<elôzô * ^tartalom^ * következô>
Nádasdy Ádám
A nyelv atomjai
[Magyar Narancs, 2006/05/04]
Vegyünk két mondatot: (1) Mátrai a gomblyukába mindig betûz egy szekfût. (2) A gondos titkárnô épp egy idegen nevet betûz. -- Itt ugyebár két betûz van, melyek véletlenül azonos alakúak (görög szóval homonímák). Van egy betûz-1 'beszúr' és van egy betûz-2 'betûnként olvas'. Azonosságuk oka nem szótári egybeesés (mint mondjuk a nyúl-nyúl esetében), hanem a felépítésük során véletlenül jön létre. A betûz-1 felépítése [be][tûz], míg a betûz-2 felépítése [betû][z]. Más-más elemekbôl, más-más szabályokkal hozzuk létre ôket. Az (1)-es létrehozásának lépései: végy egy igét (pl. tûz), tégy eléje egy igekötôt (pl. be), s kapsz egy újabb igét (betûz). Ez a magyarban gyakori és normális. Ugyanígy a (2)-es létrehozása is szabályos: végy egy fônevet (pl. betû), tégy utána egy igeképzôt (pl. -z), s kapsz egy igét (betûz).
Milyen egységekbôl állnak hát ezek a betûz-ök? Mindkettôben két nyelvtani egység bújik meg: be és tûz, illetve betû és -z. Világos, hogy a betûz-1-ben nem szerepel betû egység, vagyis ennek az igének nincs betû összetevôje, jóllehet e négy hang füzére (b-e-t-û) megtalálható benne; ám ezek a hangok itt egységet nem képeznek, minthogy értelmet nem hordoznak (hiszen nincs szó betûrôl, írásjelrôl). Ugyanígy igaz, hogy a betûz-2 szóban nem szerepel a tûz egység, mert senki se tûz semmit sehova.
Amit itt ,,egységnek'' nevezek, annak szakszerû neve morféma (görög szó, azt jelenti: alakelem). A nyelvészet egyik fontos teendôje a szövegek egységekre bontása, elemzése, azaz a morféma-analízis. Hogy mi nyelvi egység és mi véletlen hangsor (vagy betûsor, most mindegy), azt az anyanyelvi beszélô többnyire pontosan érzi. Ezért olyan meghökkentô a keresztrejtvény: ,,becsapással kezdôdô savanyúság'' -- a megoldás ugye csalamádé, ám anyanyelvi elemzô készülékünk jelzi, hogy ez játék, hiszen a csalamádé nem tartalmaz csal egységet, csak cs-a-l betûsort. A keresztrejtvény-készítés (és -fejtés) nem valódi nyelvi, hanem metanyelvi tevékenység, nem a világról, hanem a nyelvrôl szól, azzal játszik, arra néz rá kívülrôl. Márpedig a nyelvben mellékes, hogy a cs-a-l sor egyebütt értelmes egységként mûködhet ,,becsap'' értelemben. Ezt intuitíve mindenki érzi, ám az egységek megállapításánál (tehát a morféma-elemzésnél) nem elég az intuíciónkra vagy önmagában a jelentésre hagyatkozni, mert a nyelvészeti elemzésnek a szerkezeti (strukturális) elven kell alapulnia.
Hogyan bizonyítható a fenti négy elem (be, tûz, betû, -z) megléte a magyarban? A kérdés nem triviális. Mi lenne például, ha valaki azt állítaná: a magyar lány szó három egységbôl áll, az elsô (l-) azt jelenti: 'fiatal', a második (-á-) azt fejezi ki: 'ember', a harmadik (-ny) pedig azt, hogy 'nônemû'? Ez önmagában nem abszurdum, elképzelhetô olyan nyelv, ahol ez így volna. A magyarra nézve ezt az elemzést csak azzal lehet elvetni, hogy nem találunk rendszeresen más szavakat, ahol ezek az ,,egységek'' ugyanezt jelentenék (pl. ny van a legény-ben, pedig az hímnemû). Ha mégis találunk, akkor a szó többi része lesz értelmetlen, például a fiatal szóban ott az l elem (mellyel állítólag a fiatalságot jelölné a magyar), de akkor most el kéne számolni a fiata- résszel. Ugyanígy mondhatnánk, hogy a báty szóban megvan az ,,embert'' jelentô -á- egység, de akkor meg mit fejez ki a b- és a -ty? Az elemzés hamar összeomlik, s így kiderül: hiába bontható a ,,lány'' fogalma logikailag-jelentéstanilag három komponensre (ember, nônemû, fiatal), a magyar nyelvben a lány szó elemezhetetlen egység (azaz egy morféma).
