<elôzô * ^tartalom^ * következô>
Nádasdy Ádám
Az igazi nyelvrontók
[Magyar Narancs, 2006/01/26]
Az igazi nyelvrontók persze nem a nyelvet rontják -- hiszen a nyelv nem tud romlani vagy javulni, ugyebár -- hanem azt a dolgot, amiról beszélünk. Számos nyelvben vannak képzôk vagy hasonló elemek, amik a szó értelmét rosszra, végzetesre fordítják, azt fejezik ki, hogy a dolog rosszul valósul meg, mintegy a maga torzképét adja. A németben ilyen használata van az un- elôképzônek: például Wetter 'idôjárás', de Unwetter 'ítéletidô, zivatar'. Vagyis annyira rossz idô, hogy az már egy tragédia. Hasonlóképpen Tier 'állat', de Untier 'szörny'. És ezért mondhatjuk az emberi mivoltából kivetkôzött, gonosz vagy kegyetlen emberre: Unmensch.
Vegyük észre, hogy most nem fosztóképzôkrôl beszélünk, tehát itt az un- nem negatív értelmet ad a szónak, nem azt jelenti, hogy `nem X'. A német un- lehet egyszerû fosztóképzô, például sicher 'biztos' unsicher 'bizonytalan' (= nem biztos), és ugyanígy az angol un- is: happy 'boldog', unhappy 'boldogtalan' (= nem boldog). A magyarban ilyen fosztóképzô a -talan, például zsírtalan. Ezek nem rontóképzôk, mert egyszerûen negatív értelmûek. Az Unwetter-re azonban nem mondhatjuk, hogy az ne volna idôjárás; az Untier is állat, csak testileg torz, az Unmensch is ember, csak lelkileg torz. Vagyis az, de rosszul az. (A magyarban néha az -atlan lehet rontóképzô, pl. ízetlen, ami ugyebár nem azonos az egyszerû negatív íztelen-nel.)
A latinban rontó céllal használható a per- igekötô, például perverz. Ennek alapja a vertere 'fordulni' ige, amit más, ártatlanabb igekötôkkel ismerünk a magyarban is: konvertál 'átfordít', extrovertál 'kifelé fordít'. A rontóképzôvel ellátott pervertál eredetileg annyit jelent: rossz irányba fordít, helytelen útra visz, a perverz tehát 'rossz felé fordult, elcsavarodott, megvetemedett' értelmû, s innen az erkölcsi (újabban szexuális) értelem: rossz irányba fordult, beteges hajlamú. Érdekes, hogy a perverz régi magyar fordítása, az elvetemült ma már csakis 'gonosz, gátlástalan, ártó' értelmû, ezért volt szükség a 20. század elején a perverz mint pszichológiai mûszó bevezetésére: végül is egy kis perverzió még nem jelenti, hogy az ember gátlástalan vagy gonosz lenne, vagy ne szeretné embertársait. (Sôt.)
Vannak még szép latin példák: az ire 'menni' ige rontóképzôs alakja, a perire annyit tesz, mint rosszul, rossz felé menni, azaz 'tönkremenni, elpusztulni'. Ebbôl van a francia périr, az angol perish. Talán sokan ismerik még a perfídia 'hitszegés' szót (Ó, hogy becsapott az a perfid alak, mondta nagyanyám); ebben a fidere 'bízni' ige rontóképzôs alakját látjuk.
Az angolban valamikor termékeny fosztóképzô volt a for-, de ma már csak egy maroknyi szóban él. Például a get ige alapjelentése (régen is, ma is) 'megfog, elkap, hozzájut' -- ennek rontóképzôs alakjaként jött létre a forget, melynek eredeti jelentése tehát 'rosszul fog, ügyetlenül ragad meg', azaz 'kicsúszik a kezébôl, elenged'; ebbôl alakult ki szép metaforával a mai 'elfelejt' értelem, hiszen amit elfelejtek, az mintegy kicsúszik az emlékezetembôl: roszsul tartom az eszemben.
A német nem volna német, ha nem volnának benne hasonló finomságok. Az angol for- rontóképzô német rokona az ôsi ver- igekötô: például sagen 'mondani', versagen 'csôdöt vagy csütörtököt mondani, bemondani az unalmast'. Érthetô: az automatába bedobom a pénzt, az azonban rosszul beszél hozzám vagy meg se szólal -- azaz megbolondul vagy elakad. (A német vergessen 'elfelejteni' is ugyanaz volt eredetileg, mint az angol forget.) Vagy itt van a schwören 'esküdni', melynek rontóképzôs alakjából van a Verschwörung 'összeesküvés': ugyebár nem fosztóképzô, hiszen nem arról van szó, hogy a résztvevôk ne esküdnének. Nagyon is esküsznek, csak valami rosszra.
A magyarban az igék rontóképzôje az el- igekötô. Óvatosan kell kiválogatni az idevágó alakokat, mert az el- nek számos más jelentése is van. Elôbb ezeket nézzük át, hogy lássuk: ezek nem rontóképzôk. Az el- elsôsorban távolodást fejez ki (elúszott, elszállították, elenged), aztán elkülönítést, megfosztást (ellopták, elzárta elôle; elszerette a barátja feleségét), aztán beteljesülést, befejezést (elégeti a levelet, eljátssza a darabot, elköti a sebet, elavul, elad, eldeformál), aztán folyamatos, töretlen cselekvést (eláll a spejzban, elszórakozik, elvan a könyveivel, eltanítgat a nyugdíjig), végül egy lelkiállapot vagy helyzet hirtelen beálltát (elsírja magát). Most nem ezekrôl van szó, hanem olyanokról, ahol az ige maga teljesen semleges értelmû, s az el- hozzátétele annyit jelent: csinálta, de rosszul, rossz irányban, rossz eredménnyel. Ilyenek: elmér, elszab, elrajzol, elír (elírták a nevét), elhallottam a címet (= rosszul hallottam); elkezelték a gyomorfekélyét, elneveled a gyereket, elszervezte a mûsort, eltaktikázza magát.
Az el- rontóképzôt nem lehet akármihez hozzátenni, nincs olyan, hogy *Sajnos eltanultam az anyagot, úgyhogy megbuktam a vizsgán. De azért van némi termékenysége, azaz itt-ott képzôdnek új alakok ezzel: elsóz, elcukroz, elborsoz (olyan azért nincs, hogy elpaprikáz, elhagymáz?). Ezekhez mit szólnak: Szerintem elmustároztad ezt a mártást. Kicsit eltervezték a házat, úgyhogy nincs rajta bejárat; Valahogy elfordították a szöveget, ennek semmi értelme.
Az elnéz-zel vigyázni kell, mert voltaképpen két különbözô szó: egyfelôl 'megbocsát', amiben a távolodást jelentô el- van, tehát 'nem néz oda, eltekint a dologtól'. De amikor azt mondom: Bocs, elnéztem a menetrendet, az már az igazi rontóképzô. Még nagyobb óvatosságot igényel az elért ige. Régebbi jelentése 'megért, fölfog' (Elértette a célzást), azaz itt az el- a beteljesülést, befejezést fejezi ki. Ma azonban inkább rontóképzôs alaknak érzik a beszélôk: Sajnos elértettem a telefonszámot, ezért hiába hívogattam. Vagyis a két elért-nek pont ellentétes a jelentése: a régebbi azt jelenti 'jól ért', az újabb azt jelenti 'rosszul ért'! Ezt jól elcsináltuk.