Az angol Dante nyomában

Dante angol fordításainak nagy hagyománya van, Nagy-Britanniában éppen úgy, mint az Egyesült Államokban. A legismertebb brit és amerikai fordítók száma 15, névsorukban írók, költők, műfordítók, professzorok, filológusok egyaránt szerepelnek, így Ciaran Carson, John Ciardi, Anthony Esolen, Robert és Jean Hollander, Robin Kirkpatrick, Stanley Lombardo, Henry Wadsworth Longfellow, Allen Mandelbaum, Mark Musa, J. G. Nicholls, Robert Pinsky, Tom Simone, John D. Sinclair, Charles Singleton és C. H. Sisson. Az Electronic Literature Foundation (ELF) által megteremtett Research Edition Dante Alighieri Isteni színjátékának 27 különféle nyelvű, teljes fordítását vonultatja fel online.

A brit fordítások közül talán a legjobban ismert az ún. Carlyle-Wicksteed-féle, amely a Temple Classics sorozatban jelent meg (London: J. M. Dent & Sons, 1900), H. Oelsner, T. Okey, P. H. Wicksteed és A. G. F. Howell fordításában és kommentárjaival. Ez a fordítás antikizáló és közelebb áll a prózafordításhoz. Jellemző adat, hogy a sokoldalú és termékeny Dorothy L. Sayers (1893–1957) angol írónő Dante-fordítását tekintette legjobb művének. Peter John Dale (sz. 1938) Dante-ja eddig hat kiadást ért meg 1996 és 2007 között. Sokan tartják a legsikerültebb fordításnak Robert Laurence Binyon (1869–1943) jelentős angol költőét, amely 1933 és 1943 között keletkezett, érzékenyen és híven adva vissza Dante szövegét, ugyancsak egy fajta antikizáló angolsággal. Binyonnak az volt a törekvése, hogy Dantet „angol költőként, örömmel lehessen olvasni” (Milano xxxiii). Binyon a terza rima egy fajta angol változatát alakította ki, amelyben segítségére volt Ezra Pound is. Binyon Danteja akkor lett igazán népszerű, amikor Paolo Milano beiktatta a Viking's Portable Library sorozatba mint „a hordozható Dantét” (The Portable Dante). E kiadáshoz Bínyon alaposan átalakította szövegét, amely három új kiadásban és nyolc lenyomatban jelent meg később (miközben a sorozat más köteteit nem adták ki újból).

Binyon Dante-ját az amerikai Mark Musa (1934–2014) fordítása váltotta fel 1981-ben. Amerikában másfél évszázada valóságos kultusza van Danténak: A nagy amerikai költő, Henry Wadsworth Longfellow (1807–1882) 1867-ben Dante eredetijéhez közelálló poétai hevülettel fordította a teljes Színjátékot. Nagyon sikerült az amerikai italianista Allen Mandelbaum (1926–2011) fordítása: a költői kísérletek közül őt tartják a leghívebbnek az eredeti szöveghez. Jól ismert a Dante-szakértő Charles S. Singleton (1909–1985) fordítása. A legújabb amerikai Dante-fordítások legsikerültebbjének Anthony M. Esolen professzor munkáját tartják, melyet a Modern Library sorozatában adtak közre 2002 és 2005 között. A politikai nézeteit tekintve erősen konzervatív Esolen nem törekedett „Dante rímeinek módszeres megőrzésére”: úgy vélte, hogy az angol blank verse képes a legjobban visszaadni „Dante eredetijének jelentését és zenéjét”. Az Oxford University Press Robert M. Durling (1929–2015) kaliforniai italianista professzor fordítását kétnyelvű kiadásban tette közzé, az olasz eredetivel állítva szembe a modern angol változatot. Ami a magyarázó jegyzeteket illeti, a legjobb angol kommentárokat a Harvard egyetem professzora, Charles Hall Grandgent (1862–1939) írta, akit a legnagyobb amerikai Dante-szakértőnek tartanak.

William Jas Tychonievich költő, énekes és blogger Boisterous beholding című blogjában rendszeresen foglalkozik a Dante-fordítások egybevetésével, legfőként az eredeti szöveghez való hűség szempontjából, szöveghűség és formahűség viszonyát latolgatva. Odüsszeusz híres szavait „A pokol” XXVI. énekének 112–120. sorából John Ciardi és Allen Mandelbaum fordításában mutatja be, egybevetve őket az eredeti olasz szöveggel. Ez így hangzik:

‘O frati,’ dissi, ‘che per cento milia
perigli siete giunti a l’occidente,
a questa tanto picciola vigilia
d’i nostri sensi ch’è del rimanente
non vogliate negar l’esperïenza
di retro al sol, del mondo sanza gente.
Considerate la vostra semenza:
fatti non foste a viver come bruti,
ma per seguir virtute e canoscenza.’

