www.e-nyelv.hu

[pocak]

[domonkosi]

Pocak, elnézést, elnéztem.

[domonkosi]

Abrage: szintén elnézést kérek a téves idézés ügyében.

[pocak]

[abrage]

[kistamas]

Tisztelt Fórumlátogatók!
A magam részéről ugyan nem tartom dicsőségnek, hogy meg lettem itt említve,

[Pisti]

Csak egy történet, ami erről eszembe jutott: általános iskola ötödik osztályában a magyartanárnőm az egyik osztálytársamat kérdezte valamilyen családi problémájáról. A fiú az "anyám", "apám" szavakat használva említette a szüleit...
Mire a tanárnő felháborodva rendre utasította, hogy ehelyett mindig mondja azt: "édesanyám". Mert szerinte az "anyám" annyira közönséges kifejezés. Mondanom se kell, mennyire megszégyenítő és kínos volt ez a kioktatás az egész osztály előtt...

[marabu]

Kedves Pisti és Mások!
Már korábban írtam egy hozzászólást a tévéfeliratról szóló vitához, de valahogy eltűnt, most megpróbálom újra.
Az a bizonyos sor engem is minden alkalommal bosszant. Még több sebtől vérzik, mint amennyit Balázs Géza említett. Először is, ahol én eddig láttam, illetve hallottam, a „csak” szó nem volt benne: „Következő műsorunkat tizenkét éven aluli nézőink számára felnőtt felügyelete mellett ajánljuk.” Ez azt jelenti, hogy felnőttel együtt nézve kifejezetten ajánlják. Másodszor: nem a felügyelet van a gyerek mellett, hanem a felnőtt. Tehát igenis felnőtt felügyeletével. A „mellett” névutó mostanában túlburjánzik más, pontosabb kifejezőeszközök rovására. Ugyanez a baj a „számára” szóval. Ha lehet egyszerűbben mondani: nézőinknek, akkor miért bonyolítjuk? Van egy szállóige, nem tudom pontosan idézni, de a tartalma körülbelül ez: aki öt szóval mondja el azt, amit kettővel is lehet, az más gazságra is képes. A magyar nyelv egyik legfőbb értéke a tömörség. Melyik nyelvben lehet egyetlen szóval kifejezni azt, hogy „szeretlek”?
Csak abban nem értek egyet Balázs Gézával, hogy a mondat elején a névelő hiánya hivatalos nyelvi jelenség. Apám még úgy tanulta, hogy birtokos személyragos szó elé nem szabad határozott névelőt tenni, mert a birtokos személyrag kellőképpen határozottá teszi a kifejezést. Ez tehát nem hivatali, hanem hagyományos névelőelhagyás. Ha választani lehet régies és újabb forma közül, nekem értékesebb a régi, de ez ízlés dolga. De hogy a „hivatalos nyelvi” miért jelent szidást? Pisti feltette a kérdést: hivatalos = rossz? Hát sajnos, általában igen. A hivatalos nyelvnek abban kellene különböznie a hétköznapi nyelvtől, hogy szabatosabb, pontosabb, kimértebb, és használ néhány olyan kifejezést, amelyet a hétköznapi beszédben nem használunk. Ha ilyen volna, nem rosszallóként, elrettentőként emlegetnénk. De sajnos, a magyar hivatalos nyelvre nem a fentiek a jellemzők, hanem az, hogy túl bonyolult, sokszor érthetetlen, helytelen szórendet használ, elspórolja a névelőket, stb.
Elemi követelmény, hogy legyen érthető a szöveg, de nekem ez kevés. Mindennek, amit az ember használ, van szépségértéke is. Az ételben nemcsak a tápértéket keressük, még az sem elég, hogy jó íze legyen, hanem gusztusosan is nézzen ki. Nem mindegy, hogyan terítjük meg az asztalt, milyen a lakásunk, milyen ruhát veszünk föl. Szeretkezni sem csak azért szoktunk, hogy gyereket nemzzünk. Miért éppen a nyelv volna mindegy, hogy milyen? A nyelv legrégibb, legértékesebb kulturális örökségünk, mindennapi használati eszközünk, de művészeti anyag is. Évezredek alatt csiszolódott ki nagyjából szabályos rendszerré. Persze, alakul most is. Tehetünk hozzá, kell is, mert jönnek új fogalmak, bonyolultabb gondolatok, de ami jó volt benne eddig, azt kár kicserélni pontatlanabbra, terjengősebbre.
Üdv, marabu

[abrage]

[sussoger]

[astaroth]

[pocak]

Kedves marabu,

[pocak]

[astaroth]

[lanstyi]

Délelőtt rossz topikhoz írtam a megjegyzésemet, ezért most átmásolom ide, és kommentálom:

Kedves Fórumozók, szerintem marabu nem érdemli meg, hogy ironizáljunk vele, se azt, hogy kioktassuk. Ő a sok millió áldozat egyike. Nekem ráadásul rendkívül rokonszenves a hozzászólása -- nem a tartalma miatt természetesen, hanem azért, mert ilyen közegben meri vállalni a véleményét. Nem ő tehet róla, hogy így gondolkodik. A felelősség azoké, akik nyelvész létükre a jobb sorsra érdemes laikusokat így "beetetik". És nemcsak arról van szó, hogy nem érdemli meg, hanem legalább annyira fontos, hogy nem is taktikus. Mert az ilyen reakció bezárkózásra vagy ellenállásra készteti az embert, és kicsi a valószínűsége, hogy változtat a nézetein.
Bocs, hogy morcogással kezdem a fórumozást, így jött össze! (A "morcog" csallóközi tájszó, itt most fűszerként van alkalmazva -- mert tényleg nem mindegy, hogy néz ki az étel, amit eszünk, bár helyzete válogatja, hogy mennyire vagyunk finnyásak.)

Kommentár: közben beszélgettem az egyik fórumozóval, fórumon kívül, és mondott egy elgondolkodtató dolgot:

Ha a nyelvi mítoszokban hívő laikusokat elmarasztaljuk, az legalább akkora megbélyegzés, mint ha a nemstandard formákat használókkal tesszük ezt.