<elôzô *  ^tartalom^  * következô>

Nádasdy Ádám
A Ford Trazi
[Magyar Narancs, 2005/01/27]

Az alábbiakban röviden bevezetem az olvasót a nyelvemlékek feldolgozásának módszereibe. Így dolgozták föl elôdeim a Halotti Beszédet meg az Ómagyar Mária-siralmat. Egy nyelvemléknek nem kell réginek lennie, csak valamely nyelvhasználó által hagyott, rögzített szöveg legyen. Nyelvemlék az alább közölt ,,Ford Trazi'' nevû kézirat is, mely a 21. század elején, a mai Magyarország délkeleti részén keletkezett. Mint minden nyelvemléknél, ennél is fölmerül a hamisítás gyanúja; mindenesetre elég hitelesnek tûnik ahhoz, hogy foglalkozzunk vele.

Elôször készítsünk betûhív (ún. diplomatikus) átiratot a szövegrôl. A szerzô által hagyott nagyobb közöket ,,//'' jelöli. A karikás, ill. vonalkás nagy I-t sima I-vel írtuk át. A telefonszám vége helyett X-eket írtunk. (az eredeti)

A szövegnek tagadhatatlanul van némi komikus hatása, ezért is körözik csúfondáros értelmiségiek az interneten. Ám nem az az igazán komikus benne, ahogy egy mûveletlen ember küszködik az írással, hanem az, hogy a maga módján kiváló: célratörô, érthetô és lendületes.

A szerzô ért a betûvetéshez, betûi jól olvashatók, és egy-két elírástól eltekintve minden bizonnyal megjelenítik azt a hang- és szósort, mely neki írás közben a fülébe csengett. Központozást alig használ: egy felkiáltójel van a cím után, pont sehol, vesszôk csak a telefonszám elôtt és közben meg az idôadatok között (itt gondolatjel is van), valamint az utolsóelôtti mondat zárásaként. Viszont nagyobb közökkel jelzi a beszéd természetes szüneteit (ezt fönt ,,//'' jellel jelöltem).

Ezután készítsünk kritikai kiadást, azaz javítsuk ki azon hibákat, melyek -- a szerzô nyelvhasználatán és írásszokásán belül -- bakinak (szakszóval performanciális hibának) tekinthetôk. Ilyen a szémj alak a szándékolt szeméj helyett (az ly-t a szerzô nyilván nem ismeri). Mivel ezt a szót utólag szúrhatta be (ezért is van kisbetûvel), a második e-t a helyszûke miatt kihagyta, s az ékezetet jobb híján a megmaradt elsô e-re tette: szémj. Ha újra leírná a szöveget, nyilván szépen szeméj-t írna, tehát erre javíthatjuk. A szôlló és nagytejesétményú végén figyelmetlenségbôl tett a kettôs ékezet helyett egyeset (hiszen másutt tudja a különbséget). A zsúzó alak tollbotlás zúzó helyett: a környékén elôforduló sz és z megzavarta (a sz, z, zs rokon hangok és betûk).

Az ékezetek közül csak a vonalkákat ismeri (tehát ô, û), a pontokat (ö, ü) nem. A j betûkön is vonalka van. Az elsô hat sorban a nagy I betûkre kis karikát tesz, aztán áttér a vonalkára. A vonalka általában a hosszúság jele, de mivel mindig ezt írja, nehéz megállapítani, hogy az ékezetes magánhangzókból melyeket ejti valóban hosszan. Valószínû, hogy rövidet mond a mûkûdik második û-jében (= mûküdik) és a sôrgôsen elsô szótagjában (ejtése talán sürgôsen, és az elsô ô hiba û helyett). A szôllô, órrától, órráig szavakban alighanem hosszú ó, ô-t ejt (,,ormány''-nyúlás), ezeket tehát így kell hagynunk.

Alább közöljük a szöveg kritikai kiadását.

A szerzô írásszokása eltér az akadémiai helyesírástól. A [j] hangot mindig j betûvel írja, nem alkalmazza sem az ly (szeméj), sem az lj (teljes) írásmódot. Érdekes a kettôs mássalhangzók kezelése: általában nem jelöli ôket: olajal ejtsd [olajjal], tejesét ejtsd [tejjesét], kisebek ejtsd [kissebbek]; viszont a likvidákat (l, r) kettôzve írja ó, ô után, amikor a sztenderd nyelvben nincs kettôzés: szôllô, órrától, órráig. Az is szócskát -- a magyar hangsúlyozást természetes füllel követve -- mindig egybeírja az elôzô szóval (azis, hordóis stb.), és ugyancsak egybeírja a nagyteljesétményû szót (szívem szerint én is egybeírnám). Külön írja viszont a szôllô zúzó, boros hordó, telefon szám elemeket.

Most jön a lényeg, az igazi nyelvhasználat, ami már nem írásechnikai kérdés. Elôször is a Trazi, mely a Transit (ejtsd [tranzit]) szó módosult alakja. Az n felszívódása z elôtt általános a mai magyarban (tra'zit, ko'zultál, Bá' Zoli); meglepôbb a szóvégi -t leesése: ha nem írásbaki, akkor átértelmezték tárgyragnak, pl. megvettem a Trazit, enyém a Trazi. Talán hatott a Trabi, kombi is. Figyelemre méltó az [éj] viselkedése: szó belsejében [é] lesz belôle tehát szeméj de szemékocsi. (Vajon hogy ejti szerzônk a Kiss me, Kate musical címét?) A legérdekesebb a hidrolás. Alakulása: sztenderd hidraulikus, közönséges hidraulikás, népies hidraulás (erre nincs adatom). Szerzônk ezt a [hidraulás] hangalakot akarhatta rögzíteni: délkelet-magyarországi lévén, [au] hangot ejt mindenütt, ahol a sztenderdben ó van, pl. [kaula] = kóla. Megtanulta, hogy az ô [au] hangját a magyar írás ó betûvel jelöli ([zúzau] = zúzó), ezért a [hidraulás] szót logikusan hidrolás-nak írja. (Magyarázatunkat gyengíti, hog nem tett az o-ra ékezetet, de nobody's perfect.)

Készítsük el végül a szöveg ún. normalizált leiratát. Ebben a mai helyesírás és központozás szerint adjuk mindazt, ami nem sérti, nem ,,gyalulja le'' a szöveg nyelvjárási vagy szerzôi sajátosságait. (Így szoktunk eljárni Zrínyi, Balassi, és általában a régiek munkáinál is.) Például a kézirat tejesétmény alakját átírjuk teljesétmény-re, mert itt a -j-t nyilván ugyanúgy -jj-nek ejti, mint a sztenderd beszélô az -lj-t, de nem javítjuk teljesítmény-re, mert az -ét képzô már az ô sajátsága.

<elôzô *  ^tartalom^  * következô>