angol személynevek eredetéről beszélt, a Mitchell névhez érve felkiáltottam: mikill (ami óizlandiul ’nagy’). Szerintem ezzel végképp beloptam magam Ádám szívébe. Később sokat kellett mesélnem neki a kenningekről. Hát ilyen furcsa ízlése volt.
* * *
Kedves Ádám, hiába a szép kerek évszám, nincs mese: örökké te maradsz a csapat Benjáminja. Isten éltessen!
Ámor, Ernő, Judit, Retép, Zsuzsa