Nádasdy Ádám egyszerre sok minden, de talán leginkább tanár. Elsősorban nyelvészetet tanít az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, elsősorban angol szakosoknak. A nyelvészeti bevezetőkön túl a hangtan és a nyelvtörténet adja kurzusai többségét, de tanít jiddist, középangolt, Shakespeare nyelvét, generatív fonológiát is. A nyelvészet iránt nem különösebben érdeklődő tömegek is szívesen hallgatják előadásait, mert ott sok minden kiderül nemcsak a nyelvről, hanem a világról, valamint annak a nyelvvel való kapcsolatáról is. Sok tanítványa köszönheti elsősorban neki, hogy itthon vagy külföldön sikeres, elismert szakemberré vált.
Az egyetemen kívül is tanít: emlékezetes a Mindentudás Egyetemén tartott előadása. Nádasdyt talán a legtöbben mint „liberális” nyelvészt ismerik, ami valójában csak annyit jelent, hogy ’a nyelvtudomány alapján álló’. Vagyis nem arról szól, hogy szerinte vagy szépirodalmi minták alapján mit hogyan kéne a beszélőknek mondaniuk, hanem arról, hogy mit hogyan mondanak, és vajon miért pont úgy, hiszen a nyelvtudomány az elmúlt száz évben már csak ezzel foglalkozott. Írásai a BUKSz Mi a pálya rovatában, majd a Magyar Narancs Modern Talking sorozatában, később az ÉS-ben jelennek meg. Kálmán Lászlóval közösen tartott rádiós sorozatának leiratát Hárompercesek a nyelvről címmel jelentette meg az Osiris 1999-ben. 2003-ban Ízlések és szabályok, 2008-ban Prédikál és szónokol címmel jelent meg nyelvi ismeretterjesztő írásaiból válogatás a Magvetőnél.
A szakirodalmat főként a magyar hangtannal kapcsolatos írásaival gazdagította: Siptár Péterrel együtt írta a Kiefer Ferenc szerkesztette Strukturális magyar nyelvtan magánhangzókról, Kálmán Lászlóval a hangsúlyról szóló fejezetét, továbbá több fejezetet jegyez a Kiefer-féle Magyar nyelvben és a Kenesei-féle A nyelv és a nyelvekben. Nádasdy a nyelvészet minden ágához érdemben hozzá tud szólni, ami a specializáció mai szintjén már ritkaságszámba megy. Pillanatok alatt átlát problémákat és azokat nekünk, lassabbaknak is érthetővé tudja tenni jól eltalált hasonlataival.
Nádasdy nemcsak nyelvész és tanár, de költő és műfordító is. Számtalan verseskötetét olvashatjuk (Komolyabb versek; A bőr és a napszakok; Elkezd a dolgok végére járni; A rend, amit csinálok; Soványnak kéne lenni; Az az íz; Verejték van a szobrokon; Take down his particulars; Nyírj a hajamba), de minden színházbajáró ember hallhatta már Shakespeare-fordításait (Tévedések vígjátéka, Szentivánéji álom, A makrancos hölgy, Hamlet, Lear király, Ahogy tetszik, Vízkereszt, Rómeó és Júlia, A vihar). Ezek száma folyamatosan gyarapszik. De Shakespeare mellett fordított Shaw-t (Pygmalion, Warrenné mestersége, Szent Johanna), Osborne-t (Hazafit nekünk), Wilde-ot (Bunbury), Goldonit (A terecske). Legfrissebb műve a teljes Divina Commedia újrafordítása és kommentálása, ami 2016-ban jelent meg a Magvetőnél.
Nádasdy az egyetemi közéletben is aktív szerepet vállalt. Egy rövid nyelviskolai tanárkodás után kapott állást az ELTE angol tanszékén, amit éveken át vezetett is. Az Angol–Amerikai Intézet 1994-es megalakulása után annak tanulmányi igazgatója volt. Az Intézeten belül az Angol Nyelvészeti tanszék tagja, éveken át volt vezetője. A 90-es években a Kari Tanács tagjaként fontos szerepet vállalt a korábbi egyetemi rendszer nyugatiasabbá tételében.
Szigetvári Péter