Az államtitkár esete a nyelvészettel
[Magyar Narancs, 2001/11/22]
Nádasdy Ádám az egyik legnagyobb tekintélyû nyelvész Magyarországon, aki több magyar nyelvészgenerációt indított el, nemegyszer nemzetközileg is elismert pályáján. Ezért megdöbbenéssel olvastuk dr. Hende Csaba kirohanását a november 1-ji MaNcsban, ahol olyan gunyoros és kiokató hangnemet használ, amelyet még egymással élesen vitázó, azonos szakmát mûvelôk sem szoktak megütni, nemhogy egy laikus egy szakemberrel szemben.
Az olvasó félrevezetésének találjuk, hogy ugyan N.Á. nyilvánvalóan nem költôként, hanem nyelvészként írta le véleményét a készülô nyelvtörvényrôl, H.Cs. többször is ,,költôként'', ,,nyelvész-költô úrként'' aposztrofálja. Az államtitkár úr nyíltan azzal vádolja N.Á.-t, hogy felületesen vagy csak hallomásból ismeri a törvényjavaslatot, de ezt nem bizonyítja. H.Cs. azt állítja, hogy ma a magyar nyelvbe másképpen és más mértékben ,,özönlenek'' az idegen szavak, mint korábban. Ez a megállapítás szubjektív érzésen alapul, a tudományos kutatások eredményei nem támasztják alá. Lehet, hogy H.Cs. csak felületesen vagy hallomásból ismerte N.Á. cikkét, és ezért mondott ilyen hetykén-magabiztosan ellent a nyelvésznek?
H.Cs. szerint N.Á. olyan érzéketlen ,,a magyar lakosság csaknem kilenctizedével'', mint ,,a pártállam volt az alattvalókkal''. Nekünk viszont éppenséggel az államtitkár úr hangütése és fellépése juttatja eszünkbe a pártállamot, ahol a politikai rang egyben a mindentudásra és a ,,szakértelemre'' is garancia volt.
Kálmán László, Szigetvári
Péter, Törkenczy Miklós
nyelvészek