2013 tavaszán az ELTE úgy határozott, hogy nyugdíjba küldi sok remek tanárát. A listán szerepelt többek között Horváth Iván, Margócsy István, Nádasdy Ádám és Tarján Tamás. A Jelenkor folyórat – érzékelve a tanítványok, kollégák és általában a magyar értelmiség felháborodását, és együttérezve a nyugdíjazandókkal (és mindazokkal, akiket fájdalmasan érintett a döntés) – arra kért néhány pályatársat, hogy írjanak rövid, szubjektív jegyzetet néhányukról. A rövid írások végül a lap 56. évfolyamának (2013), 5. számában jelentek meg. A Nádasdyról szóló írás szerencsére nem – ugyanis időközben kiderült, hogy ő mégis taníthat tovább, mindenki legnagyobb örömére. Róla én írtam. Nagyon röviden (ez volt a feltétel: maximum egy gépelt oldalnyit, egy-két bekezdést engedélyezett a szigorú szerkesztőség) – az alábbiakban ezt közlöm, születésnapi köszöntésül.
Nádasdy Ádám tanítványa vagyok.
Ez azt jelenti, hogy megtanultam tőle: bonyolult dolgokat is meg kell próbálni egyszerűen elmagyarázni; analógiákat, megvilágító példákat kell keresni (meg kivételeket, ellenpéldákat, lehetséges cáfolatokat); érdemes a legkézenfekvőbb és legmegszokottabb dolgoknak is a mélyére nézni, eredetét, funkcióját, működését kutatni. Mindeközben tévedhetünk, leegyszerűsíthetünk, elkanyarodhatunk – de efféle hibáinkat a vita, a közös töprengés előbb-utóbb kijavítja. Azt is tőle tanultam, hogy nem kell ugyan mindent szeretni, az ízlés és a hagyomány rendkívül fontos – de a figyelemre, az érdeklődésre és a vizsgálatra minden érdemes, a rút, kellemetlen vagy unalmas jelenségek is. Maga a szerkezet és a szerep, ezek története, vagy akár az ezekhez fűződő érzelmi és gyakorlati viszony önmagában izgalmas. S mindezzel együtt: azt is Nádasdytól tanultam, hogy legyünk tisztában azzal, mit csinálunk; gondolkozzunk el saját vonzalmainkon, viszolygásainkon, kutató tevékenységünk minden vonatkozásán. És Nádasdy mindezt nem tanítja. Csinálja, mutatja, utal rá – ki-ki elles tőle ezt-azt. Én például először elsős egyetemistaként rettegve az óráin, később harsány hahotázások közben szaktudományos tanulmányok közös írása idején, máskor a hétvégi ház ablakainak lakkozásakor vagy házibulik fesztelen csevegései alatt. Tőle tanultam a legtöbbet.