John Ciardi fordításában:

‘Shipmates,’ I said, ‘who through a hundred thousand
perils have reached the West, do not deny
to the brief remaining watch our senses stand
experience of the world beyond the sun.
Greeks! You were not born to live like brutes,
but to press on toward manhood and recognition!’

Allen Mandelbaum változata:

‘Brothers,’ I said, ‘o you, who having crossed
a hundred thousand dangers, reach the west,
to this brief waking-time that still is left
unto your senses, you must not deny
experience of that which lies beyond
the sun, and of the world that is unpeopled.
Consider well the seed that gave you birth:
you were not made to live your lives as brutes,
but to be followers of worth and knowledge.’

Hozzáteszem e két fordításhoz Laurence Binyonét:

‘Brothers,’ I said, ‘who manfully, despite Ten thousand perils, have attained the West, In the brief vigil that remains of light To feel in, stoop not to renounce the quest Of what may in the sun’s path be essayed, The world that never mankind hath possessed. Think on the seed ye spring from! Ye never made Not to live life of brute beasts of the field But follow virtue and knowledge unafraid.’

Tychonievich méltán tartja Mandelbaum fordítását a leghűségesebbnek Dante szövegéhez, és felrója Ciardinak, hogy Dante kilenc sorát hatra rövidítette és sok helyen eltért nemcsak Dantetól, de a könnyen érthető szöveg követelményeitől is. Kiemeli a Considerate la vostra semenza sor egészen szabados fordítását Ciardinál (“Greeks! You were not born to live like brutes”) Mandelbaum enyhe eltéréséhez képest (“Consider well the seed that gave you birth”), amely viszont a szöveg pontos értelmezését segíti. Binyon megoldása talán a legsikeresebb: “Think on the seed ye spring from!” Nagy az eltérés Dante virtute e canoscenze szavainál is: “manhood and recognition” áll szemben a “worth and knowledge” megoldással. Binyon itt a “virtue and knowledge” szavakat használja, helyesen.

Hogyan néz ki ez a híresen szép és bölcs részlet Babits Mihály és Nádasdy Ádám fordításában?

Babits Mihálynál:

«Ó társak, bár veszélyek ezre víjja
sziveteket, mégis Nyugatra hágtok:
ha látástokból, bármi sok a híja,
őriztek» – szóltam – «még egy csöppnyi lángot,
ne sajnáljátok megkeresni tőle
a Nap útján, a néptelen világot!
Gondoljatok az emberi erőre:
nem születtetek tengni, mint az állat,
hanem tudni és haladni előre!»

Nádasdy Ádámnál:

»Testvérek – szóltam –, ha ezer veszéllyel
dacolva Napnyugatig jöttetek,
miért tagadnátok meg magatoktól,
hogy hátralévő kevéske időnkben
megtapasztaljuk még a Nap mögötti,
ember által sosem lakott világot?
Gondoljatok a származásotokra:
nem holmi állatnak születtetek,
hanem keresni nagyságot s tudást!«

E hírneves részlet egybevetése – mint cseppben a tenger – tükrözi a különféle angol és magyar fordítási lehetőségeket. Nádasdy Ádám a legjobb angol fordítások hagyományát ülteti át a magyar nyelvű Dantéba, megkockáztatom, hogy angolos műveltsége, angolos gondolati tisztasága befolyásolta Isteni Színjáték-fordítását. A Dante-fordításhoz fűzött, önálló kötetbe kívánkozó kommentárja, hatalmas jegyzetanyaga is ezt mutatja. S ha Babits Mihály joggal gondolta is úgy, hogy „Ha valahol, Danténál szükséges a mentől tisztább rím; még a raggal-rímelés árán is, bár ez is elkerülhető. És sokkal több nőrím kell, az eredetiben majdnem csupa ilyenek vannak.” – mégis, Nádasdy Ádám fordítása világos, tiszta szavaival és 21. századi költői lámpásával rávilágít Dante értelmére és ez által modern költővé avatja őt. A legvonzóbb angol hagyományok folytatójaként arról győz meg, hogy az értelem keresése és póztalan felmutatása valószínűleg fontosabb, mint a formai hűség. Az angol hagyomány és tanítás Nádasdy szövegében találkozik egy új magyar fordításkultúrával, amelynek Nádasdy Ádám ihletett költője és nagy tanára.