A be, tûz, betû egység voltához nem fér kétség: önmagukban is elôfordulnak (tehát nemcsak morfémák, hanem szavak is), jelentésük állandó, s ha kombinálódnak valamivel, akkor a másik elemnek is megvan a saját értelme (pl. be-megy, ki-tûz, betû-vetés; sôt A gépbe bebetûz egy nevet). A -z nem fordul elô egyedül, mégis nyilvánvaló, hogy egysége a magyar nyelvnek, hiszen jelentése állandó (= igeképzô), használata kiterjedt. Példák: só-z, fertô-z, olló-z, ciki-z.
De vajon biztos-e, hogy ezek nem oszthatók kisebb egységekre? A morféma a nyelv atomja: olyan egység, mely nem áll egységekbôl. Ha valami morféma, azt nem lehet elemezni. Láttuk, hogy a lány nem elemezhetô s ugyanígy kudarcot vallanánk, ha a be, betû, -z egységeket megpróbálnánk elemezni. (Hangtanilag elemezhetôk, de az más, mert ott már elvész a jelentés. A fizikában is lehet az atomokat elemezni, de akkor már az anyagi tulajdonságok -- hogy arany, ólom vagy szén -- elvesznek.)
Az egyetlen, amely további vizsgálatot érdemel, a tûz. Ennek van egy 'égés' jelentése, de az fônév, s annyira más, hogy csak azt mondhatjuk: újabb azonos alakúságba botlottunk, mely véletlen, s így érdektelen. Maradjunk a tûz igénél: '(be)szúr, hegyes tárggyal vagy saját hegyes végével bedöfve rögzít'. A tûz a nap ennek a metaforikus kiterjesztése: a sugarak mintegy belénkdöfnek. Egészen más a szlengben használatos tûz 'sietve távozik' (Tûzzünk innen!), mert ez játékos keresztezése a tûnik és a húz (= 'elvonul') igéknek: Tûnjünk innen x Húzzunk innen = Tûzzünk innen. Ez egy új, független jelentés; miatta egy harmadik tûz szót is föl kell vennünk: tûz-1 'beszúr' és 'süt (a nap)'; tûz-2 'égés'; tûz-3 'távozik'.
De vajon a tûz 'beszúr' ige nem áll-e két egységbôl? Mégiscsak feltûnô, hogy éppen z-re végzôdik, mint a só-z, fertô-z, betû-z. Mai nyelvérzékünk azt súgja, hogy a tûz a tû fônévbôl van képezve, hiszen aki valamit valahova tûz, azt mintegy tûvel erôsíti oda -- még akkor is, ha a zászlót vagy a célt nem tûvel szoktuk kitûzni, hanem magát a dolgot döfjük valahova, de ennyi kiterjesztése minden jelentésnek lehet (lásd tûz a nap). Ha ezt az elemzést választjuk, akkor a betûz-1 'beszúr' elemzése be-tû-z, vagyis három egység bújik meg benne: [be] [[tû][z]]. Jegyezzük meg, hogy nyelvtörténetileg a tûz nem a tû-bôl jött, hanem mindkettô egy kiveszett tövik igébôl, melynek jelentése 'belerögzôdik, behatol, valahol szilárdan tapad' volt (,,a nád a sárban tövik''). A mai tûz tehát eredetileg tövez 'beerôsít, bedug mint egy tövet', s a tû eredetileg tövô 'a behatoló, a rögzítô'. De a történeti adatok feledésbe mentek, s a mai nyelvi egységeket (morfémákat) csak a mai rendszerbôl szabad kiszûrni. A tûz ige még (ûjra)elemezhetô tû-z gyanánt, mert van tû, de a ráz, nyúz, néz, hoz és sok más -z végû ige már nem tekinthetô két egységnek, mert az elsô felükkel nem tudunk mit kezdeni.