Kedves Ádám!
Szeretem a MaNcs-beli írásaidat, mulatságosak, haladó szellemûek. De ez az utolsó nagyon kilóg a sorból.
Elôször is zavaros: két különbözô kérdésrôl írsz, és nem teszed világossá, hogy a kettônek semmi köze egymáshoz. Másodszor, mindkét kérdést úgy állítod be, mintha a logika és a nyelvészet konfliktusára utalnának, pedig nem.
Az elsô kérdésben, hogy a több szóval kifejezett mondatrészeknél (nemcsak az alanynál!) az egész több szavas szerkezetet, vagy csak az egyik szavát (a ,,fejét'') kell-e az illetô mondatrésznek tekinteni, a logikának nincs mondanivalója, hiszen az a mondattani szerkezettel nem képes foglalkozni, legfeljebb a jelentésekkel. A két álláspont, amirôl írsz, két különbözô nyelvészeti leíró hagyomány álláspontja, a logika sohasem képviselte egyiket se, mert ilyen kérdésekkel nem is foglalkozott.
A másik kérdés az, hogy mit is tekintsünk a mondat alanyának: azt a fônévi csoportot, amelyik alanyesetben áll, vagy valamelyik másikat, vagyis hogy formai-alaktani fogalom-e az alany, vagy pedig másmilyen, például mondattani vagy jelentéstani. A dilemma persze nem valóságos, mert mindegy, hogy melyiket minek hívjuk. Tény, hogy az alaktanban is szoktak ,,alanyesetrôl'' beszélni (a magyarban ragtalan fônévi csoport), a mondattanban is szoktak ,,alanyról'' beszélni (az nekem kevésbé világos, hogy mit értenek rajta), a jelentéstanban pedig szoktak ,,logikai'' vagy ,,lélektani alanyról'' beszélni (,,topiknak'' is hívják): amirôl mondani készülünk valamit (függetlenül attól, hogy milyen ragja van, és hogy mi a mondattani szerepe). A logikában viszont nincs olyan fogalom, hogy ,,alany'', az ókorban és a középkorban, amikor a nyelvvel kapcsolatban ezt a szót használták a logikusok, a nyelvtani alanyra (az alanyesetûre) gondoltak.
A ,,logikai alany'' a neve ellenére nem kevésbé nyelvészeti fogalom, mint az ,,alaktani alany'', mert a nyelvészetnek igenis része a jelentéstan. Személyesen és személyemben is garantálom: a nyelvészeket igenis érdekli, hogy ,,a két mondat ugyanazt jelenti-e''. Ha a nyelv arra való, hogy formát és jelentést társítani tudjunk, akkor nem lehet igazad abban, hogy a nyelvészt csak a ,,hogyan'' érdekli, a ,,mit'' pedig nem, mert akkor nem mondhatjuk, hogy a nyelvész ne foglalkozzon a jelentéssel.
Kálmán László
nyelvész